Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-167
102 Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 19 W december 11-én, szerdán. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Stitz János: T. Ház! A magyar társadalmat egyformán érik minden rétegében ezekben a súlyos időköen veszteségek és nehézségek, azono an különösen egy társadalmi réteg van súlyos helyzetben és ez a kereskedői réteg, öt százalékot teszik a kereskedők ,a magyar társadalomnak és az 1930-a3 évi statisztika szerint 53.177 az önálló kereskedők száma. Kétségtelen, hogy ezeknek munkája országépítő és ezeknek munkáját zökkenőnek nem « zabád kitenni. Az is kétségtelen, amint azt legutóbb Pécsett a Pécs-Baranyai Baross Szövetség ankétján hallottam, hogy ennek a társadalmi rétegnek olyan súlyos bajai vannak, hogy azokat feltétlenül fel kell itt az ország színe előtt tárnom és fel kell hívnom az arra illetékes miniszter úr figyelmét, hogy ezeken a nehézségeken a lehetőség szeriti enyhítsen. Ezek a nehézségek különt'sen abbí] indulnak ki, hogj egyrészt, amint interpellációm lövegében iá kifejezésre juttattam, a mai európai helyzet következtében az import mindig nehezebb lesz és ezeket az importcikkeket nem tudják megfelelően szétosztani, helyesebben azok a nagykereskedők és gy. rosok, akik nyersanyagokból félgyártmányokat, to rabbá félgyártmányok hói egész gyártmányokat készítenek, a szétosztásnál nem egyiorma méitikkel mérnek, hanem kü'önbséget tesznek keresztény és zsidó kereskedő és kiskereskedő között. Különösen nehéz helyzet háVul erre a társadalmi osztályra, mert mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy ez a 7 és félmillió tonna tartalmú elsüllyesztett hajótér, ame y az lőtt importárukat hozott, annyit jelent, hogy úgyszólván lehetetlen ez lenek az áruknak behozatala, tehát a rendelke zésre álló árukon csak kevesebb hasznot tudnák elérni a kiskereskedők. A kiskereskedőknél ugyanis kétféle Lru van. Az egyik ári 1 az, amelyen alig tud keresni, ezek a közszükségleti cikkek, a másik áru — és éppen a gyarmatáruk tartoznak ide, tóvá bá a cseme, e és élvezeti cikkek azok, amelyeken meg tudta keresni a maga 30—40%-át a kiskereskedő. Ez ,k éppen az említett — ré zben külpolitikai — okoknál f o-g a a behoz ta J neihézs-g k mia t, es k csökk ntett nié tékben juttatnak ha znot a kisk n reskedönek Ezzel szemb n kevés a haszDn azoknál a cikkeknél, an e T yek rendelkezésre állaoak, r^ldául a cukorul, amrlynél korín ányhatósá^i rendelet értelmében 6 fillért °zabad a kisker skeiőnek keresnie. Ugyanilyen kicsiny haszon-marge van a petróleumnál, a sónál, azután a raffiánál. a rézgálienál, a burgonyánál, a lisztné 1 és a kenyérnél, amelyeknél még azt a meglevő eddigi kis hasznot ii lesz 11 trtták a kormányrendeletek. Azt, hegy mennyire leszálltak a kereseti lehetőségek a közszükségleti cikkeknél, legjobtan ti dorn illusztrálni például a tei pécsi áralakulásával. Ott a tej ára a következőképpen alakult. Míg 1935-ben 16 filléres tejár mellett 4 fillér keresete volt a kiskereskedőnek, ugyanakkor a napi 2 órát teljesítő kii utó fiúnak heti keresete 2 pengő volt, a kiskereskedelem 25% haszonhoz jutott. Ez a kereset 1940-ben a következőképpen alakult. Felemelkedett a tej ára 24 fillérre, a haszon 3 fillér volt, a kifutónak fizetett 3 pengő 75 füléit hetenként, most raAr tehát a kiskereskedőnek csak 12 és fél százalék tiszta haszna maradt. Most