Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-167
V 92 Az országgyűlés képviselőházának 167. tumát azért meg fogják hosszabítani!) Elnök: Maróthy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Már két interpellációt el méltóztatott ma mondani. (Derültség.— Egy hang a szélsőbaloldalon: Három a magyar igazság!) Porubszky Géza: Nem tudom, más körzetekben hogyan történt a dolog (Gr. Festetics Domonkos: Mindenhol úgy van! Általános betegség!), de a komáromi Oti-val kapcsolatban megemlítem, íhogy a munkaadó nem havonta kapja az értesítést arról, hogy alkalmazottja után mit kell befizetnie, hanem 6 vagy 8 hónap, múlva és egy összegről szól a kimutatás. Ennek két hátránya van. lAla egyik az, hogy a munkaadónak nincs módjában felülvizsgálni, hogy az a járulék jogos és törvényes-e, uincs-e magasabb osztály szerint megállapítva, tehát nincs ideje és módja a kivetést megfellebbezni. (Lili János: Ez a cél!) Annak a munkaadónak, aki esetleg egyszerű tisztviselő, akinek egy vagy két alkalmazottja van, havi elszámolásba fel van vév.e, mennyit kellene fizetnie az Oti részére mint járulékot. Ha aaonban nem egy hónap után, hanem hat-nyolc hónap után kell ezt befizetnie, akkor olyan jelentékeny összeget kell egyszerre fizetnie, amennyit az ő havi keresetébe belekalkulálni nem tud. Éppen azért kéren a jelen nem lévő belügyminiszter urat, (Felváltások a szélsőbaloldalon: Hol \vanf ) vizsgáltassa meg, mi történik a komáromi Otinál, mi annak az oka — és ;ha több helyen is így van, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az egész országban!) ott is vizsgáltassa meg, — hogy miért nem kapják meg pontosan a betegek a táppénzt és miért nem kapják meg kórházba való utalás esetén a vasúti költség viszszatérítését? Ha az Oti telekvételnél gavallér tud lenni, akkor tessék teljesíteni azt is, amire a törvény kötelezi, annál is inkább, mert állami szubvenciót is kap. (Taps jobbfelöl és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja IYL illetékes miniszter úrnak. Következnék Meixner Emil képviselő úr interpellációja de a képviselő úr halasztást kért. Kérdem, mélfcóztatik-e a halasarfcást megadni 1 (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Pataky László képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): -jInterpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz az állatorvoshiány megszüntetése tárgyában. 1. Van^e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy országszerte komoly aggodalommal tölti el a gazdaközönséget azon körülmény, hogy az állatorvoshiány következtében állataikat sem megfelelően gyógykezeltetni, sem pedig a szükséges oltásokkal elláttatni nem tudják? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a fenti kérdésben sürgősen intézkedni 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. [1 Pataky László: T. Képviselőház! Nekünk falusi kisgazdáknak és földmíveseknek moauhataám legnagyobb bevételünk az állattenyésztésből adódik. Sokat hangoztatjuk manapság, hogy az új gazdasági rendben, amely most a mi időnkben lesz, a. magyar állattenyésztésnek fontos szerepe lesz. Hangoztatjuk azt is, hogy elsősorban a kisembereket óhajtjuk megsegíteni. De hiába hozunk mi bármilyen áldozatot ülése 19%0 december 11-én, szerdán. állattenyésztésünk színvonalának emelésére és az állatállomány szaporítására, ha emellett állategészségünket elhanyagoljuk. Ennek egyik példája az állatorvoshiányban mutatkozik. Hiszen a kis létszámú állatorvosi kar emberfeletti munkát végez, éjjelnappal dolgozik, még sincs meg munkájának a kellő gyümölcse. Az országban ugyanis vannak olyan vidékek, ahol 10—15 községnek vau egy állatorvosa. (Egy hang jobbfelbl: 39-nek van egy!) Nem is kívánhatjuk az állatorvostól, hogy egy ilyen nagy kiterjedésű körzet állataira vigyázzon. Vannak olyan községek, amelyek az állatorvos székhelyétől 10—15, vagy talán több kilométerre is vannak. A rossz bekötő utak, a téli rossz időjárás szinte lehetetlenné teszik, hogy az ilyen községeket látogatni tudják. A bevonulások alkalmával voltak egész járások, ahol egyetlenegy állatorvos működött. Ennek tudható be az is, hogy kellő beavatkozás hiányában a nyár folyamán egész községek sertésállománya hullott el. Az őszi zsírhiány sem egészen a takarmány-drágaság uak tudható be, hanem annak is, hogy elhullás folytán a sovány sertések ára olyan magasra szökött, hogy a hizlalást majdnem lehetetlenné tette. T. Képviselőház! Régi kívánsága már a gazdatársadalomnak, hogy az állatorvoskérdés rendeztessék, hogy legalább minden két-három falunak legyen egy állatorvosa, aki könnyebben lesz hozzáférhető és nem akkor érkezik a beteg állathoz, amikor a segítségre már egy csepp remény sincs. Én tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, minden erejével hasson oda, hogy az állatorvosok számát szaporítani lehessen; ösztöndíjakkal és segélyekkel a falusi szegényemberek fiainak is tegye lehetővé, hogy az állatorvosi főiskolát el tudják végezni, egyben törekedjék arra is, hogy az államosítás az egész vonalon megtörténjek és a legkisebb faluba kihelyezett állatorvos megélhetése is a képzettségéhez megfelelően biztosítva legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Tisztelt Képviselőház! Hozzátartozik a kérdéshez az ojtóanyagok és az állat-orvosságok kérdése is. Régi kívánsága már a gazdatársadalomnak, hogy a kötelező sertésoltást bevezessék. (Helyeslés a jobboldalon.) De lehet-e kívánnunk ezt akkor, amikor az ojtóanyagok olyan drágák, hogy a szegény emberek részére egyáltalán hozzáférhetetlenek 1 ? Ma csak az uradalmak engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy minden állatukat minden vesz ellen rendszeresen oltathassák. Egy pár adatot vagyok bátor felsorolni. Egy anyadisznónak a pestis ellen való oltása 6 pengőbe kerül, orbánc ellen 1.50—2 pengőbe. Ehhez hozzájárul még az állatorvos magas kiszállási díja is. Ez olyan nagy összeget tesz ki, hogy a szegény kisgazdák és kisemberek azt megfizetni nem tudják. Evek hosszú során át a gazdasági egyesületek és a mezőgazdasági kamarák gyakran kérték az ojtóanyagok és orvosságok árának a leszállítását, de mindezideig biába. Pedig sertésállományunk megnövekedése a rendszeres védőoltások nélkül szinte elképzelhetetlen. (Ügy van! -a jobboldalon.) Ez nemcsak az egyes emberek érdeke, banem az egész országé is, mert sertésállományunkban a nagyfokú elhullást meg tudnánk akadályozni. Ha a nagy szaporaság folytán a sertés árát olcsóbbá tudnánk tenni, ezáltal városi lakosságunk és ipari munkásságunk olcsóbb hússal és zsírral való ellátását is biztosítani tudnánk.
