Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-664
66é Az országgyűlés képviselőházáruik 156, gyatékoztak alapítványokat erre a célra. Két alapítvány is van, amely önmagában véve több százezer pengőt reprezentál: az egyik a Kiss Sándorné-féle alapítvány, a másik pedig a Szappanos Sándorné-féle hagyaték. Ebből a két alapítványból, továbbá a vármegye által megígért 80.000 pengős segélyből és 160.000 engős államsegélyből, továbbá a várostól 6 ilométernyire fekvő Bántős-erdő eladásából kívánták Nagykőrösön 6—700.000 pengővel a városi kórházat felépíteni. A határozatot meghozták, az áldozathozatal megtörtént a város közönségének és magának Nagykőrös városának részéről, kórházat építeni azonban mégsem lehet, mert a hivatalok és a bürokrácia útvesztőjében egyszerűen utolérhetetlenek és kiáshatatlanok azok a határozatok, amelyek alapján tudnánk megépíteni ezt az olyan rendkívül szükséges városi kórházat. A polgármester úr az egyik képviselőtestületi gyűlésen bejelentette, hogy a felsőbb hatósági jóváhagyásokat kell megvárni és ő minden hónapban jelenteni fogja; hogy hány aktát sikerült már elintéztetnie. A következő kérdések várnak tisztázásra: A 600:000 pengőből készen áll a Kiss Sándorné-féle hagyaték 150.000 pengője, a vármegye 50.000 pengős segélye ügyében hozott törvényhatósági határozatot még nem hagyta jóvá a miniszter úr, a 160.000 pengős kölcsön ügyében a vármegye alispánja teljes jóindulattal és felelősseggel a belügyminiszter úrhoz fordult és kérte, hogy a tüdőbetegalapból ezt az összeget államsegélyként biztosítsa a Nagykőrösön megépítendő kórház számára. Erre a kérdésre mindezideig választ nem kaptunk. A negyedik forrás, amely a megfelelő összeget biztosítaná a Bántős-erdő eladása. Ez azután a legkomolyabb illusztrációja annak, hogy miért hoztam ezt a kérdést a 'Ház elé és miért itt kérem a miniszter urat ennek a kérdésnek haladéktalan rendezésére. A Bántőserdőt eladása előtt ki kellene termelni, a kitermelés azonban csak akkor engedélyezhető, ha helyette a városi birtokon — Pótharaszton — megfelelő csereerdősítés történik. A beerdősítendő területet azonban a vármegye erdészeti szerveinek először meg kellene szemlélniök, a hivatalokban azonban az erdélyi kivezénylések miatt olyan kevesen vannak, hogy ebben az esztendőben a csereerdősítós kérdésében Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nem tud véleményt mondani, a kitermelés pedig nem történhetik meg addig, amíg a csereerdősítés ügye nem nyer elintézést s az ingatlan eladása csak a kitermelés megtörténte után következhetik, amikor hozni kell majd egy városi képviselőtestületi határozatot és ezt a határozatot a megfelelő felettes fórumoknak ismételten jóvá kell hagyniok. (Palló Imre: Körülbelül tíz év múlva mesrlesz!) T. Ház! Esztendők kellenek, amíg az egyik fórumtól a másikig vándorló akták végre elintéződnek 1 ! Közben pedig Nagykőrös, ez a 30.000 lakosú város ott áll fa nélkül, pedig a várostól 6 kilométerre ott van a Bánatos-erdő; a város szeretné eladni a fát, szívesen meg is vennék Nagykőrösön, nem lehet azonban eladni a felettes hatóságok döntése nélkül és adminisztratív akadályoztatások miatt. Az ötödik kérdés a Szappanos-féle hagyaték rendezése. Ezt a közel 150.000 vagy 200.000 pengős hagyatékot a város tíz esztendő óta nem tudta átvenni. Hogyan lehet itt kórházat építeni, ha százezerpengős hagyatékokat tíz esztendő alatt nem tudunk a hagyaték céljának megfelelő formák között a város rendelkezéiilése 19AO november 20-án, szerdán. sere bocsátani és a hagyaték rendelkezésének megfelelő módon felhasználni? A város polgármestere azt mondotta, hogy ha majd ez a sok ügy külön-külön elintézést nyert és a pénz együtt lesz, akkor hozhatunk egy újabb határozatot, amelynek alapján kérhetjük a kórház felépítésére az illetékes hatóságok engedélyét. Ekkor kezdődik majd a kórház felépítése torén az első, komoly lépés. T. Ház! Ebben a kérdésben tehát van olyan vonatkozás, amely tíz esztendő óta húzódik, van olyan, amely 2—3 esztendő óta, és van olyan, amely félesztendő óta húzódik. Azt kérdez azonban, hogy amikor magyar fajvédelemről, a magyar vidék és a magyar falu gyógyításáról beszélünk és amikor arról beszélünk, hogy az államban és a kormányzatban minden készség megvan arra, hogy szociális és egészségügyi szempontból támogassa a vidéket, hogyan lehetséges, az, hogy bár többszázezer pengő együtt van, mégis adminisztratív okok miatt majd csak valamikor esztendők múlva • fogunk tudni közkórházat építeni és nem tudjuk elkezdeni a kórház építését a jövő év tavaszán? (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Ház! A legutóbbi 40 esztendő alatt Nagykőrös semmit sem kapott a magyar kormányoktól, illetve helyesbítem: kaptunk egy rendőrségi palotát és kaptunk egy adóhivatalt. (Derültség a sechobaloldalon.) Egy szóval sem mondottam és most sem mondom, hogy a belügyminiszter úr felelős ezért a huzavonáért, de mivel csak ő tudja lehetővé tenni, hogy a Nagykőrös számára életfontosságú kórház megépítésének ügye az akták dzsungeljéből mielőbb kikerüljön és hetek alatt elintéztessék, hogy így az elintézett akták alapján hozzá tudjunk kezdeni a városi közkórház felépítéséhez, a belügyminiszter úrtól semmi egyebet nem kérünk, csak azt, hogy látva a város és a társadalom áldozatkészségét, adja hozzájárulását ahhoz a két ügyhöz, amely hozzá tartozik: a vármegyei segély engedélyezéséhez és a 150.000 pengős állami segély folyósításához; és ami a legfontosabb, a belügyminiszter úr hasson oda, hogy a dzsungelből a nagykőrösi kórház aktái kiszabaduljanak, hogy a nagykőrösi asszonyok ne a betonon és a mentő-autókban szüljenek és hogy tüdőbetegeink és operálandó betegeink számára kórház legyen. Az áldozatkészség megvan^ bennünk, csak jóindulatot és szíves intézkedést kérünk. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik vitéz Várady László képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi és a pénzügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a földmívelésügyi és a pénzügyminiszter urakhoz a 'belvizek sürgős levezetése tárgyában. Van-e a miniszter úrnak tudomás arról, hogy az utóbbi időben beállott esőzések óriási mértékben elöntötték Csanád, Arad és Toron; tál vármegyében a termőföldeket, melynek levezetésére sem pénz, sem elegendő munkaerő nem áll rendelkezésre? Hajlandó-e a miniszter úr az eddig ki; utalt összegeket felemelni és egyben megadni
