Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-174
144 Az országgyűlés képviselőházának 17 h állít. (Hokky Károly: Nem állítom, hogy nincs igaza, csak bizonyítsa be!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne folytassanak közvetlen vitát. Homicskó Vladimir: Ha képviselőtársam nem állítja, hogy nincs igazam, akkor elismeri, hogy igazam van, A nemzetiségi kérdés nemcsak Szent István idejében, nemcsak 1868-ig, hanem 1868-tól mind a mai napig a Magyar Szent Korona legége több kérdése. Ezt mindenki tudja és a miniszter úr nem terjesztette volna elő ezt a paragrafust, ha néni látta volna, hogy erre szükség van. Én azonban nem egy paragrafusban terjesztettem volna elő ezt a törvényt, hanem tételes törvényt készítettem volna, amely rámutatott volna minden egyes esetre, minden egyes nemzetiségre és megmondotta volna, hogy kinek van joga ennek a törvénynek az oltalma alá jönni. (Felkiáltások jobb felől: Mindenkinek!) Nem mondok sokat, ott van Grünwald. Béla, akinek agitáció ja és pamfletjeinek olvasása után (Hokky Károly: Grünwald Béla munkáját nem lehet pamfletnek nevezni!) bezárták a tót iskolákat, bezárták a tót Maticát, a nélkül, hogy tudták volna, hogy mit csinálnak. Bezárták és nyomorították a tótokat és a tótok kénytelenek voltak azután csak úgy suttyóm ban tótok maradni, (vitéz Lipcsey Márton: Jól éltek azok, kérem. — Motzgás.) Elnök: Méltóztassanak csendbe lenni, hogy halljam, hogy a képviselő úr mit mond. Nem lehet érteni a képviselő úr szavait. Homicskó Vladimir: Én ismerem az összes nemzetiségeket és a nemzetiségi kérdést én úgy akarom megoldani, (Mozgás és derültség a jobb- és a baloldalon. — Szol lös i Jenő: Hatvan év óta nevetnek, gúnyolódnak! Ne nevessenek!) hogy a nemzetiségi kérdés nálunk a magyar állam érdekeit ne sértse, hanem igenis, a magyar állam érdekeinek szolgáljon. (Hokky Károly tapsol.) Kétségtelen, hogy mi oroszok itt vagyunk és mégis kétségbevonják, mert nem tudják elgondolni, hogy egy nemzetnek a töredéke lehet egy másik államban a nélkül, hogy politikailag egyesülni akarna a szomszéd állammal, ahol az ő fajtestvérei vannak. (Mozgás a jobboldalon.) Ha ezt nem tudják felfogni, akkor ez annyit jelent, hogy nem tudják felfogni Magyarország érdekeit. (Zajos ellenmondások és közbeszólások.) Bármilyen nemzetiségű egy állampolgár, állampolgári kötelességei mellett minden állampolgári joga megvan. (Felkiáltások: Ez igaz!) Megvannak a nyelvi jogai, a nemzetiségi jogai stb. (Horváth Zoltán: Itt mindig- meg is voltak!) Nem voltak meg! Megvoltak papíron, de nem voltak meg.,. (Zajos ellenmondások.) Elnök: A képviselő urat ismételten figyelmeztetem ... Homicskó Vladimir (Horváth Zoltán felé): Tessék feliratkozni és úgy beszélni! Elnök: A képviselő úr ne folytassa beszédét, ha figyelmeztetést intézek a képviselő úrhoz. Ha a képviselő úr ismételni fogja ezeket a történelmi igazsággal ellentétes megállapításait, kénytelen leszek a képviselő úrral szemben erősebb rendszabályokat alkalmazni. Homicskó Vladimir: Uraim, hogy mennyire határozatlan a mi helyzetünk, arra nézve a magyar királyi Kúria kisebb fegyelmi tanácsának egy végítéletéből van szerencsém a következőket idézni (olvassa): »Olyan ruszin nem zetiségűnek vallja magát, aki megtagadja a magyarsággal való közösséget, ami azt jelenti, hogy nem tartja magát magyarnak.