Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1126
1126 Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1940. december 2-án t hétfőn. pávai szemben meg tudtuk vetni a lábunkat es itt egy tartós, ezer esztendőre kiható uralmat tudtunk létesíteni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) így vagyunk a liberalizmus és az új irányzatok ellentéteivel és harcával. Egy azonban kétségtelen dolog s az új Európában igenis ezzel számolnunk kell: azoké a népeké a jövő, amelyekben erre a kollektív, szervezettebb politikai, társadalmi és gazdasági életre, való hajlam erősebben van meg, mint a többiekben. Az individualista hajlamokra épített, az egyéniség erősebb kifejtésére épített államrendszerek azért virágzottak azoknál a népeknél, elsősorban az angoloknál és franciáknál, mert azokban csakugyan ezek az individualista hajlamok, amelyekre liberális politikai államrendszerük felépült, erősebben voltak kifejlődve. Az új korszellemet viszont azok a népek hordozzák, közöttük elsősorban a németek, akikben viszont ez a kollektív, ez a közösségi érzés és gondolat, az ennek való alárendeltség és az ebbe benne való együttélés és az érte való áldozatkészség az erősebb nemzeti jellemvonás. Ezekkel tehát le kell számolnunk és ha most már azt kérdezem és keresem, hogy mi volt az oka tulajdonképpen annak, hogy ilyen késedelembe estünk ezekben a kérdésekben, akkor rá kell mutatnom egyebek között arra az elfogultságra és arra az idegenkedésre, amellyel egyebek között a magyar tudományos világ kísérte és fogadta ezeknek az új eszmeáramlatoknak szellemi életnyilvánításait. (Rajniss Ferenc: A legsötétebben fogadta!) Az elmúlt századok liberális tudományos emlőjén, annak hagyományain, dogmába merevedett tantételein felnövekedve ez a magyar tudományos hivatalos világ a legnagyobb idegenkedéssel, averzióval, azt mondhatnám gúnyos lenézéssel és vádakkal fogadta ennek az^ új iányzatnak minden szellemi jelentkezését. Nem volt ihajlandó akceptálni, hogy e mögött a politikai mozgalom mögött mélyreható gazdasági, erkölcsi és szellemi erők hatnak és keltek új életre és kívánnak maguknak új kereteket és új életformákat. Nemcsak, hogy nem volt hajlandó ezt tudomásul venni, hanem az akadémikus, a hivatalos, az egyetemi tudományok magaslatáról egyenesen lenézte azokat a tudományos bizonyítékokat és életnyilvánulásokat, amelyekkel a nyugaton alátámasztották 3s megokolták ennek az irányzatnak jogosultságát, korszerűségét és amelyekkel a másiknak, a hanyatló liberalizmusnak a kiéltségét dokumentálták. Hivatalos tudományunk nemcsak hogy maga önállóan nem tevékenykedett ezen a területen, mert hát ez szokatlan és új feladatokat rótt volna rá, de még azt sem tette,, amihez pedig annyira hozzá volt szokva évtizedeken keresztül, amikor közvetítette hozzánk a liberalizmus tudományos termékeit, akár francia, akár angol, akár német nyelven jelentek meg azok, hogy ennek az új irányzatnak tudományos megnyilvánulásaival szemben legalább ugyanezt az érdeklődést tanúsította volna. , /.