Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-646

646 Az országgyűlés képviselőházának 156. múltban természetesen gondoskodni kellett tengeriimportról. Tavasszal igen nagy nehézségek mellett — hiszen tudja mindenki, hogy háborús állapotok voltak és ilyenkor a mezőgazdasági termény aranyat ér — sikerült mégis Romániából 568.000 métermázsa kukoricát importálnunk. Arra akartam ezt felhasználni, hogy tisztán sertést hizlaljanak vele és zsírt állítsanak elő. Közbejött azonban a mozgósítás, a tömérdek lónak behívása, aminek következtében az importált kukoricát eredeti rendeltetésétől el kellett vonni. Ez volt részben az oka annak, hogy zsírtermelésre nem volt elég kukorica. i3e egy másik hiba is volt ezen a^ téren, még pedig az, hogy a zsír árának rögzítése a legalacsonyabb, az 1939 augusztus 26-i áron történt és lépésről-lépésre sikerült nekem a zsír árát a mai színvonalra feltornásznom. (Matolcsy Mátyás: Itt van a hiba, hogy mindig csatározni kellett tíz fillérérti) A kérdés elbírálásánál természetesen a fogyasztók érdekeit is szem előtt kell tartanunk. A tejkérdéaiiéi hasonló volt az eset, de most a tejKerdé^ generális rendezése és Budapest tejeüátása érdekében olyan intézkedésre van szÜKseg, — és ezen gondolkozom — hogy a tejtermelő takarmányokat, legyenek azok olajpogácsák vagy korpák, a tejet termelő gazdáknak fogom juttatni (Helyeslés.), hogy minél több tejet szállítsanak be. (Tóth János: Előbb kellett volna! Nem kellett volna megvárni a viaszafejlődést!) A vita folyamán felvetődött az is, hogy az állatexportnál, mivel az ország bőrhiányban szenved, gondoskodnunk keli arról, hogy az állatok fele levágott állapotban kerüljön ki, a bór maradjon itt és húst exportáljunk. Erre vonatkozólag a t. Képviselőháznak jelenthetem, hogy az idei német kereskedelmi megállapodás szerint bizonyos mennyiségű állatot hús. alakjában fogunk Németországba szállítani, úgyhogy a belföldi bőrszükséglet egyrészét ezek fogják fedezni. Azok a tárgyalások, amelyeket én a baráti államok földmívelésügyi minisztereivel folytattam, abban az irányban konkludáltak, hogy állatkivitelünket megfelelő árnívón tudjuk biztosítani. A magyar gazdáknak feltétlenül érdeke tehát, hogy állattenyésztésünket fejlesszük és fokozzuk, mert az értékesítés külföldön biztosítva van. Az irányítás mellett azonban szükség van arra is, hogy a takarmány ellátás kérdését is kézbeyegyük. Ennek ilyetén kézbevételére vonatkozólag '. a kezdeti intézkedések máris megtörténtek. Zsírhiány állt elő, részint, mint mondottam, a takarmányhiány miatt, de előállott az olcsó ár miatt is és éppen ezért, hogy a jövőben ilyen hiányok ne következzenek be, a nagyobb városok polgármestereit és így elsősorban Budapest székesfőváros polgármesterét felkértem arra, hogy a tétényi hizlaldában nagyobb mennyiségű állatot állítson be, hogy amennyiben a Budapest székesfővárosi sertésvásártéren e felhajtás nem elegendő, akkor ő mindig n saját, nostro hizlaldájából bizonyos mennyiséget rendelkezésre tudjon bocsátani. (KözlHorváth József: Vigyázzanak, nehogy megint elvigye az árvíz!) Remélem, a multak tapasztalatai alapján— megmondottam, hogy be fog következni — okultak és megfelelő cementkeríté^sel kerítik körül a hizlaldát, talán már körül is van kerítve. (Matolcsy Mátyás: Felelősségre vontak valakit ilyen komoly figyelmeztetés után?) Rá kell mutatnom arra, hogy az állatértékesítés terén bizonyos más báj ók is