Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1158
1158 Az országgyűlés képviselőházának li Nekünk be volt ígérve az is, hogy talán adókedvezményeket kapnak a vízkárosultak, ezek a «szerencsétlenek azonban most arra ébrednek fel. hogy az adó inkább talán valamivel több. mint amennyi azelőtt volt. A földmívelőosztály élete nyitott könyv, a földmívelőosztály minden keresetét, de nemcsak keresetét, hanem vagyonát is meg lehet adóztatni, a földmívelőosztály nem olyan osztály, amely talán vagy itt, vagy ott el tud valami adót titkolni. T. Ház! A munkáskérdésről beszéltem. Nem akarok ezzel tovább foglalkozni, csak megismétlem azt, hogy a munkásbérek rendezésével egyidejűleg gondoskodnia kell a kormánynak arról is, hogy legyen, aki a munkabéreket meg is tudja fizetni. Nagyon sokan beszéltek itt a gazdálkodás átállításáról. Tessék elhinni, hogy a földmívelő gazdálkodás átállítása nem olyan nehéz dolog. Látjuk ezt a mai helyzetben is, mert hiszen vannak emberek, akik annyira küzködtek azzal, hogy elvessék az őszi magvakat, hogy legyen jövőre az országnak kenyérmagva és most mégis gondolkodnak és azt mondják: bármit termelünk, talán mindennel jobban jövünk ki, mintha kenyérmagvakat termelünk. Ez az országnak nagyon is a rovására megy, mert hiszen még a jövőben is el kell látnunk az ország lakosságát — a visszacsatolt területek lakosságát is — kenyérmagvakkal. T. Ház! A magyar földmívelő osztály olyan, mint amilyennek egy alkalommal Mayer földmívelésügyi miniszter úr idejében egy kecskeméti ember jellemezte, amikor a határt elverte a jég. Odaállott egy öreg magyar a miniszter elébe és azt mondotta: »Kegyelmes uram, mi olyanok vagyunk, mint a hangya, amely visszi a nagy terhét partnak felfelé és amikor egy darabon felért már, akkor visszagurul, a teher visszarántja, de újra felveszi a terhét, megpróbálja felvinni másodszor is, harmadszor is, amíg végre feljut a partra. Ha minket az Isten jégveréssel sújtott, mi újra nekifogunk, újra kezdünk dolgozni, míg csak célt nem érünk.« A földmívelő osztályt nem kell félteni, csak alkalmat kell adni neki rá, a termelés átállítása nagyon könnyen megy, mert az a földmívelő ember is ceruzával számol, különösen ma, amikor az adóterhek alatt nyög és nagyon szívesen termel bármifélét, ami jobban kifezetődik. Ha a helyzetet vizsgáljuk, azt kell mondanunk, hogy ma a gazdatársadalom van a legrosszabb helyzetben, mert hiszen maximálnak mindent és még a rekvirálás is következik, a rekvirálást pedig szintén a gazdatársadalomnál kezdik, meg. Példát hozhatok ide a gazdatársadalom mai helyzetéről. Mi történt, amikor összeszedték a gazdatársadalom lovait? Nem panaszképpen hozom fel ezt az esetet, mert tartozunk vele^ minden hazafi tartozik hazája szolgálatára készséggel odaállni, de mégis, ha az ember ezt a kérdést vizsgálja, azt látja, hogy amikor az a szegény kétlovas paraszt odavezette vagy kocsival odahajtotta szerszámokkal felszerelt lovát, ha pokróc nem volt, vödör nem volt, akkor elküldték, azt mondották, hozza a vödröt és a pokrócot is, mert így nincsen kellően felszerelve a Tó, de egyetlenegy esetben sem történt meg az, hogy egy bármilyen módos vaskereskedőt vagy nokrócgyárost felszólítottak volna, hogy ha a gazda lovat ad, te meg adj rá vödröt, meg pokrócot. A gazdatársadalom türelemmel hordozza