• ... A németeknél vagy az olaszoknál — mert hiszen az természetes dolog — könyvtárakra menő tudományos irodalom foglalkozott ezekkel a kérdésekkel magas színvonalon. De még a franciáknál is, akik pedig alapjábanvéve ugyanolyan idegenkedéssel és ellenségeskedéssel fogadták ezeket az irányzatokat, könytárra menő irodalom nézett szembe ezekkel a problémákkal és kopogtatta meg őket és vizsgálta még őket, hogy tudományos mércével mérve menynyire állják meg a helyüket és hogy jelentkezésük a szellemi; erkölcsi, tudományos értelemben csakugyan korszerű szükséglet-e. Sajnos még a románok is megelőztek bennünket ezen a vonalon. Bizonyosan méltóztatnak emlékezni rá hogy Manoilescu román közgazdasági miniszter volt az ,aki képviselte a román kormányt a bécsi döntésnél, a román és magyar viszály kérdésében létrejött döntés alkalmával. Ennek a Manoilescunak, aki egyébként egyetemi tanár is, megjelent már évekkel ezelÖttr azt hiszem 5—6 évvel ezelőtt egy nagyszerű könyve a fasizmusról. Ez a könyv az általa felhasznált forrásmunkák közt felemlít 35 nagy német munkát, 22 nagy olasz munkát és felemlít ugyancsak hatalmas nagy és a világpiacon közismert francia munkákat. Nálunk, igazán szomorúan kell elmondani, valójában egyetlen egy tudományos munka sem jelent meg ezekről az irányzatokról. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a magyar tudomány nem ismerte fel azt a kötelességét, hogy a magyar közvéleményt, a magyar közleiket, a magyar közszellemet ezekben a nagy kérdésekben felvilágosítsa, tájékoztassa, hogy megismertesse legalább velünk miről van szó és ezzel előkészítsen egy tudományosan, hogy úgy mondjam erősebben megalapozott magyar közvéleményt, ezeknek a nagy kérdéseknek megvitatására és eldöntésére. (Palló Imre: Üldözték, ha valaki erről írt!) Ezen a vonalon továbbhaladva ugyanilyen mulasztás terheli a magyar sajtó nagy részét. Ez a sajtó 80%-ában jórészt idegen kezekben van, idegen szellemiségtől van megmételyezve. Tíz esztendőn keresztül, amióta csak ezek az új irányzatok feltűntek a láthatáron, de különösen azóta, hogy Németországban uralomra jutottak és a III. Birodalmat megteremtették, ez a sajtó 80%-ában a legádázabb hadviselést folytatta ezekkel az új irányzatokkal, ezekkel az új politikai rendszerekkel szemben. Gyalázta őket, a leghamisabb, a legelferdítettebb, a leghazugabb formában közvetítette minden életnyilvánulásukat, vezéreiket leszólta, azokat pedig, akik itt Magyarországon már évekkel ezelőtt a kezdet kezdetén mertek rá vállalkozni, hogy igenis felhívják a magyar közönség figyelmét arra, hogy mit jelentenek Magyarország szempontjából, a belső magyar átalakulás szempontjából ezek az új irányzatok, azokat itt valósággal üldözőbe vették, hajszákat indítottak ellenük, bérenceknek minősítették Őket és* mindent megtettek, hogy kompromittálják bennük és velük ezeket az ííi hatalma szellemi és politikai irányzatokat. (Ranesányi László: Működtek az internáló táborok!) T. Ház! Nem szeretek soha a magam ügyéről beszélni, a magam igazolására sohase szeretek egyetlen szót sem ejteni a nvilvánosság előtt, de ezzel kapcsolatban nem állhatom meg, hogy ne idézzem itt eary 19$4 október 4-én megielenf. cikkemet, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik és mintegy választ ad azokra a vádakra és rágalmakra, arra az elferdítő propagandára, amelyet a német nemzeti szocializmussal szemben annakidején itt Magyarországon ez a sajtó és ezek a bizonyos tényezők megindítottak és amelvet folytattak, ismétlem, minden olvan tényezővel szemben, aki egy hangot is mert^ ejteni ezek mellett az irányzatok mellett, ígv jómagámmal szemben is». Amikor Hitler-bérenceknek neveztek bennün-, ket éveken kerpsztül fibben a sajtóban, akkor írtam 1934. október 4-én egyebek közt a következő sorokat (olvassa): »Ha a Hitlerség csak ugyan valóban veszélyt jelent, nem az a joèb,