Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 167. tesen az, hogy az egyik a birtokot a többitől megváltsa; erre az esetre, erre a bizonyos megváltásra gondolva, pedig gondoskodni kellene valamilyen hitelakcióról, mert hiszen a szegény tulajdonostársat nem lehet abba a helyzetbe hozni, hogy drága kölcsönnel legyen kénytelen .lebonyolítani ezt a hitelműveletet. Ebben a kérdésben a legközelebbi jövőben tárgyalásokat szándékozom indítani a pénzügyminiszter úrral és ha erre kedvező választ tudok kapni, hamarosan hozom a javaslatot (Élénk helyeslés.) Méltóztatnak talán helyeselni, hogy előbb ezt a kérdést tisztázom, (Helyeslés.) mert kissé a sötétbe ugrás volna a kísérletezés, ha ezt meg nem próbáljuk. Amenynyiben sikerül ezt így megalapozni hitelakcióval, nincs akadálya annak, hogy a legköze lebbi időben idehozzam a javaslatot. Tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az igazságügyminiszter úr által az interpellációra adott választ tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igenli A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék Ronkay Ferenc képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz, a képviselő úr azonban interpellációja elmondására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Porubszky Géza képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi belügyminiszter úrhoz a komáromi Oti.-nál a táppénz késedelmes kiutalása tárgyában. A komáromi Oti.-nál gyakori eset, hogy az orvosi kezelés alatt álló tagok a táppénzeket félévi késedelem után is aln? kapják meg, A kórházba való beutalásnál pedig a fuvarvisz«zatérítéshez gyakori sürgetésre sem jutnak. Hajlandó-e a miniszter úr ezeket a viszszaéléseket kivizsgáltatni és a mulasztásokat megszüntetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Porubszky Géza: T. Ház! Szép és humánus dolog az alkalmazott munkás kötelező biztosítása betegség, rokkantság és öregség esetére. Természetes dolog, hogy az alkalmazott munkásnak necsak addig legyen értéke, amíg munkaképes, ép, erős és egészséges, hanem gondoskodás történjék róla betegség, rokkantság és öregség esetére^ is. Ezt diktálja a keresztény igazságosság és a felebaráti szeretet elve. Én minden népvédelmi intézményt riagyrabecsülök és dicsérendőnek tartok, ha és amennyiben az az intézmény lelkiismeretesen teljjsíti hivatását. Hogy példát mondjak: nem a munkás van az Oti.-ért, hanem az Oti. van a munkásért. (Helyeslés.) T. Ház! A hazatért Felvidéken 1940 január l-ig az alkalmazott munkásokról a kerületi betegsegélyző intézet gondoskodott betegség esetén. Éhhez az intézményhez tartozott az úgynevezett Dél-Szlovenszkó délkeleti része a komáromi körzettel. Ez a (kerületi 'betegsegályzö intézet orvosai révén elég szűkkeblű volt a betegekkel szemben: az orvos értékesebb, drágább orvosságot nemigen rendelhetett. (Kadlecz Antal: Aszpirint!) Amint közbeszóló t. képviselőtársam mondja, az egyik legáltalánosabb orvosság az aszpirin volt, fogfájásra épülése 19hO december 11-én, szerdán. 91 pen úgy, mint hasfájásra. (Zaj.) Egyben azonban igen pontos volt ez a kerületi beteg«egélyző intézet: havonként megküldte a kianutatást a betegsegélyezési járulékokról és azokat pentosan behajtotta, viszont nekünk, munkaadóiknak módunkban volt a kivetést, ha az helytelen volt, minden hónapban a kivetés után megfellebbezni. (Rapcsányi László: A sóhivatalhoz!) A másik dolog, ami előnyös volt ennél a betegsegélyző intézetnél, az volt, hogy betegség esetén haladéktalanul gondoskodott arról, hogy a kezelés alatt lévő beteg a törvényes táppénzt megkapja, kórházba utalás esetén pedig mind a kórházi költséget, mind a beutalási fuvarköltséget haladéktalanul megtérítette. 1940 január 1-én ezt a kerületi betegsegélyző intézetet átvette az anyaországi Oti. Ezzel az intézettel szemben számos panasz merül fel. Személyesen ismerek olyan betegeket, akik fél éve orvosi kezelés alatt állnak és 6—8 hónap elmúltával sem kapták meg táppénzüket a komáromi Qti.-tól. Előfordult olyan eset is, hogy kórházbeutalás esetén össze kellett állniok a beteg hozzátartozóinak és össze kellett adniok a pengőket, hogy be lehessen vinni a legközelebbi kórházba és a komáromi Oti. ezeket a furvarköltségeket félévi sürgetések után sem térítette meg az illető betegeknek. Volt eset, amikor magam is mint képviselő írtam Komáromba, de az elintézés az volt, hogy egyáltalában feleletet sem adtak. (Váczy József: Fel kell jelenteni őket! —- Maróthy Kár roly: Még nem szokták meg az urak!) Nem akarok általánosságban beszélni, ezért néhány esetet megemlítek. Ben esik Istvánné kéméndi lakos 1940 május 8. óta beteg, de a megállapított táppénzt még egyáltalán nem kapta meg. (Felkiáltások a, szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Idősebb Zalába József liparti lakos folyó év október 1. óta beteg, táppénzt azonban semmit sem kapott. Nagy Györgyné kéméndi lakos folyó év május hó 28-tól október 15-ig volt kezelés alatt, de táppénzt egészen december l-ig egyáltalában nem kapott. Kétszer kórházba utalták, a kórházba utalás alkalmával szegény rokonsága pénzén ment be, de ezt az utit költséget a komáromi Oti. mindezideig nem té' rítette meg. Amikor ezt megemlítem, ugyanakkor az egyik esti újságban olvasom, hogy egy újpesti zsidó méregdrágán akarta eladni telkét az Oti-nak: 400.000 pengőért, jóval a becsáron felül, akart 1060 négyszögöl területet eladni. (Ifj. Tatár Imre: Hol van a zsidótörvény? Ki kell sajátítani!) Elnök: Tatár képviselő urat kérem, sziveskedjék csendben maradni. Porubszky Géza: Ha az Oti. ilyen esetekben ilyen telekvásárlásoknál olyan gavallér, olyan bőkezű tud lenni, akkor legyen gavallér a betegekkel szemben is, illetőleg ne gavallériáját mutassa, hanem tegye meg azt, amire kötelezve van a biztosított szegény munkással szemben. (Helyeslés é* taps. — Maróthy Károly: Miért hagyják ott a szocikat, meg a zsidókat? — Gr. Festetics Domonkos: Az egész Oti.-t meg kell reformálni!) Elnök: Csendet kérek! Porubszky Géza: Láttuk a költségvetésben, hogy az Oti. államsegélyt kap és a belügyminisztérihum terhére külön segélyeket kapnak az egyes körzetekben lévő Oti.-intézetek. Az Oti. ne ilyen házvételi vagy telekvételi spekulációkkal foglalkozzék, hanem tegye meg azt, amire a törvény amúgy is kötelezi. (Helyeslés. — Maróthy Károly: A zsidók és szocik mandá-