élőfordulülése 19 W november 20-án, szerdán. tak. Ez vonatkozik elsősorban a juhászaira Boér igen t. képviselőtársam említette és masok is felvetették a költségvetési vita folyamán, hogy az alacsony gyapjuár következteben gyapjutermelósünk mintegy 29%-kai csökkent és a birkaállomány talán 13 vagy 14%-kal kevesebb lett. E kérdést vizsgálat tárgyává fogom tenni. Nemcsak a gyapjuár kérdésével kell tehát foglalkozni, hanem lehetővé kell tenni azt is, hogy a birkahúst megkedveljék ebben az országban, hogy a mustraállatokat ne kelljen elkótyavetyélni. Biztosítani kell a birkatenyésztés rentabilitását, éppen ezért megengedtem, hogy a hústalan napokon birkahúst is lehessen fogyasztani. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy túlsók kedvet nem tapasztaltam a budapesti fogyasztók és a budapesti étkezdék részéről. A katonaság is bevezette a birkahúsfogyasztást. A birka jobb értékesítése érdekében is megfelelő intézkedéseket tettem. A baromfitenyésztés terén — mint Boer igen t. képviselőtársam említette — a múlttal szemben nagy visszaesés következett be. A visszaesés bekövetkezett, mert a baromfitenyésztés régebben elsősorban az a-igol piacra valutaszerzés szempontjából volt beállítva. Az angol piac elveszvén, gondoskodni kellett új piacok megszerzéséről. Ebben a tekintetben részint az északi államokban, Németországban és Svájcban sikerült megfelelő piacot találnunk, úgyhogy remélem, — hiszen az újságokban is szó volt arról, mi lesz a magyar pulykával karácsonykor — hogy ezt a kérdést is közmegnyugvásra sikerül megoldani. A mi célkitűzésünk a pozitív fajvédelem és a pozitív fajvédelmet a kereskedelem terén is keresztül kívánom vezetni. A kezdeményező lépesek ezen a téren is megtörténtek, sőt azt lehet mondani, hogy például a ferencvárosi sertesközvágóhídról a zsidó bizományosok 1S)41 január 1-én teljes számban el fognak tűnni. Intézkedésem következtében ez már most is 95%-ra csökkent, de január 1-én teljesen megszüntetik működésüket. Ezt a fajvédelmet a magyarság megerősödése céljából nemcsak az itteni bizományosokkal kapcsolatban, hanem mas bizományosokkal kapcsolatban is keresztül fogom vinni. (Helyeslés és taps jobbfelöl.) Különben az idei évben volt az első eset arra, hogy a gabonakereskedelemben új rendszert vezettem be, egy zárt konstrukciót, amely a zsidók kikapcsolására vezetett. Búzát csak keresztény kereskedő, vagy a Futura, vagy keresztény gabonakereskedő és keresztény magyar malomiparos tudott vásárolni. Meg kell mondanom, hogy kezdetben voltak zökkenők, de a zsidótörvényt teljes mértékben csak ilyen szigorú, egyszerű, de gyors intézKedésekkel lehet végrehajtani. Hiszem, hogy betanult keresztény kereskedelem megizmosodva száz százalékig meg fog tudni felelni azoknak a követelményeknek, amelyeket a magyar gazdaközönség vele szemben támaszt. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Szó volt a készletgazdálkodás szüksécr-F&égéről, amit én már tavalyi költségvetési beszédemben, vagy egy interpellációra adott válaszomban megemlítettem. Jelenthetem azt, hogy Szolnokon 600 vagon gabonára való tárház épült, Békéscsabán 200 vagonos tárház és körülbelül 13 darab 60—100 vagonos ta rház épül a Tisza mentén. Ugyanakkor gondoskodás történik arról is, hogy az országot gabonasilókkal behálózzuk. Erre vonatkozólag is megindultak a megfelelő tárgyalások. Rá kell még mutatnom arra is, hogy a minőségi és mennyiségi termelés, továbbá a meg-