Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1159

Az országgyűlés képviselőházának 165. szállítmányainkat mind Budapesten, az ország szívén keresztül viszik még külföldre is és nekünk olyan magas díjakat kell a szállításért fizetnünk, amelyek bizony nagyon terhes adót jelentenek a túlatiszai földmívelő osztályra. Most, ha a Tisza—Duna-csatornát megépítenék, talán az Alföld is olcsó viziutat kapna. Tudjuk azt, hogy az Alföldön a nagy drágaság miatt rosszak az utak, rossz utakon kell közlekedniök az embereknek, akik a tanyavilágon élnek, rossz utakon kell a tanyáról behozni a gabonát, a terményt, a piaci árut. mert hiszen mégis csak mind odakint termelik a földeken; bizony ilyen időkben, mint^ amilyenek most voltak, kínhalál a közlekedés, az utainkat nem tudjuk javítani, mert a kő nem éri meg azt a szállítási költséget, amennyiért a vasút elhozza nekünk a követ. Talán a csatornázás folytán, amivel munkát is teremtenénk az embereknek, mi is könnyen hozzájuthatnánk azokhoz az anyagokhoz, amelyekkel az útjainkat megjavíttathatnánk és ezzel segítenénk a földmívesosztályon is, bizonyára kedvet is kapna a további földmüveléshez. De tovább megyek, t. Ház. Szeretnék még valamit felhozni, amiben nem tudok a dolog mélyére betekinteni. Már három-négy esztendővel ezelőtt ellene voltunk annak, hogy a lúgkő árusítását megtiltsák. Most azonban újra előkerül ez a dolog és úgy tudom, hogy most tilos a lúgkő árusítása. Én szeretném azt az embert látni, aki hamarosan ki tudná számítani, hogy milyen károsodást jelent ez különösen a gazdatársadalomra. Hiszen a tilalom okait könnyen fel lehet sorolni, mert azt mondják, hogy gyilkosságok, öngyilkosságok, meg nem tudorn mik történnek, de hiszen akkor a kctélgyártást is el kellene tiltani, a Tiszát vagy a Dunát vagy a kutakat be kellene tömni, mert ez mind elősegítheti az öngyilkosságot. De kérdezem, t. Ház. mit jelent ez a tilalom annak a kisembernek, aki a két kis malackáját vagy egy kis malackáját levágja és szappanfőzéshez félreteszi azt a szinte piszoknak nevezhető bélvakarékot is. amelyet a gyár be sem venne, meg sem fizetne. Eddig az a gazdaasszony, amikor levágta a szalonna avasát, azt is félretette, megtakarította és összefőzte, előállította belőle a jó háziszappant. Nagyon nehéz volna kiszámítani. hogy milyen óriási károsodást okoz az országnak az, hogy ezt most nem lehet megtenni. Én erről a helyről is nagyon kérem a kormányt, hogyha módjában áll, nagyon megfontolva határozza el magát a lúgkőárusítás betiltásara. mert én ezt a betiltást egyáltalán nem is tudom megérteni vagy jó néven venni. Már a múltban is láttunk hasonlót. Lehet, hogy megcáfolják az állításomat, de amikor általában szabad volt kisüstön szeszt főzni és a tőkepénzesek ráeszméltek arra, hogy a szeszgyártás igen jó haszonnal jár, akkor bevonták a gazdák jogát, a kisüstöket elvonták a

; gazdáktól és szeszgyárakat engedtek alapítani. Előre nem készültem rá, de számadatokkal tudnám bizonyítani, hogy milyen károsodással jár ez a kisgazdatársadalomra. Ezzel nem foglalkozom tovább, de tény, hogy itt is egy igazán régi, szerzett jogától ütötték el a kisgazdatársadalmat. A szappanfőzés terén is régi jogokat nyirbálnának, sőt szüntetnének meg. Kérdezem, t. Ház, vájjon a jövőben kitől várjuk mi, hogy adót fizessen? A gazdatársadalom már most is abban a helyzetben van, hogy ha az adóját ki akarja fizetni, előbb a pénzintézeteknél kell kopogtatnia, hogy adnak-e neki kölcsönt. Vannak ma húsz-harmincholdas, ülése 1940. december 3-án, kedden. 