Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

15Ô Àz országgyűlés képviselőházának 17% helyes jog alapelveinek kívánalmait; az utolsó decennimmban pedig határozottan, tudatosan és tervszerűen halad a magyar jogalkotás azon az úton, amelyet az együttélés magasabbrendű etikai felfogásának tiszta fénye sugároz be és világít meg. Ez a törvényjavaslat, az énítőtakarék üzlet szabályozásáról szóló törvényjavaslat is, annak ellenére, hogy kisebb jelentőségűnek látszik, kihatásában hatalmas gazdasági és szociális területeket ölel fel és bizonyságául szolgál annak, hogy a magyar kormányzat újból egy hatalmas követ akar lerakni azon az úton, amelyen az új, a társadalmi rend szellemével telített jogalkotásnak haladnia kell. T. Ház! A helyes jog- alapelveinek érvényesülése két úton haladhat: őrizheti és ezeknek megvalósulását kívánhatja maga a társadalom. Ott, ahol a társadalom kilöki és kizárja magából azt, aki kijátssza a jogszabályokat, az elesettnek- és a védtelennek életfeltételeit meg akarja szüntetni, aki a lesbenjárás résművészetéviel próbálja elvonni keserves munka eredményeit, ott maga a társadalom tartja kezében azt a hatalmat, amelyet egyébként az állam gyakorol. A társadalom ad ilyen esetekben életet vagy halált, kitagadást vagy boldogulást, aszerint, hogy az egyén alkalmazkodik-e a helyes jog és együttélés alapelveihez vagy megszegi azokat. Nagyon magas színvonalon kell lennie és igen jó átlagának kell lennie a társadalomnak, hogy ezt a hivatását teljesíteni tudja, különösen a magánjog területén, amely mindenkor organikus fejlődés eredménye és amelynek e^yes különleges területein a társadalom öntevékenységét rendkívül nehéz volna biztosítani. Ezért ott, ahol a társadalom öntevékenysége alapján a védekezésre és a fenyítésre alkalmatlan, az állam kényszerítő erejével kell fellépni és tiltó, kényszerítő, sőt a visszaélésekhez büntetést fűző szankcióival kell biztosítani a »helyes jog« elveinek védelmét. T. Ház! A törvényjavaslat különböző problémaköröket ölel fel. Első a családi ház a családi otthon építésének gondolata. A mai ember, különösen a városban élő, dolgozó, ösztönösen vonzódik a családi ház után és törekvése arra irányul, hogy a bérkaszárnyák hátrányait megszüntetve, egészséges, jólev,egőjű vidéken találja meg családi otthonát, azt a helyet, ahol leélheti életét, amikor munkájából kifáradva hazaérkezik. Minthogy a javaslat a családi otthonnak minél nagyobb mértékben való megszerzését kívánja biztosítani, különösen a munkás, a dolgozó részére.^ gyakorlati irányban igen jelentősen előmozdítja — igaz, hogy csak közigazgatási vonatkozásban, tiltó, büntető rendszabályokkal — azoknak a hatóságoknak feladatát, amelyek ezt a célt különösen műszaki, közigazgatási és szociálpolitikai téren munkálják. De a javaslatban megtalálhatók az építkezéshez fűződő gazdasági érdek komoly jelentősége, továbbá a városfejlesztés nagy problémavilága, végül a kisemberek érdekvédelme, amit a javaslat elsősorban kíván szolgálni. Kétségtelen, hogy amikor építőtakaréküzletről beszélünk, mint prevaleáló követelmény lép előtérbe a tőkének és hitelnek kérdése, ami elsősorban biztosítja a magasabbrendű szempontok gyakorlati érvényesülését. A javaslat a meghitelezést, a tőke biztosítását közvetlenül nem öleli fel, közvetve azonban jogi és közigazgatási vonalon biztos alapját adja annak a fejlődésnek, amelyet ennek a kérdésnek a gazdasági élet területén és a hitelélet területén meg kell futnia. illése 1941 február 5-én, szerdán. Magyarországon a világháború előtt családi házak építésére törlesztéses kölcsönök állottak rendelkezésre. A világháború befejezése után elvétve még folyósítottak amortizációs kölcsönöket, azonban ezek rövidesen eltűntek és nem maradt meg egyéb, mint az Oti. és a Majbi. közreműködése útján az úgynevezett Láb.-kölcsönök folyósítása, tisztviselők és nyugdíjasok részére. Újabban felmerült, különösen a fővárosban kívánalom, hogy munkás családi házakat ugyancsak törlesztéses alapon építsünk. A kérdés tárgyalás alatt áll. Az építőtakaréküzlet feladata is az, hogy a családi ház építését és a társasház tulajdon megszerzését meghitelezze. T. Ház! Ha az intézménynek fejlődését az egész világ gazdasági életében figyelemmel kísérjük, azt látjuk, hogy először Angliában mutatkoztak a társasház-építés jogi és gazdasági szervei, ahol több mint másfél évszázaddal ezelőtt, 1781-ben alakultak az első építőtakarékszövetkezetek. Számuk 1930-ban 1012 volt, 7 milliárd pengő aktívummal. Amerikában 12.700 intézet foglalkozik ezzel az üzlettel, 8 milliárd dollár aktívummal. Ezzel ezeknek a végtelenségbe nyúló nagy számoknak a sora lezárul. Németországiban a háború után mutatkoztak az építőtakarék első próbálkozásai. Ma körülbelül 400 építőtakaréküzlettel foglalkozó vállalkozás működik és a folyósított kölcsönök, mert csak ez az adat áll rendelkezésemre, 350 millió birodalmi márkára rúgtak. Magyarországon a Pénzintézeti Központ nyilvántartása szerint mindössze öt ilyen in- , tézet működik és pedig három részvénytársasági, kettő pedig szövetkezeti formában. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lenne ezzel az üzletággal foglalkozó más kisebb társaság is, azonban a hivatalos nyilvántartás ezt mutatja. A magyarországi építőtakarékok tőkéje 190.000 pengő, mérlegük összesített vagyonoldala pedig azt mutatja, hogy ingatlanban és készpénzbein körülbelül 100.000 pengő körül mozgó tőkével rendelkeznek. Az igénylők által lekötött ajánlatok 8'7 millió pengőt jelentenek, amelynek valóságos értékét azonban csak akkor tudnánk megkapni, ha komoly vizsgálattal megállapítanánk, hogy reális üzletpolitikai

