Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-174
Az országgyűlés képviselőházának 174-. ülése 19hl február 5-én, szerdán. 143 alkalmazni fogja, kellő választ fog adni. As» egyik aggály az lehet, hogy ezzel a joggal a nem magyar anyanyelvű állampolgárok nemcsak élhetnek, hanem esetleg vissza is élhetnek. A javaslatban kilátásba helyezett és főként a sajtóvétségeknél igen súlyos büntetést nézetem szerint csak akkor szabad alkalmazni« ha az nemcsak egy nem magyar anyanyelvű túlfinomult nemzetiségű érzésű állampolgárnak érzületvilágát sérti, hanem ha az egy átlag jó német, román, szlovák vagy rutén érzésvilágába ütközik. A másik aggály, amely ezzel kapcsolatos ott merül fel, amikor szóban vagy írásban valaki olyan kifejezést használ, amely az országban élő nemzetiségre nézve nem hízelgő ugyan, de viszont igaz. Ebben az esetben nézetem szerint szintén, nincs büntető szankcióknak helye, mert olyan messze már nem mehetünk el, hogy köztudomásúlag is igaz tények kimondásáért, megírásáért szankciókat alkalmazzunk. Ha jogosult a nemzetiségi önbírálat befelé, a magyarság felé, akkor legalább ilyen mertékben jogosultnak kell kifelé, a nemzetiségek irányába is lennie. A jogi érvek mellett azonban felmerül a kérdés, hogy időszerű-e éppen ma foglalkozni ezzel a javaslattal, amikor a határon túli magyar kisebbségeinknek a sorsa a legmélyebbre süllyedt és odaát nemcsak hogy szó sem lehet a magyar érzésvilág megvédéséről, hanem a bukaresti rádió és fővárosi sajtó nap : nap után követ el olyan tetteket, (Ügy van! Ügy van!) amelyeket mi a javaslat kapcsán vétségnek minősítünk és igen súlyos fogházbüntetést mérünk ki reá. Vájjon nem számít-e egyoldalú lefegyverzésnek, ha hangfogót teszünk a mi szónokaink és a mi íróink tollára ugyanakkor, amikor a túlsó oldal felől a rágalmak és sértegetések özönét árasztják felénk? (Igaz! Ügy van!) Erdély székely népe megadta a választ a bukaresti rádiónak, amikor tízezrével vonul 1 fel a januári nagygyűlésekre és fogadalmat tett arra, hogy megvédi azt a székely népet és azt a székely földet, amely székely szólás-mondás szerint magyar volt már akkor, amikor ínég nem voltak magyarok és magyar lesz még akkor is, amikor már nem lesznek magyarok. (Taps.) De .a mi uópünk nézetem szerint politikailag eléggé érett ahhoz, hogy belássa, hogy a pillanatnyi r perpatvarokon túlmenőleg egy többnyelvű állam kormányzása tartósan csak a szentistváni gondolat jegyében lehetséges. Ennek pedig a jelképe a kard és a mérleg. Amíg kifelé karddal védjük meg azt, ami a mienk, addig befelé nem szünetelhet a nemzetiségek és osztályok közötti igazságtevés munkája, mert Szent István nemzetiségi Programm ja a »Regnurn unius linguae inbecile ac fragile est« s a szentistváni nemzetiségi politika külpolitikai okokból nem ismer moratóriumot. Mi, akik végigjártuk a kisebbségi sors huszonkétéves küzdelmének iskoláját, ünnepélyesen ki akarjuk jelenteni ezúttal is, hogy elnyomottakból sohasem akarunk elnyomók lenni. (Élénk helyeslés jobbfelől és a, középen.) És amikor nekünk az egyik oldalon az a programmunk, hogy befelé mindlen ellentétet, amely ma a magyar politikai pártok között van, megszüntessünk és amikor az a felfogásunk, hogy legalább is, amíg ez a világháborús rendkívüli, idő tart, szükséges, hogy Összefogjunk és