Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

98 Az országgyűlés képviselőházának 167. nes szekerekkel történik, ha az illető nem annyira kisember, hogy még szekér sem áll rendelkezésére. Tessék elképzelni egy száj- és körömfájásos időszakot, amikor a malomudvarokon esetleg négy-öt falu szarvasmarhái találkoznak össze és ragasztják egymásra a betegséget! Ennek eredménye nemcsak a szájés körömfájás, hanem egyéb betegségek esetén is valósággal katasztrofális lehet. A kis vízimalmok az egészen kiesi, azt merném mondani, kizárólag keresztény kisiparosoknak nyújtanak tisztességes, megéíhetést, akik a kisiparosságnak egy egészen tisztes gárdáját alkotják. A esuvározás eltiltása ezeknek a vízimalmoknak a kis keresztény molnárjait teszi valósággal tönkre, az ő életlehetőségüket veszi el, mert hiszen ha nem csuvározhatnak, akkor az ő félreeső, rossz utak mellett lévő malmaikat végeredményben senki sem fogja felkeresni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Említettem már, hogy ezt a bizonyos szabadságot, amely eddig hála Istennek megvolt, úgynevezett választott bírósági eljárásokkal, perekkel igyekeztek megszüntetni — mindjárt kijelenthetem ezt is — a nagyobb malmok. A osuvározás kérdése ugyanis tulajdoniképpen a nagymalmok és kismalmok harca. Talán még azt is hozzátehetném, hogy ez a kérdés a vízimalmok és az egyéb erővel hajtott malmos harca. Általában ugyanis a malmok elég jelentékeny része vízierővel, másrésze valami más motorikus erővel hajtott. Természetes, ho.íy a vízimalmokat ott állították fel, ahol a vidiere rendelkezésre állt, tehát rendszerint egyenetlen terepen, nem ugyanott, ahol a falu települt, mert hiszen a falu a településnél egyenletes terepet választ, hanem a falutól távol, a falun kívül, sőt rendszerint még a jól járható utaktól is távol létesült, ott, ahol vízierő volt. Más malmok viszont természetszerűleg lakott helyeken, a gócpontokon épültek, ezeknek tehát közöm'bös, hogy van-e esuvározástuk vagy nincs. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Lakott helyeken, gócpontokon vannak, így megkapják a munkát, odaszállítják a gazdák az őrölni valót, od akényszerűinek és a vízimalom így nem jut megfelelő munkaalkalomhoz. Szomorú látvány azokon a vidékeken, amelyeken a csnvározás: megszűnt, hogy a hátúkon, taligán, vagy -kézben viszik a malomba. az őrölni, darálni valót a fogatnélküli falusiak. Ha nem így tesznek, akkor kénytelenek drágán fuvarost fogadni, mert hiszen fogattal nem rendelkeznek; sokszor robotot szolgáin^ a fuvarosgazdának. Mindez természetesen léryegesen megdrágítja nekik az őrlést. Egyikmásik helyen úgy igyekeztek védekezni a falusi kisemberek, hogy rendszeres fuvarost fogadtak, de még így is 50 fivérbe, 1 pengobj kerüt egy métermázsa gabonának a malomba és onnan haza szállítása. Méltóztassanak elképzelni, hogy mit jelent annak a szegény em térnek, annak a mezőgazdasági munkásnak, hogyha egy métermázsa vagy 50 kilogramm gabona után még 1 pengő fuvart is keli fizeti.ie. A cseledét részben talán elszállítja az uradalom. A szállítást eddig ingyen végezték a

r vízimalmok, csak annak a vámnak felszámításával, amelyet törvényesen megengednek nekik. Semmiféle külön dijat nem számítottak a szállításért. ülése 1940 december 11-én, szerdán. Másik igen szomorú következménye lesz a esuvározás betiltásának, hogy a malomipar, különösen a nagy malmok szempontjából, valóságos monopólium lesz. Amely malom jó helyen van, annak bőven lesz őrölni valója, hiszen máshová úgy se mehet a kisember, odakényszerül. A malom tehát nem törekszik berendezését javítani, igyekszik kihasználni előnyös helyzetét, — tisztelet a kivételnek. Máris hallatszanak panaszok arról, hogy a kisembereknek nem megfelelő őrleményeket a'dnak: úgy se mehet máshová a kisember, nem válogathat a malmok között, abba kényszerül, amelyik a legközelebb van hozzá, mert hiszen maga cipelheti a zsákot, ha messzebb akarja vinni. A gazdasági cselédek szempontjából sem közömbös a dolog, sőt itt mindjárt felemlítem, hogy a birtokosok szempontjából sem, mert hiszen ha a molnárszekér menne el a gabonáért^ akkor nem kellene nekik ingyen fuvart teljesíteni. Ellátná a fuvart a malom a vámért. Olyan szomorú esetről is hallottam, hogy egyes, egészen alárendelt uradalmi alkalmazottak bizonyos mértókig összejátszva a malom vezetőjével, üzemvezetőjével, bizonyos térítés ellenében csak abba a malomba szállítanak. Hangsúlyozom, nem birtokosokról, hanem egészen alacsonyrendü alkalmazottakról van szó, ezeknek van ilyen megállapodásuk. A cselédek gabonája ilyenformán természetesen nem megfelelő liszt formájában kerülviszsza. Ha szabad a esuvározás, akkor a cselédség válogathat a molnárok között, akkor nincs kitéve annak, hogy csak egy helyre viszik gabonáját. Azt hiszem, hogy különösen most, amikor a nyersanyaggazdálkodás mindegyik minisztériumnak olyan nagy gondot okoz, az sem közömbös, hogy milyen erővel történik az őrlés. Sajnos, felhasználatlanul vész el nálunk rengeteg vízierő, de ahol felhasználható volna, a vízimalmoknál, ott sem lehet felhasználni, mert a esuvározás eltiltásával egyéb

1 motorikus erővel hajtott, centrális helyen fekvő malomba kénytelenek vinni az őröltetni valót. Nemcsak az őröltetőknek drága ez az őrlés, de az egyébként is kismennyiségben rendelkezésre álló petróleumot, motalkót, faszenet és egyéb anyagot fogyasztanak ezek a malommotorok, ahelyett, hogy a esuvározás szabaddátételével ezt a petróleumot is megtakarítanák, éppen a falusi lakosság világítási problémájának megoldására. Arra is törekedni kellene, hogy főképpen a vizierőt használjuk fel őrlésre, mert hiszen így igen nagy mennyiségben tudnánk megtakarítani az értékes petróleumot és benzint. Tiszteletteljes véleményem szerint az volna a teendő, hogy most már sürgősen és végérvényesen szabályoztassék a kérdés. Vagy kimondja a rendelet azt, hogy a osuvározás teljesen szabad, mint ahogy eddig volt, minden malom csinálhatja, ahogy neki jólesik vagy kimondja legalább azt, hogy a vízimalmoknak szabad a esuvározás. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a vízimalmokat nem lakott helyen, nem gócponton állították fel, mert hiszen kötve vannak az adott vízierőhöz, ott voltak kénytelenek a malmot felállítani. Az iparügyi minisztérium, amellyel már többször tárgyaltunk ebben a kérdésben, még ennek az évnek az elején rendelettervezetet készített, amely 2. §-ában azt mondja, hogy a rendelet hatálybalépésétől számított 3 hóna* eltelte után esuvározni csak annak a malom-