1159 ütvenholdas kisgazdák is, akiknek nincs kenyerük, van olyan harminc hold földes gazda, aki olyan vidéken, ahol a vizet soha nem ismerték, most egy fokhagymagirizdet sem tudott eldugni a földjébe; hát akkor miből fizesse meg az adóját^ Nemhogy egész adótörlésről volna szó, de még csak adókedvezményben sem részesüljek. En tudom a kormány jóakaratát, látom, hogy a legszegényebb rétegszámára az összedőlt házak helyett valahogyan új házakat építettek fel. amire szükség is van és én ezt örömmel üdvözlöm, azonban nem szabad elhanyagolni a gazdatársadalmat sem, azoknak a helyzetét is meg kell vizsgálni és aki (rászorul a segítségre, annak a segítségére kell sietni. T. Házi Szó volt itt arról is, — éppen az előttem szólott képviselőtársam is felhozta ezeket a kórházi dolgokat — hogy minden osztály védve van, minden osztálynak módja van az ingyen gyógykezeltetésre vagy legalább a kedvezményes gyógykezeltetésre, azonban a földanívelőosztály, amely túlnyomó részét teszi ki az ország lakosságának, nagyon gyengén van ellátva. Akinek a község kiadja a szegénységi bizonyítványt, az ingyen gyógykezelésben részesül. De nézzük meg csak azt a tízholdas gazdát, nem most, ebben a válságos időben, nem most, a vízkárok után, hanem abban az időben is, amikor rendes termése van; ha van neki három-négy vagy öt-hat kiskorú gyermeke, csak annyi jövedelem jut neki, csak annyit tud bevenni a terméséből, amennyiből máról-holnapra eltengeti az életét, amiből családját eltartja ós talán szegényesen, szűkösen ruházni tudja. De ha most a családfenntartónak valami betegsége támad, — már másízben is nem egyszer elmondottam beszédeimben — ha például szemfájása, bármiféle betegsége van vagy operálni kellene, nem mer a kórházba menni, de nem is mehet, mert hiszen ő is számol a^zal, hogy utánamegy, ha nem is a tíz hold földje, de először az öt hold földje vagy a kis házikója. En nem mondom, hogy senki se fizessen a kórházban, mert fizetés nélkül nem lehet kezelést nyújtani, de lehetővé kellene tenni azt, hogy legalább bizonyos határt vonjanak, legalább a 10—15 hold földes kisembereket ingyenes gyógykezelésben részesítsék, különüsen. akiknek nagy családjuk van. Erről a helyről is kérem a kormányt, basson oda valamelv rendelkezéssel vagy jöiiön törvényjavaslattal, hosry mindezek az emberek ingyen gyógykp^elé^bpn részesülhessenek. Ez volna a családvédelem. ' De még továbbmegyek a családvédelem kérdésében. Látjuk azt, hogy már a munkáskategóriák is, a bányászmunkások, az ipari munkások, stb, családi pótlékot élveznek, csak a legnagyobb réteg, a földmívelő réteg nem kap családi pótlékot, az a földmívelő munkásság, amely, hála Istennek, a magyar nemzet jövőjét még biztosítja, mert azoknál még megtalálható, legalább az én vidékemen, a három-négy-öt-hat gyermek. Ezek szegények nem részesülnek semmiben, pedig, ha mi a jövőnek katonát akarunk nevelni, — és a katonatisztek vallották itt, hogy a legjobb katonát a magyar adja, a magyar parasztanyák adják, a magyar parasztok sorából kerül ki a legjobb magyar katona — (Ügy van! Úgy van!) akkor gondunk kell, hogy legyen arra, hogy a magyar a jövőben is jó lehessen katonának. (Helyeslés.) Hiszen már ígéretet is kaptunk, hogy talán ezekre a munkásokra is kiterjesztik a családi segélyt. De én 168*