Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

Az országgyűlés képviselőházának 174Ion az igazságügyininiiszter úr azt írta (olvassa): »A törvény jelenti azt a műtéti beavatkozást, amelyre feltétlenül szükség van a nemzeti társadalom egészséges kialakítása érdekében; biztosítja a keresztény magyar népi elemek érdekeinek védelmét az egész vonalon, de sehol sem megy tovább, mint ahogyan ezek a nagy célok megkövetelik.« A továbbiakban pedig azt mondja A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939 : IV. te. részletes magyarázata: »Miért nincsenek ilyen törvények a római katolikusok, vagy a reformátusok tér foglalásának korlátozására vonatkozólag?« A 14. oldalon azt írja: »A zsidóság és általában a sémita elem olyan minden más európai néptől elkülönülő, egyéni sorsú, vérmérsékletű és életfelfogású faj, amely életét a többi népek keretei között való elhelyezkedés, tehát emberi színvonalra átültetett élősdiség formájában folytatja és éli le.« Ezekután nem akarom az időt sokáig húzni; \ azt hiszem, eléggé kifejtettem azt, hogy a zsidóság nem lehet felekezet, hanem faj. Hogy ki minek vallotta magát a mostani népszámláláskor, azt nem tudjuk, hiszen ennek feldolgozása hosszú időt, egy vagy másfél esztendőt vesz igénybe, de ha valaki magát magyarnak vallotta is, egészen bizonyos, hogy a szívében másként érez. Ha húsz fillér felesleges pénze van ós kérne tőle valami segítséget egy magyar ós egy zsidó, egészen biztos, hogy nem a magyarnak, hanem a zsidónak adnia azt. Egyébként is most az új európai rendezés keretén belül zsidómentes Európát akarnak a tengelyhatalmak. El kell innen távolítani a zsidóságot akár Madagaszkárra, akár bárhová, ahová majd a sors, illetőleg az európai államok együttesen irányítani fogják őket. Igenis, az ő szabadkőműves páholyaik, azoknak felső vezetői jó vagy rossz sorsukat összekötötték Anglia jó vagy rossz sorsával s harcra, háborúra izgattak mindkét oldalon és kerestek évszázadokon keresztül. A zsidók voltak azok, akik itt Magyarországon is, szabadkőműves munkájuk, agitációjuk útján a bomlást 1918ban előkészítették. Saját magukról állapítják meg azt, hogy aki megírja a magyarországi szabadkőműves páholyok történetét, az egyben a zsidóság történelmét is írja meg. T. Ház! Kétségtelen, hogy a zsidókérdést nekünk is szent magyar kötelességünk radikálisan és végérvényesen megoldani. Ha már most ennek a kérdésnek megoldása szükséges és kívánatos, akkor, azt hizem, nem a királyi kúria döntvénye lesz ebben a tekintetben mérvadó, hanem igenis a zsidók saját önvallomása és a magyar törvényhozás által elfogadott letárgyalt és szentesített törvények. A javaslattal kapcsolatban aggályaim vannak, nehogy ez a törvényjavaslat az itt élő zsidóságnak is valami különös védelmet biztosítson. Eggyel legyünk tisztában. A múlt eseményei, a mi nemzeti szocialista mozgalmunkból megmutatták, hogy mi nem akarjuk a zsidóságot agyonverni, nem akarjuk üzleteiket kifosztani, gyáraikat felgyújtani, mert ez bolsevizmus lenne. Mi alkotó nemzeti és építő mozgalom vagyunk. Méltóztatnak talán visszaemlékezni a tattersali nagygyűlésre, ahol legalább 50—60.000 magyar nemzeti szocialista gyűlt össze, de egyetlenegy zsidót sem bántalmaztak, egyetlenegy üzletnek még az ablakát sem verték be, mert tisztában vagyunk azzal, hogy minden, ami itt van, nemzeti magyar vagyon. Ha azt tönkretesszük, a