Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-174
142 Az országgyűlés képviselőházának 174. ülése 1941 február 5-én, szerdán. nemzetiségi jog fejlődése szempontjából legalább annyira korszakalkotónak tartom, mint az 1929. évi észt büntetőtörvénykönyv 470. §-át, amely elsőízben helyezte büntetőjogi védelem alá a nemzetiség szabad bevallását, kimondván, hogy mindenki, aki valakit erőszakkal rá akar bírni arra, hogy nemzetiségét a valóságnak meg nem felelően vallja be, hat hónapig terjedhető fogházzal büntettetik. Büntetőjogunk és általában az európai büntetőtörvénykönyvek a nemzetiség fogalmával kapcsolatban eddig egyetlen esetet tudnak csak felmutatni, amit szankcionáltak is, mégpedig a nemzetiség elleni izgatás vétségét. Ezt a cselekményt az 1878 :V. te, az tígynevezett Csemegi j kodex 172. $-a is két évig terjedhető államfogházzal sújtja. Ez a Csemegi-kódex volt érvényben Romániában is egészen 1937 január l-ig, amikor azután új és általános büntetőtörvénykönyvvel helyettesítették. Engedje meg a t. Ház, hogy ennek a Csemegi-kódexnek Romániában való alkalmazására vonatkozóan csak egyetlenegy esetet hozzak fel. (Halljuk! Halljuk!) 1936-ban mondta el az olaszok Duceja, Mussolini ama híres milánói beszédét, amelyben Magyarországot Európa nagy megcsonkítottjának nevezte. Amint általában szokásos volt, hogy ha a revízió kérdése a külföldön felmerült, a román sajtó reánk, kisebbségei magyarokra a gyűlöletnek valóságos pergőtüzet zúdította, így történt ez alkalommal is. A román sajtóból egy Székely udvarhely en megjelenő kis lap ment'el legmesszebbre, amelynek címe is kihívó: »Romáin hang ez elszékelyesített vidéken«. Szerkesztője pedig egy Dobrota nevezetű úr, aki annakidején ott a megyében igen nagy szerepet játszott. Ez a Dobrota tanár Mussolini beszéde után cikket írt erről a témáról. Ebben a cikkében először Mussolinit mosdatja meg és rossz rokonnak nevezi, amiért a románok ellen így fel mert lépni, azután az olaszokról egyszerűen mint makaróni-evőkről emlékezik meg és végül reánk, kisebbségi magyarokra azt mondja, hogy a romániai magyar kérdés egyetlen módon oldható meg: ha egy Szent Bertalan-éjszakát rendeznek, azon elpusztítják az összes romániai magyart (Zaj.) s akkor azután jöhet Mussolini, összeszedheti a magyar hullákat és rendezhet velük revíziót. T. Ház Amikor ez a cikk ebben az udvarhelyi obskúrus lapban megjelent, a Magyar Párt akkori elnöke, mostani képviselőtársunk, gróf Bethlen György, bűnvádi feljelentést tett a cikk írója ellen, éppen a Csemegi-kódex 172. §-a alapján, nemzetiség elleni gyűlölet szítása címén. A feljelentés az udvarhelymegyei román ügyészséghez került, amely kivizsgálta az ügyet és úgy találta, hogy a cikk nem tartalmaz nemzetiség ellen semmiféle izgatást, (Mozgás.) tehát irattárba tették az aktát és Dobrota szerkesztőnek a ' hajaszála sem görbült meg soha. Az ügy ellenben ezzel még nem záródott le, mert Kövér Gusztáv, ugyancsak mostani igen t. képviselőtársam, a Nemzetek Szövetségéhez fordult panasszal és kérte, hogy a 'Nemzetek Szövetsége, mint a kisebbségi jogok legfőbb védője, állapítsa meg, hogy a cikk valóban nemzetiség^ elleni izgatás, mert ez a legcsekélyebb minősítés, amit neki^ adni lehet, hiszen végeredményben ez tömegmészárlásra való felszólítás sajtó útján és így sokkal súlyosabban is lehetne minősíteni. (Ügy van! Úgy van!) Erre a Népszövetség