Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 167. ságnál a második zsidótörvény szigorú figye­lembevételével is nem 90%, hanem 64% a ke­resabények aránya és 36% a zsidók aránya. Azt hiszem, ha ilyen adatokat látunk, akkor a mi hitünknek valóban meg kell inognia azokban a hivatalos közlésieklben (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Eddig sem hittünk. — Maróthy Ká­roly: Ki hiszi? Senki sem hiszi!), amelyeket a kereskedelemügyi miniszter úr nevéhez fűznek ezek a lapok. De nézzük meg közelebbről a Magyar Mag­kiyiteli Részvénytársaságot. Van egy igazga­tója, aki a második zsidótörvény árja-szaka­sza alapján kétségtelenül az árják közé tarto­zik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki az? — Maróthy Károly: Fajmagyar!) Nagyon jól tudjuk azonban, hogy nemcsak hogy vérében zsidó 50%-ig, hanem mentalitásában is telje­sen a régi liberális szellemet képviseli. (Ma­róthy Károly: Ezek a nemzet oszlopai!) IIa megnézzük a Magyar Magkiviteli Részvény­társaság többi tagjait, akkor egészen különös módon felfedezünk olyan közéleti férfiakat, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk! Ki azf) akiknek a múltban semmi közük sem volt ehhez a legkritikusabb, legké­nyesebb termelési ághoz, a vetőmagtermesz­téshez. A zsidó cégek hallatlan befolyását alkal­mam volt például 1937-ben az egyik nemzet­közi kongresszuson Angliában is tapasztalni, amikor a világ minden részéből összejött 430 mezőgazda úgy toborzódott össze, hogy a vé­gén észrevettük, hogy ezeknek körülbelül a fele magkereskedő. Amikor megtudták, hogy mi magyarok vagyunk, akkor sorban elmond­ták a magyarországi zsidó cégeket és mi egé­szen megdöbbentünk azon, hogy Magyarorszá­got csak ezeken a zsidó cégeken keresztül is­merik egy ilyen nemzetközi kongresszuson. Amikor tehát azt látom, hogy ezek a zsidó cé­gek anyagi áldozatot nem sajnálva, kétségte­lenül a legnagyobb felkészültséggel indultak neki ennek az üzleti kampánynak, ugyanakkor azt látom, hogy Magyarországon 1939-ben köz­életi férfiak, — akiket ugyan tisztelek, becsü­lök egyébként, de állítom, hogy a magtermesz­téshez nem értenek — ezek a közéleti férfiak kerülnek be ezekbe a zsidó cégekbe. Kezdhet­ném én a Fekete-testvéreknél, folytathatnám a Monori Maggal, átmehetnek a Bálint Benő cégre, végig, mindbe beültek közéleti férfiak (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk a neveket!) és ma a második zsidótörvény alap­ján ezeket a cégeket árja cégeknek minősítik. Én ebben a játékban, — mert ezt nem tu­dom komoly intézkedésnek tekinteni — mér­hetetlen károsodást látóik elsősorban a mag­termesztéssel foglalkozó gazdatársadalom, de óriási kárt látok az ország presztízse szem­pontjából is. Minthogy külföldi kapcsolataim megvannak, tapasztalom és látom ezeken ke­resztül is, hogy ők talán előbb vették észre es látták meg, mint mi, azt, hogy itt egy lát­szólagos arizálási folyamat indult meg a Ke­reskedelem terén. Állítom, hogy azoknál a kereskedelmi tárgyalásoknál, amelyeknél r pél­dául ajnagtermesztéssel kapcsolatban érde­kelve vagyunk, igen nagy hátrányt jelent ma­gyar szempontból ez az állapot, amelyben va­gyunk. Meg vagyok róla győződve, hogyha mi nem a formák és a látszat szerint feste­nénk át árjára ezeket a tipikusan százszáza­lékos zsidó cégeket, egészen máskép tudnánk szerződéseinket ezen a vonalon megkötni azok­kal az országokkal, amely országok ezekben a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19UO december 11-én, szerdán. 87 kérdésekben a legközvetlenebbül érdekelve vannak. Ezt a kérdést nem ikívánom tovább itt taglalni, egy azonban kétségtelen dolog, az, hogy a magtermolő gazdatársadalom, lép­ten-nyomon beleütközik ebbe az akadályba és talán senki sem kívánja jobban, mint ez a gazdatársadalom, hogy itt látszólagos intézke­dések és látszateredményeik helyett végrevala­hára komolyan lépjünk rá a kereskedelem ari­zálásának útjára. Csak egyet vagyok bátor még megemlí­teni és e>z az, hogy amikor a kormány vagy egyik szakminiszter programmot ad, teljes mértékben megérteim, hogrv a programmadás­ban optimisták. Valljuk be őszintén, sem aü egyéni életben, sem a családi életben, de egy ország életében sem tudunk az alkotó útra lépni, ha nincs bennünk optimizmus. Én tisz­telem és becsülöm azt az optimizmust, amely a kormán y programúiban mindig megvolt, méltóztassék azonban megengedni, hogy talán nem szerénytelen, ha ugyanakkor, azt a kívánságot tárom elő, hogy az eredmény elv­ben nem szabad, hogy a kormány vagy a kormány bármelyik tagja optimista le­gyen, hanem az eredményekben legyünk ob­jektívek, legyünk tárgyilagosak, mert ha ezt a tárgyilagosságot biztosítani tudjuk, akkor nem történhetnek ilyen eseteik, amely eseteket nekünk megdöbbenéssel kell tudomásul ven­nünk. Ez az a tényállás, amely engem arra kész­tetett, hogy a kereskedelemüeryi miniszter úr figyelmét ezekre a dolgokra felhívjam. Mon­dom, nem tudom, tényleg ő adta-e le ezeket az adatokat, de kétségtelen dolog, hogy az ő szá­jába adták ebben a nyilatkozatban, viszont az Ís kétségtelen, hogy amit a miniszter úr esze­rint mond. az nem felel meg- a valóságnak. Meg kell szüntetni azt a rendszert és állapo­tot, hogy a miniszter urak szájába o]yan ki­jelentéseket adjanak, amelyek a való állapo­tot nem fedik. Meg vagyok róla., győződve, hogy ezekben a kérdésekben a minisz+er úr is érezni, fogja, hogy valami sürgős intézkedést: kell tenni. (Helyeslés és taps a szélsőbalolda­lon. — Pándi Antal: Rosszul informálták a minisztert!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az illetékes miniszter úrnak. Következnék Nagy László képviselő úr in­terpelláció ja. a miniszterelnök úrhoz, A képvi­selő iir annak elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadia. Következik Németh Andor kénviselő, úr in­terpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét fel­olvadni. Megay Kárólv jegyző (olvassa): »Interpel­ció a miniszterelnök úrhoz a mezőgazdasági termelési és értékesítési kormánybiztos jog- és hatásköre tárgyában: Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak ar­ról. hogy T a mezőgazdasági termeließi és értéke­sítési kormánybiztosnak mi a jog- és hatás­köre? t< Hajlandó-e erről a közvéleményt tájékoz­tatni? — Németh Andor s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Németh Andor: T. Képviselőház! A földmí­velésügyi tárca költségvetésiének tárgyalásakor azt á kertest és kérdést intéztem a földmívelés­ügyi miniszer úrhoz, nyilatkozzék a tekintet­ben, hogy a mezőgazdasági termelési és értéke­13

Next

/
Thumbnails
Contents