Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1125

Az ország gyűlés képviselőházának 16U. déskomlexuimnak a háttere. Ez a nagy vita arról folyik, hogy azok az új eszmék, ez az egész új irányzat, amely Európa arculatát az elmúlt tíz, vagy tizenöt esztendő alatt gyökerében megváltoztatta és amely a maga belső forrongásában, a maga teljesítményeiben, a maga átalakító képességében és dinamikájában tulajdonképpen még mindig nem érte el a csúcspontját, nemcsak, hogy a végéhez nem ért annak, aminek teljesítésére eljött, hanem még; ezeknek a teljesítményeknek a csúcspontját sem érte el, valóban a jövő útja-e? Ilyen körülmények közt tehát vitázunk rajta, hogy vájjon ez az új irányzat-e az, amely felé el kell indulnunk» amelynek a sodrába be kell államink» vagy pedig még mindig ragaszkodnunk, kapaszkodnunk kell az elmúlt liberális évszázad hagyományaihoz, szellemi és politikai hagyatékához, intézményeihez, előítéleteihez és elfogultságaihoz és még mindig vannak hangok, amelyek a lehető legnagyobb óvatosságra intenek azzal a veszéllyel szemben, amelyet az új irányzatok győzelme jelent. Azt hiszem, ilyen körülmények között talán nem felesleges, ha néhány szóval figyelmeztetek, vagy utalok arra, hogy az a vita, hogy hogyan, vagy milyen mértékig szolgáljuk ezt az irányzatot és hogyan illesszük bele a magyar élet eddigi politikai és gazdasági rendszerébe, odakünn tulajdonképpen már szintén eldöntöttnek tekinthető. Ez elől az irányzat elől, nevezzük ezt akár hitlerizmusnak, akár fasizmusnak, — itt a Házban sokszor emlegették egy kollektivebb politikai rendszer neve alatt — nevezzük akárhogyan, nem térhet ki egyetlen ország sem és természetes dolog, hogy nem térhet ki többé Magyarország sem. Ennek az új irányzatnak az érvényesülését, előretörését és ennek az előretörésnek, ennek a térhódításnak az egyes állomásait illetően ugyanaz az útja. mint amelyet annakidején egy századdal, vagy százötven évvel ezelőtt a liberalizmus is befutott, mint a világot átformáló új eszmeáramlat. A liberalizmus is ugyanúgy, mint a mostani új irányzatok, akár a fasizmus, akár a német nemzeti szocializmus, nagy forradalmak tüzében született meg. Tulajdonképpen Angliából jött, az angol minta után lelkesedtek a franciák, a Montésquieu-k és a többiek, az eneiklopédistált, hogy a nagy francia forradalomban intézmények formájában valósítsák meg mindazt, amit addig csak elvék gyanánt hirdettek. Ez a liberális politikai demokrácia azután a népképviseleti alkotmány formájában, s annak politikai velejárójával együtt megtette a maga útjai. Elfogadták Németországban, elfogadták az északi államokban, úrrá lett Olaszországban, hogy száz esztendő alatt, mert ehhez majdnem száz esztendő kellett, 1865-bea a jobbágyfelszabadítás formájában még Oroszországba is elérkezzék. T. Képviselőház! A liberalizmusnak ezzel a térhódításával szemben, hogy elfogadjuk-e vagy nem, hogy mekkora veszélyek vannak benne, vagy mekkora megújító erő van benne, annakidején ugyanolyan viták játszódtak lea magyar képviselőházban, mint amilyen viták ma lejátszódnak ezzel az új irányzattal szemben ugyanitt. És, t. Képviselőház, még egy sajátságos dolgot: ez a liberaizmua annakidején, ahogyan egész Európát a maga szellemével, a maga intézményeivel meghódította, ugyanolyan változásokon ment keresztül a maga előrehaladó, hódító útjában és ugyanúgy alkalmazkodott mindenütt a sajátságos nemzeti viszonyokhoz, a nemzeti szükségletekhez, a különleges nemzeti életformákhoz, a gondolkodáshoz. illése 1940. december 2-wti

