Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-174
154 Az országgyűlés képviselőházának 17%, embereket és egészséges öntudatos, saját otthonukban élő embereket teremtsünk belőlük. Ezek azok a kérdések, amelyeket e törvényjavaslat tárgyalásakor megemlíteni kívántam. Rá akartam mutatni arra, hogy az a törvényjavaslat, amely az építőtakareküzlet szabályozásáról szól, el kell ismernem, valóban helyes, mert a zavarba, pusztulásba kerülő kicsi tőkéket megvédi. Ez az elv helyes. De nem erről van szó. Én úgy iáfiom, (Tornyos György: A javaslatban csak erről van szó!) hogy védünk valamit, hogy a páncélt megadjuk, csak éppen a motor hiányzik a páneélkocsiból és hiányzik a magyar szociál politikából, amely motor előrevinné az egész életet és fejlődést Magyarországon. (Tornyos György: Egészen más a matéria!) Az igen t. képviselő úr iratkozzék fel és mondja el véleményét. Elnök: Csendet kérek» képviselő urak! Matolcsy Mátyás: Az a felfogásom tehát, hogy egy ilyen törvényjavaslatot átfogó tervvel, komoly pénzügyi megalapozottsággal kellene a Ház elé hozni. Azt is el kell mondanom, hogy rettenetes nagy ellentétet látok Magyarországon a tervek, a szándékok és a végrehajtás között. Itt van maga ez a kérdés is. Növelni kívánjuk az építőtakaréküzletek biztonságait, hogy minél több családi otthon, önálló exisztencía keletkezzék ebben az országban. Kérdezem azonban, hogyan akarjuk ezt megoldani, amikor először is egyetlen mondatot sem olvasok arról, hogy miféle pénzügyi támogatással kívánunk ilyen akciókat lebonyolítani, másodszor pedig a kérdéses földtörvény végrehajtási utasítását sem képesek kiadni — pedig: készen van — s ilyenformán még a lehetősége sincs jneg annak, hogy az építkezés számára szükséges házhelyeket megkapják. Az eredmény pedig micsoda 1 ? Amikor újra itt van az árvíz, amikor újra itt van a probléma, hogy az összedűlt házak helyére új házakat kell építeni mindenféle erő összevonásával, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy például Pest vármegye alispánja kénytelen elmenni a föl dmíve lés ügyi minisztérium telepítési osztályára és ott a legkülönbözőbb fejtörések közepette igyekeznek valahogyan létrehozni egy olyan lehetőséget, amelynek alapján az árterületen immár másodszor összedüledező házakat szárazabb helyen építhessék fel újból; a kérdést azonban nem lehet megoldani, mert nincs meg a végrehajtási utasítás, tehát nincs meg a törvényes alap. A Bonczosházak víz alatt állanak. (Palló Imre: Vizes területen épültek!) Ez az a politika, amelyet nem tudunk megérteni, hogy bár a legnagyobb jósziámdékot és jóakaratot látjuk, a végrehajtás és kivitel azonban nem szerves, komoly átfogó terv alapján történik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Matolcsy Mátyás: Ezeket kívántam csali: egészen röviden összefoglalni és utalni arra, hogy ennek a problémának a megoldására minden áldozatot meg kell hozni, mert különben hogyan kívánjuk mi a magyar fajta erősödését, hogyan várjuk az új magyar családok megerősödését, ha számukra még saját otthont sem tudunk biztosítani? Az a 85.000 igénylés, amely a községekből két évvel ezelőtt beérkezett, miátr több, mint 100.000-re nőtt. Ez megdöbbentő tény. A falvakban az új családoknak, a fejlődni, a szaporodni akaró családoknak nem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy maguknak új otthont alapítsanak. E felett nem lehet vitázni és nem lehet a problémát ilyen részletkérdésekre kiterjedő törvényjavaslatokkal ülése 19 Ul február 5-én, szerdán. megoldani, hanem radikális, komoly átépítő munkát kell megkezdeni a magyar fajta, a magyar parasztság javára. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. Ház! Tegnap úgy határoztunk, hogy 1 órakor térünk át az interpellációk meghallgatásaira. Ezért a vitát félbeszakítom és javaslatot teszek arra, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk, s annak napirendjére tűzzük ki: Magyarországnak a háromhatalmi egyezményhez csatlakozásáról és a magyar-jugoszláv barátsági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok egyes szakaszai feletti döntést, továbbá "az építőtakareküzlet szabályozásáról szóló törvényjavaslat vitájiálnak folytatását, a könyvtári és múzeumi bizottság jelentését az Országgyűlés könyvtárának 1939. évi gyarapodásáról, használatáról és számadásairól, a 36 tagú országos bizottságnak jelentését az 1940 június 19-től december 23-ig terjedő idő alatt kifejtett működéséről, végül a mentelmi bizottság 365—372., 401., 402. és 404—411. sziáimú jelentéseit. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hoz : zájárulni? (Iff en!) A Ház< az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Az interpellációkat megelőzően az írásban adott miniszteri válaszokat fogom felolvastatni. Az első a honvédelmi miniszter úr válasza Baky László képviselő úr részére. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Baky László képviselő úr a képviselőház f. hó 11-i ülésén interpellációt intézett hozzawi »A nyugállományú tisztekkel való egyenlőtlen elbánás tárgyálban«. A képviselő ájr aziránt intézett hozzám kérdést, hajlandó vagyok-e két különálló ügyben intézkedéseim okairól felvilágosítást adni. A képviselő úr ezzel az interpellációjával olyan kérdést érintett, amely mindenekfölött a honvédség belső ügye s amely ügy a hadúri jogkör gyakorlásán belül nyert általam elintézést. Ennélfogva abban a kérdésben, hogy miért engedélyezek egyenruha viselést nyűg állományú tiszteknek, vagy miért tiltom meg azt egyeseknek, — sem magyarázatot, sem indokolást adni nem vagyok hajlandó. Kéreim a t. Képviselőházat hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1940. évi december hó 14-én. vitéz Bartha Károly s. k., honvédelmi miniszter.« Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e az írásban adott miniszteri választ tudomásul venni 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a honvédelmi miniszter úrnak Maróthy Károly képviselő úr részére adott írásbeli válaszát felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Maróthy Károly országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1940. évi december hó 11-én tartott ülésén interpellációt intézett a miniszterelnök úrhoz a tavasszal és nyáron katonai szolgálatot teljesítő és leszerelt családos katonák téli megsegítése tárgyában. A miniszterelnök úr válaszadás céljából áttette hozzám a szóbanforgó interpellációt. Válaszom a következő: A Budapesti Közlöny 1940. évi december hó