« Kérem, ülése 19hl február 5-én, szerdán. vagy orosznak tartja magát, vagy magyarnak tartja magát nemzetiségi szempontból. (Tovább olvassa): »Ez már magában véve elegendő ok QL legsúlyosabb fegyelmi büntetés alkalmazására, a hivatalvesztés kimondására; az adott esetben tehát nincs helye sem súlyosbító, sem enyhítő körülmények mérlegelésének.« Az igazságügyi tárca tárgyalásakor az igen t. igazslágügyminiszter úr kijelentette, hogy ez a határozat törvényeken alapszik, helyes határozat és ellene senkinek semmiféle kifogása nem lehet. Nekem sincs kifogásom ellene, azonban ebből én azt látom, hogy oroszának vallania magát annyit jelent, hogy bíró nem lehet. (Antal István államtitkár: Tessék az ítéletet végigolvasni! — Korponay Ede: Halljuk a rendelkező részét, necsak az indokolást!) Én átolvastam azokat a törvényeket, amely törvényekre ez, az ítélet hivatkozik. Én másképpen fogtam fel. Há azonban a Kúria kisebb fegyelmi tanácsa így fogja fel, akkor nekem ezt el kell ismernem. (Helyeslés a balközépen.) Szóval az 1868. évi XLIV. tc.-ken kívül semmi támasza nincs a nemzetiségeknek. Ezt a támaszt kell előbb megadni és csak akkor fogja tudni a bíró, hogy ennek a rendelkezésnek az alapján kit ítéljen el. Uraim! 1892-ben a memorandum-per után a nemzetiségek azt határozták, hogy politikailag passzív magatartást tanúsítanak. A 90-es évek végén áldott emlékű Justh Gyula követelésére elhatározták, hogy a nemzetiségeket újból arra késztetik, arra kérik, hogy lépjenek be megint a magyar politikai porondra. Odaléptek, azonban óriási nehézségek árán. Több mint két évtizedre tehető azoknak a büntetéseknek mennyisége, amelyeket a programmbeszédekből kifolyólag hoztak nemzetiségi,képviselőjelöltek ellen. (Antal István államtitkár: A magyar állam elleni izgatás miatt!) Az egyik Ivánka Iván négy évet ült. (Egy hang a középen: Megérdemelte. — Horváth Zoltán: Az a kérdés, mit beszélt?) Hlinka hat évet ült. (Pintér Béla: A magyar állam ellen izgatott!) Elnök: Képviselő úr, ha ilyen adatokra hivatkozik, tessék tökéletesen elmondani az egész ügyet, nem pedig hangulatkeltő módon beállítani! . Egyébként méltóztassék a tárgyra, a javaslatra térni át! (Helyeslés. — Egy hang a szélsőbaloldalon: A cseh uralom alatt hogy volt?) Homicskó Vladimir: Uraim, nem panaszkép mondom ezeket, csak a tényeket említem. (Horváth Zoltán: Meg kell mondani, hogy miért ítélték el őket, mit mondottak, mivel agitáltak! 1 ? - vitéz Lipcsey Márton: Csak úgy mondotta!) A többiek, időse'bb urak... (Hokky Károly: Ha mi azt csináltuk volna a cseh parlamentben, amit Hlinka csinált nálunk, akkor bennünket lefejeztek volna, nem pedig börtönnel büntettek volna meg! Tiszta lázítás volt! Egy község fellazítása!) Uraim, Szüllő Géza azt mondotta nekem, hogy igenis ők átestek a nemzetiségi üldözésen Csehszlovákiában és azért tudják értékelni a nemzetiségi szabadságot. Szüllő Géza azt mondotta, hogy minden nemzetiségnek meg kell adni a teljes szabadságot. (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Horváth Zoltán: Mi is ezt mondjuk!) Elnök: Ezt nemcsak Szüllő Géza mondja, képviselő úr, hanem a magyar parlament minden tagja. (Ügy van! Ügy van!) Homicskó Vladimir: Én csak azért szólalok fel, hogy tisztázzam a helyzetet. (Egy hang a középen,- Nagyon zavarja!) Mert ami-
