Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-167
90 Az országgyűlés képviselőházának 167, interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni méltóztassék. Mocsáry Ödön jegyző (Olvassa): »Interpelláció a m. kir. agazságügyminiszer úrhoz a parcel!aminimumról szóló törvényjavaslat benyújtása tárgyában: Hajlandó-e az igazságügyminiszter úr a földbirtok túlságos elaprózódásának megakadályozása érdekében a parcellaminimumiól szóló törvényjavaslatot sürgősen benyújtani!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tornyos Györgyi T. Képviselőház! A törvényhozás bölcsesége a múlt évben megalkotta a földbirtokpolitikai törvényt, amellyel talán kevésbbé termelési érdekeket, mint inkább szociális érdekeket kívánt megvalósítani, illetőleg kielégíteni. A földbirtokpolitikai törvénynek legelső, kimondott célja az, hogy az egészségtelen törpebirtokokat kisbirtokokká kell kiegészíteni és ilyen módon kell az agrárproletariátust csökkenteni, levezetni. Ha azonban nem akarjuk, hogy elenyésszenek azok az előnyök. amelyek a földbirtokpolitikai törvény végrehajtása folytán beáll anak. akkor már most gondoskodnunk kell olyan intézkedésekről, amelyek a földbirtok további elaprózódását megakadályozzák. így jutunk el annak felismeréséhez, hogy szükség volna törvényalkotásra, éspedig a birtokminimumról vagy másszóval parcellaminimumról. Birtokminimum alatt értjük egyrészt azt a legkisebb birtokegységet, amely "egy ember kezén van, másrészt azt a legkisebb földdarabot, amelynél kisebbre egy N ingatlan fel uem darabol ható. Ilyenképpen a tulajdonjog és az örökjog körébe vág ez a kérdés és amennyiben a törvényhozás megalkotta ezt a törvényt, r ezzel tulajdonképpen két irányban fogja korlátozni a tulajdonjogot. TI Képviselőház! A múlt században az úgynevezett liberális korszakban a birtok szabad feloszthatóságának elve alapján állottak és azzal indokolták ezt az elvet, hosry akár örökjogi intézkedésekkel, akár tulajdoni korlátozásokkal gátoljuk az ingatlan, a birtok szabad fel oszthatóságának elvét, ezzel az egyéni szabadságjogokat és különösen a tulajdonjog szentségét sértjük. Ma már azonban túl vagyunk ezen az állásponton, hiszen, hogy többet ne mondjak, maga a múlt évben megalkotott földbirtokpolitikai törvény is mélyen 'belenyúl a tulajdonjognak úgynevezett szentségébe és a mai korban már komolyan fel sem lehet említeni ezt az érvet. A 80-as években nagy vita folyt erről a kérdésről, az úgynevezett agrárkérdésnek egy része volt ez és résztvettek ebben a vitában olyan kiváló nemzetgazdászok, mint Matlekovics Sándor, Láng Lajos. Bosnyák Zoltán és résztvett gróf Tisza István is. aki elvileg nem foglalt állást a minimum intézményének megvalósítása ellen, csupán az volt az álláspontja, hogy az akkori törvényhozásnak nem a jövőbeli, hanem az akkori problémákkal kell foglalkoznia, ő is koncedálta azonban, hogy ahol a birtok túlságosan elaprózódik és ez az agrár proletariátust mozdítja elő, ott ezen a bajon segíteni kell. (Rapcsányi László: Azóta sem segítettek! — Maróthy Károly: A birtokmaximummal nem foglalkoztak, úgy-e?) T. Képviselőház! A birtokminimum ellen abban az időben két főérvet hoztak fel. Az egyik, amelyet már említettem, az volt, hogy a birtokminimum megszabása a tulajdon szentülése 1940 december 11-én, szerdán. ségét sérti, a másik érv pedig, amely most is megszívlelendő, úgy hangzott, hogy a birtokminimum intézményesítése az egyke veszélyét idézi fel. Ebben az esetben a kis családi birtokot ugyanis csak egy gyermek örökölheti akinek a többi gyermeket pénzben kell kielégítenie, így arra fognak törekedni, hogy ne legyen nagy család, mert hiszen az az egy gyermek, akire a birtok száll, hosszú időn át lesz megnyomorítva, amíg a testvéreket ki tudja fizetni. Ma azonban ez az érv sem állhatja meg a helyét, mert hiszen a telepítési törvény, a földbirtokpolitikai törvény útján azokat a gyermekeket is birtokhoz lehet juttatni, akik azt a birtokminimumot képező családi vagyont nem örökölhetik, másrészt pedig az új idők követelte új gazdasági rendben a többi gyermek is el tud helyezkedni oly módon, hogy meg tudja keresni kenyerét és nem szorul rá arra, hogy feltétlenül földmíveléssel foglalkozzék. T. Képviselőház! A probléma második része inkább a tagosítás kérdésével függ össze T Olyan községekben, ahol a tagosítást már elvégezték, meg kell akadályozni, hogy az így keletkezett előnyök elenyésszenek, vagy megszűnjenek, tehát különösen az ilyen községekben, de másutt is gátat kell vetni annak, hogy az egyes parcellák bizonyos mértéken aluli kis pacellakra legyenek feldarabolhatok. Ezzel a kérdéssel mindkét vonatkozásban ioglakozni kell részint azért, hogy a földbirtokpolitikai törvény hatásaként elérendő előnyök el ne enyésszenek, részint pedig azért, hogy a tagosítás lefolytatása útján elért előnyök szintén ne szűnjenek meg. Ezért a közvélemény bizonyára érdeklődéssel várja e tekintetben a kormány álláspontjának kinyilatkoztatását. Ennek folytán mély tisztelettel megkérdezem az igazságügyminiszter urat, hajlandó-e a földbirtok túlságos elaprózódásának megakadályozása érdekében a parcellaminimumról szóló törvényjavaslatot sürgősen benyújtani? (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván válaszolni. Radocsay László igazságügyminiszter: T, Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szívesen válaszolok azonnal a felvetett kérdésre, mert ez olyan probléma, amellyel magam is régen foglalkozom és amelyhez határozottan közérdek fűződik. Tisztelettel bejelentem, hogy az igazságügy minisztériumban készen van ' egy törvényjavaslat tervezete. (Éljenzés jobbfelöl és a középen.) Hogy ezt eddig még nem hoztam és talán a legközelebbi jövőben nem is hozhatom a Ház elé, annak okait most röviden leszek bátor kifejteni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Amennyire kívánatos a pareellaminimum intézményének megvalósítása, annyira nehéz a kérdés megoldása lígy, hogy gazdasági zavarokat ne okozzunk. Nevezetesen, ha egyszerű telekkönyvi' rendszabállyal akarom a kérdést elintézni, ami a legegyszerűbb és leggyorsabb elintézési mód, ezzel magát a kérdés lényegét még nem oldottam meg, mert ha elrendelem azt, hogy a parcella egy bizonyos térmértéken alul nem aprózható fel, ezzel a dolog természete szerint tulajdonközösségbe kényszerítem azokat, akik ennek a parcellának közös tulajdonosaivá válnak, akár öröklés, akár pedig együttes jogügylet alapján. Ennek természetesen nem kívánatos következményei lehetnek, mert elvégre a tulajdonközösség megszüntetésének csak egy módja maradna hátra, neveze-