egyek legyünk, hogy ezeket a nehéz időket átvészelhessük, (Ügy van! Ügy van!) ugyanakkor a másik oldalon az a p felfogásunk s azt szeretnők, hogy nyugalmi állapot jöjjön létre a nemzetiségek és a magyarság között, mert csak belsőleg konszolidált Magyarország tud kifelé és elsősorban a határokon túlmaradt testvéreink irányába súlyt és erőt mutatni. (Ügy van! Ügy van!) Mi/vel a javaslat nézetem szerint ezt a belső konszolidációt kívánja szolgálni, a javaslatot ünnepélyesen elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Zeöld Imre Péter jegyző: Homicskó Vladimir. Elnök: Homicskó Vladimir képviselő urat illeti a szó. Homicskó Vladimir: T. Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat mindössze egy paragfusból áll s megokolása is egy oldal. Amikor valaki bemegy egy könyvtárba lát óriási foliánsokat, végigböngészi azokat a foliánsokat és amikor már végigböngészte, a sarokban lát egy kis noteszszerű könyvecskét, előveszi és nagy ámulattal látja, hogy ott azokra a foliánsokra nézve nagyon fontos és életbevágó kijelentések vannak, sőt vannak olyan utalások is, amelyek teljesen más irányba képesek a tudóst, a kutatót fordítani. így vagyunk ezzel a kis paragrafuskával is, amely tulajdonképpen egy egész kérdéskomplexumot állít szemünk elé. Mert miről van szó? A nemzetiségi érzület védelméről, büntetőjogi védelméről. Azt hiszem, nz igazat mondom azzal, hogy a nemzetiségi kérdésről Szent István törvényhozása óta csak az 1868 : XLIV. te. intézkedik. Az 1868 : XL1V. tc.-nek azonban minden jószándéka mellett van egy nagy hiánya és pedig a büntetőjogi felelősség, annak benemtartása esetén. És mit láttunk? Hogy az 1868 : XLIV, te, soha nem volt keresztülvive és annak alkalmazása ellen bárki, bármilyen módon a legnagyobbja legszélesebbkörű izgatást követhette el a nélkül, hogy valamikor is a törvénnyel kollizióba került volna. (Zajos ellenmondások és felkiáltások: Konkrét példákat!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez a megállapítása a történelmi igazsággal tökéletesen ellentétben áll. Homicskó Vladimir: A konkrét példák... Elnök: Méltóztassék az elnököt meghallgatni — és ilyen értelemben ne méltóztassék beszédét folytatni. Homicskó Vladimir: A konkrét példák teljes tömkelege áll (Hokky Károly: Csak egyet mondjon!) a feljegyzésekben, újságokban, írásokban (Hokky Károly: De csak egyet mondjon!) _ pamfletekben (Hokky Károly: Egyet mondjon!). Méltóztassék türelemmel lenni, mihelyt feliratkozott, beszélhet egy óráig. Éppen olyan jogom van itt beszélni, sőt kötelességem beszélni (vitéz Lipcsey Márton: Igazat mondjon!), mert 1,200.000 ember nevében beszélek, a kárpát-oroszok nevében, akik közül fÖO.OQO Magyarországon, 300.000 Szlovákiában lekik és 400.000 lakik Amerikában. Ha én ennek az 1,200.000 embernek (Felkiáltások a baloldalon: Az összes nevében beszél? — vitéz Lipcsey Márton: A maga nevében sem tud beszélni! — Mozgás.) hosszú éveken keresztül, évtizedeken keresztül lehettem a generális titkára, akkor azt hiszem, hogy nekem itt kötelességem kimondanlom azt, amit érzek és amit akarok, hogy az keresztül legyen vive ennek az ország7iak, Szent István Koronájának érdekében. niokky Károly: Csak akkor, ha igazat mond!) Nemcsak annak van igaza, aki támad, hanem annak is igaza yan, annak is igaza lehet, aki