magyarság egyetemességének csinálunk vele kárt, ülése 1941 február 5-én, szerdán, 141 Természetesen egyeseknek, plutokrata, demokrata gondolkozású embereknek nagyon nehéz az új Európa szellemében gondolkozni, mert ezt az új Európát nem akarják megérteni. Majd meg fogják érteni talán egy fél esztendő vagy egy esztendő múlva. Ha mi így gondolkozunk, akkor nekünk igenis most konkréten le kellene ebben a törvényjavaslatban szögeznünk, hogy ez a törvényjavaslat nem terjed ki a zsidóságra. Ismétlem és hangsúlyozom: nem akarjuk mi a zsidókat bántani, hosszú életet kívánunk nekik és jó üzleti lehetőséget Európa határain kívül. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Madagaszkárban!) Éppen ezért nem akarnám, hogy ha egy magyar ember vagy Magyarországon élő bármilyen népcsoport fia egy zsidó kereskedőnek, egy telepítési vagy más ügynöknek vagy uzsorásnak, aki becsapta őt, azt mondja, hogy piszkos zsidó, ez alatt az egész zsidó fajt vagy zsidó nemzetet értsék s a királyi bíróságok elítéljenek &gy szegény magyar embert. Az a zsidó ügynök talán kölcsönök formláíjában kihúzta a talajt a lába alól, talán 100 pengős tartozásból 1200 pengős adósságot csinált és ezért elárverezték azt a magyar embert. Ha ez ellen az illető elkeseredésében kifakad, annak ne legyen az a következménye, hogy azt a szegény magyart súlyosan megbüntetik. T. Ház! A nyilaskeresztespárt nevében ezt a törvényjavaslatot ebből az indokolásból kifolyólag nem fogadhatom el, de nem fogadhatom el azért sem, mert a nyilaskeresztespárt a kormány politikája iránt nem viseltetik azzal a bizalommal, hogy meg lennénk győződve arról, hogy az e törvényjavaslatban lefektetett kérdéseket valóban teljes energiával, eréllyel végre is tudná hajtani. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Zeöld Imre Péter jegyző: Mikó Imre. Elnök: Mikó Imre képviselő urat illeti a szó. Mikó Imre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az erdélyi képviselők parlamenti csoportja úgy érzi, hogv nem haladhat el megjegyzés nélkül ama. kétszakaszos törvényjavaslat mellett, mely ma napirenden szerepel és amely a nemzetiségi érzület büntetőjogi védelméről szól. Amikor ez a javaslat benyujtatott, 1940 július 23-án mi még román uralom alatt éltünk, most pedig, amikor a t. Ház a javaslatot tárgyalás alá veszi. íme itt vagyunk (Éljenzés és taps a. Ház winden oldalán.) és a többségi magyarság oldaláról szólhatunk hozzá ehhez a nagyjelentőségű javaslatihoz- es:y olvan kisebbségi jogelvnek a törvénybe iktatásához, amelynek törvénvbe iktatása érdekében mi Romániában 22 éven keresztül, — sajnos eredménytelenül — dé sohasem szűntünk meg küzdeni. Éppen ezért az az érzésünk- hogy 22 éves kisebbségi multunk és az erdélyi magvarság ezalatt megvívott szabadságharca arra kötelez minket, hogy kisebbségi sorsban szerzett tapasztalatainkat és ismereteinket a megnagyobbodott magyar haza rendelkezésére bocsássuk. (Élénk helyeslés, éljenzés a Ház minden oldalán.) Erre most nyílott az első alkalom és mi örömmé] ragadjuk meg azt, hogy ezt a, kötelességünket ezzel a javaslattal kapcsolatban teljesíthessük. Az előttünk fekvő javaslat indokolása hangoztatja, hoary eddig még nem jelent meß' ilyen természetű törvény s hogy a nemzetiségi érzületet büntetőjoq-i védelem alá még egyetlen ország törvényalkotása sem helyezte. Én ehhez szeretném hozzátenni azt, hogy e javaslatot a