válaszolni válaszolt ugyan, de ezúttal is megvédte a kisebbségi védelemre kötelezett államot a kisebbséggel szemben, (Ügy van! Ügy van!) mint annyi más esetben: igazat adott Dobrotának és az udvarhelyi ügyészségnek s egyszerűen elfogadhatatlannak minősítette Kövér Gusztáv petícióját. Ugyanúgy járt el a Népszövetség, mint ahogy azelőtt nemrég járt el egy másik ügyben, amikor nemzetiség ellen való izgatás címén egy elemi iskolák számára készült tankönyvet vittünk eléje; amelyben elemiiskola i gyermekek számiára könyv nélkül való megtanulás céljából többek között a következő szövegű vers állott: »Ó, magyarok, ti veszett kutyák, sokat szenvedtünk alattatok, de most eljött az ideje, hogy bosszút álljunk rajtatok.« A Népszövetség ebben az esetben sem állapította meg nemzetiség elleni izgatás fennforgását és ebben az esetben is visszautasította a panaszt. (Zaj. — Ronkay Ferenc: Szörnyű!) T. Ház! Nem célom a múlt sebeit feltépni és ezzel a jövő kibontakozás lehetőségét akadályozni. Ezekkel a példákkal csak arra szerettem volna rámutatni, hogy mennyire ki van szolgáltatva a kisebbség a többségnek ott, ahol a kisebbségi jogok védelmére nincsenek határozott, pontos és igazságos törvények és főként, ahol nincsen független bíróság, amely ezeket a törvényeket végrehajtja és az ellenük vétőket megbünteti. Ezért üdvözlöm ezt a javaslatot, amely a multszázadibeili liberális büntetőkódexen -messze túlmenően új vétséget állapít meg a nemzetiségi érzület ellem megnyilatkozás esetében és nemcsak hogy túlmegy a multszázadbeli liberális felfogáson, hanem igenis példát mutat a népszövetségi kisebbségi eljárással szemben és megmutatja, hogy Magyarország egyáltalában nem külföldi nyomások és nemzetközi kötelezettségek vagy ígéretek alapján, hanem a szentistváni gondolat jegyében me<r tud valósítani a saját maga hatáskörén belül, a maga belső életében egy ilyen épületes és igazán korszakalkotó művet. (Élénk helyeslés és taps.) A napirenden szereplő törvényjavaslat a nem magyar anyanyelvű állampolgár érzésvilágát védi, tehát nem valamilyen objektíven meghatározható jogtárgyra vonatkozik, hanem mindenkinek legszentebb benső érzését, nemzeti öntudatát érinti. A nemzeti érzésnek pedig: csak az egyik része vezethető vissza észokokra az, amely a tudatban benne van; ezt inagyaráizni lehet faji átörökléssel, a közös nyelv összekötő kapocsával, a közös történelmi múlt emlékeivel és végül a nemzeti kultúra mély átérzésével. A nemzetiségi kérdésnek azonban másik s nézetem szerint nagyobb része a tudat alatt van és az ember legirracionálisabb érzéseire, ösztöneire vezethető vissza. Ebből következik, hogy a nem magyar anyanyelvű állampolgárok nemzetiségi érzésvilága egyénenként és nemzetiségenként változik, az más és más és összefüggésben van az illető nemzetiség vagy az illető egyén nemzeti öntudatának afokozatával. Tekintettel arra, hogy a javaslat a bűnvádi eljárás megindítását magánindítványra, vagyis a sértett félre bízza, minden nem magyar anyanyelvű állampolgárnak egyénileg kell elbírálnia, hogy az a kifejezés, amelyről szó van sérti-e az ő érzésvilágát, vagy pedig nem. A független magyar bíróságra vár ezen a téren olyan joggyakorlat kialakítása, amely ezzel kapcsolatban minden kételyt eloszlathat. Nekünk ezzel kapcsolatban két aggályunk merülhet fel, amire vonatkozólag remélem hogy a magyar bíróság, amikor a törvényt