1 feltételek mellett folyósított kölcsönökről van-e szó, tehát a 8'7 millióból mennyi a valóságos érték 1 T. Ház! Ahol az építőtakaréküzlet elindult a fejlődés vonalán, mindenütt felmerült annak a szüksége, hogy ezt az üzletágat szabályozzák, éspedig az intézményt kísérő anyagi és erkölcsi veszélyek okiálból. A közönség az intézetek megbízhatóságát és szolidságát rendkívül nehezen tudja ellenőrizni, mert a vállalatok vezetése — amint okfejtéseim során megvilágítom — bonyolult és a szakszerűségnek számos agába belenyúló képességet igényel. Nem kétséges, hogy a vezetésnek helyességét ellenőrizni, különösen az egyszerű ember, a kisember, aki tőkéjének megtakarításával akar családi házhoz, telekhez vagy tíársasháztulajdonhoz jutni

% nem képes. De indokolta a kérdés szabályozását a vállalatoknál hiányzó tőkeerő, a személyi megbízhatóság és a szakértelem hiánya és különösen a propagandának az a tervszerű és tisztességtelen volta, amely az üzletágnál feltűnő mértékben megnyilvánult. De szükségessé tette az állami intézkedést az a komoly gazdasági szempont is, hogy a kölcsön folyósítása és a vállalkozásnak életképessége rendszerint a befizetések pontosságától függ, tehát meg kell találni