y hétfőn. 1125 mint ahogyan a nemzeti szocializmus és a fasizmus is alkalmazkodni fog a maga útjában hozzájuk, amint ennek száz és száz bizonyító je: lenségét látjuk. Más volt Anglia liberalizmusa és más volt az angol parlamentarizmus mint amilyenné vált a franciák kezén; más formák között élt a német birodalomban; egészen más volt amint Magyarországon meghonosodott és több, mint félszázadon, majdnem száz esztendőn át uralkodott, azután egészen más volt Romániában, egészen más volt annakidején Oroszországban, ahol a világháború vége felé a duma formájában elkésve megpróbálták ugvancsak ezeket a liberális politikai életformákat kormányzati és parlamenti rendszert érvényesüléshez juttatni. Ugyanígy áll a helyzet a nemzeti szocializmus nemzetek és országok szerint különleges vonásokat öltő jellegével is. Más a német nemzeti szocalizmus, mint a fasizmus; mind a kettő ^ más, mint az orosz bolsevizmus, amely alapjában véve ugyancsak egy végletekig vitt kollektív közösségi gondolatnak a szüleménye és más az úgynevezett Salazar-féle diktatúra Portugáliában. Mert a nemzetek jellegét, évszázadokon és évezredeken át kiala-. kult karakterét tulajdonképpen semmiféle kormány forma meg nem változtathatja, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mivel annak oiyan mélyen gyökerező alapvonásai vannak, amelyeket nem lehet kiirtani. Ha rugalmas, ha, van életerő és fejlődőképesség az illető nemzetben, akkor tud alkalmazkodni, magáévá tudja tenni a legidegenebb új dolgokat is, amelyekről érzi, hogy szüksége van rájuk, de ugyanakkor a maga ősi jellemvonásaiból legalább ugyanannyit megtart. Mármost itt, folyik egy nagy vita köztünk arról, — és ennek a kérdésnek mellékzöngéi folytonosan beleszűrődnek ebbe a nagy vitába — hogy az individuális vagy kollektív életszemléleté és politikai szemléleté-e tulaj-: donképpen a jövő és melyik előnyösebb ránknézve, melyik kedvezőbb, a mi érdekeinknek, a mi szokásainknak, a mi jellemvonásainknak vagy szellemi és erkölcsi tulajdonságainknak? Vannak hangok, amelyek a múlt tradícióiból táplálkozva természetesen a liberalizmust magasztalják és azt mondják: a magyar indivi-' i dualista nép, szereti, megkívánja, hogy hagy{• ják az Ő egyéni tulajdonságait szabadon kiI fejteni, büszke egyéni önállóságra, szabadságára, kevés korlátot tűr és nem szereti az állami gyámkodást, stb. Azt hiszem, éppen ellenkezően áll a dolog. A liberalizmus és azúgynevezett parlamentáris demokrácia a maga romlottságával» visszaéléseivel, ötévenkint végigviharzó korteshadjárataival, azután kijárásos korrupciójával a mi legrosszabb nemzeti ösztöneinket engedte szabadjára; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azokat dédelgette, táplálta és a jobbakkal szemben, akikben élt a közösségi gondolat, élt.egy erősebb szervezettségnek, belső szolidaritásnak, az osztályérdekek lebontásának érzése és gondolata, az ellenkezőt, az egyéni féktelenkedést, a pártok féktelenkédesét növelte annyira, hogy elszoktasson bennünket annak a szervező erőnek szükségétől ós megváltó erejétől, amelyet annakidején magunkkal hoztunk messze keletről, messze Ázsiából, hogy itt Európa népei, között mi legyünk a legszervezettebb hadviselő nép. Ennek a szervezettségnek és erős, belső összetartásnak, fegyelmezettségnek, amelyben: egy bizonyos ősi demokrácia is volt, köszönhetjük legnagyobb sikereinket, ennek köszönhetjük azt. hogy itt egy hatalmas idegen Euro-