novemherben az újabb áralakítás folyamán felemelték a tej árát 28 fillérre, ugyanakkor a kifutó fiúnak hetibére 4.07 pengő, a haszon literenként 2 fillér volt, a tiszta haszon tehát ezen már csak 7.1% volt. Ugyanígy felhozhatnám a haszon-marge csökkenését az összes előbb említett áruknál is. De nemcsak ez nehezedik súlyosan a kiskereskedői rétegre, hanem az is, hogy ugyanakkor szociális okokból — nagyon helyesen —kormányrendelet intézkedett, hogy a tanoncoknak, a segédeknek, a kereskedők tisztviselőinek, a kifutóknak stb., tehát az összes alkalmazottaknak a fizetését emelni kellett, viszont ugyanakkor meghatározta az árkormánybiztosság azt, hogy milyen áron szabad ezeket a különböző termékeket és kereskedelmi cikkeket árulni. Azonkívül hozzájárult még a kereskedőosztály nehézségeihez az, hogy a fogyasztórétegnek fizetőképessége erősen csökkent, a kereskedőnek tehát nagyobb hitelt kellett elvben nyújtani, ugyanakkor, amikor kormányrendelet intézkedett arra, hogy a gyáraknak és a nagykereskedőknek az 1939. évi augusztus 26-iki árakon és feltételek mellett kell áruikat a kiskereskedők rendelkezésére boosátaniok, azonban sem az árakat, sem pedig az akkori feltételeket ezek a gyárak és nagyvállalatok nem tartják be. Különösen bántó az, hogy ezeket a hitelfeltételeket, amint már előbb is említettem, másképpen szabják t meg a keresztényeknél és másképpen a zsidóknál. Nagyon furcsa helyzet állt elő akkor, amikor különösen az iparcikkek kontingentálasánál tulajdonképpen atomizálás állt be, mert amikor elvették a kontingenseket egyes kereskedőktől, mérhetetlen nagy protekció áradat indult meg: mindenki igyekezett magának kontingenst szerezni, s ebből következett az, hogy 1—1*5 százalékos kontingenseket adtak ki, ami természetszerűleg odavezetett, hogy ezek mellett a kontingensek mellett nem tudnak megélni a nagykereskedők, különösen a nagykereskedőknek az az új rétege, amelynek nincs megfelelő tőkéje, amely most áll be az őrségváltásra, amely tehát nemcsak az úgynevezett veleszületett kereskedelmi érzéket hozta magával kisebb mértékben, mint ahogy azt a másik fajta 6000 esztendő óta megszerezte, hanem ezenkívül még anyagi nehézségekkel is küzdött. T. Ház! Kérésem tehát a kereskedelemügyi miniszter úrhoz elsősorban az, hoary nyúlion bele erélyesen ebbe a kérdésbe: állíttassa viszsza mindenütt, minden vonalon egyformán az 19H9 augusztus 26-i árakat és az ugyanakkor megszabott feltételeket; vigyék keresztül mindenütt, tehát a hitelfeltételeket ugyanúgy kapják mea: a kiskereskedők, mint ahogy azelőtt megkapták, hogy a verseny legalább is egyforma sanszokat nyújtson mindenkinek. Ez az egyik kérésem. Másik kérésem az, hogy azoknak a tőkeszegény kiskereskedőknek, akik mindennek következtében régebben meglépő, ya<2y pedier a különböző akciók által rendelkezésre bocsátott tőkéket kénytelenek felélni, bocsássanak rendelkezésre olyan hitelkeretet és olyan tőkéket, amelveknek segítségével a mostani nehéz idő. ket keresztül tudják lavírozni. Ez a ké/esem a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Meg vagyok róla győződve, hogy ő a maga agilitásával és erélyével segítségére fog sietni ennek a társadalmi rétegnek, amely flirt a sesntsé^et meg- is érdemli. (Élienz's és iapu a jobboldalon és a középen. — A szónokot töbhpn üdvözlik.) Elnök: A Ház az inter^e-lációt kiadja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak.