terhét, de mindenesetre figyelemmel kell ülése 19 UO. december 3-án. kedden. lenni ezekre a szempontokra. A terményárak maximálásával kapcsolatban is belenyugodott a gazdatársadalom, hogy a kenyérmag árát nem emelték fel, mert tisztában van vele, hogy minden szegény ember mégis kenyérrel él és lehetővé kell tenni mindenkinek, hogy meg is tudja valahogyan fizetni azt a kis kenyeret, amire minden nap szüksége van. De továbbmegyek. Vannak esryéb melléktermények. Mi történt a maximálásokkal és a zárolásokkal kapcsolatban? Megtörtént a következő. Sajnálom, de ide kell ezt hoznom. Például az erőtakarmányt veszem. A legalacsonyabb fajsúlyú búza ára most, azt hiszem, talán 1720 pengőben, a korpa ára pedig 18*10 pengőben van megállapítva. Ez káros hatással van az orszaerra is, mert tudjuk, hogy most, amikor Erdéllyel egy üres kamrát kaptunk és amikor még az ország belsejében sem volt jó termés, sőt inkább mondhatom, hogy rossz termés volt, nem szabad mesrengednünk .azt, hogy például a termelő osztály azt aa alacsonyabb fajsúlyú búzát etesse meg korpa helyett, mert arra a búzára szükség van. En mielőtt szavamat felemeltpm volna az árkormánybiztossá<niál, érdeklődtem és a malmosok azt mondották, hogy 60%-os kenyérlisztet ki tudnak abból az alacsony fajsúlyú bújából is hozni. De meg lehet-e kívánni a termelőtől t azt, hogy tegyen fel egy mázsa búzát a kocsijára, vigye el azt öt-hat vagy talán tizenöt kilométerre, de teeveu egy pengőt is a zsebébe, hogy ha a búzáját eladja, toldia me? az árát egy pengővel és kanion azért a pénzért száraz korpát, amely — tudjuk nagyon jól —- ma igen silány minőséget képvisel. De továbbmegyek, t. Ház. Legyen szabad megemlítenem például a borsó és a bab kérdését. Engem nem érint a bab-kérdés, mert én babot nem termeltem. Ma maximálva van a bab ára 40 pengőben. Amikor a kontingens ki lesz osztva, kénytelen az a vevő, akinek nem szabad sem drágábban megvennie, sem drágábban eladnia. 70 pengőért kiszállítani külföldre. Ez valahogyan visszás dolog. Szeretném, ha ezen változtatni lehetne, mert^ ez semmi körülmények között sem földmívelőket védő intézkedés. Ha ilyenek továbbra is előfordulnak, akkor valóban nem ok nélkül szaladnak el a földmívelők a föld művelésétől és keresik fel a városokat, hogy vagy rendőrök vagy portások legyenek. Minden a földből indult ki Magyarországon, a föld van hivatva a legtöbbre. A kisbirtosokat. a földmívelő osztályt, a földdel foglalkozókat nem szabad utolsó sorba soroznunk, a főddel foglalkozók odatartoznak az elsők közé, mert ha ez az osztály nem termel, ezt bizony megérzi az egész ország. Én nem vagyok egy osztály ellen sem, én nagyon jól tudóm, hogy szükség van a lateiner emberre, az iparosra, a kereskedőre, de akkor a többi közé tartozik, és pedig nem hátulsó helyre, a földmívps osztály is! (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Egyik képviselőtársam említette itt a Tisza - -Duna-csatorna kérdését is. Különösen nekünk túl a tiszaiaknak igen nagy problémánk volna ez a régen hangoztatott és régen tervbe vett Tisza—Duna-csatorna. Mi el vagyunk zárva az ország szívétől, talán nem éppen a szívétől mert hiszen más területek is vannak olyan messzire, mint a tiszántúli részek, azonban szállítmányainkat, élő vagy nem élő szállítmányainkat, a kenyérmagvakat, vagy bármiféle