Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1114
1114 Az országgyűlés képviselőházának 1 iyek őt a nemzethez, az örök magyarsághoz kötötték. Azt, hogy milyen káros volt az idegenből bevándorolt ipari szakmunkásoknak Magyarországon ez irányban való ténykedése, azt előbb már elmondottam. De most, ha az új munkásmozgalom kialakulásáról beszélünk, szükséges beszélnünk arról is, hogy az értelmiség részéről kik alkalmasak, kik volnának alkalmasak arra, hogy helyes irányban, elfogulatlanul szolgálják a munkásságnak fejlődési folyamatát szervezeti alapon. En borzasztó nagy ellentmondást látok bizonyos dolgokban a túloldal részéről, amikor a munkáskérdéssel foglalkoznak. Azt látom, hogy rövid esztendő alatt az értelmiségnek egyes emberei, akik meglehetősen magas Í)olitikai szerepet töltenek be az ellenzéki oldaon, olyan gyorsan és érthetetlenül változtatják a felfogásukat úgy az európai, mint a magyar vonatkozású kérdésekről, a nemzetekről és a demokráciákról is, hogy ezen megdöbben az ember. Én mint munkás, megdöbbenek azon, ha látom, hogy 1935-ben, mondjuk, egy ilyen túloldali neves poltikusnak mi volt a véleménye egyes kérdésekben és mi ma a véleménye. Engedjék meg, hogy felolvassak egy 1935-ben elmondott képviselőházi beszédet, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) amelyet most csak azért hozok ide, mert Lili János képviselőtársam az előbb felolvasott részleteket, amelyek elég kompromittálóak a marxisták felé. Ezeket mi nem is vesszük védelmünkbe, hiszen rendben is van, hogy ezeket felhozta, de most meg kell emlékeznem, mint kuriózumról, arról, hogy 1935-ben például Matolesy Mátyás képviselőtársam mit mondott itt ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban és mit mond ma. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) 1935 május 25-én az 1. számú naplóban a 474. oldalon a következőket mondja (olvassa): »Előttem szólott Fábián Béla t. képviselőtársam szavaihoz a demokráciáért folytatott küzdelemre vonatkozóan egyetlen megjegyzésem van s ez az, hogy bár én ezen az oldalon ülök« — akkor még a kormánypárt oldalán ült — »és magamat teljes mértékben idetartozónak érzem, de soha senki — azt hiszem — demokratikusabb gondolkozású nem volt, mint én. Éppen én azokban a nyugati nemzetekben, amelyeket Fábián t. képviselőtársam megemlített, győződtem meg a demokratikus gondolkozásnak és a társadalmi berendezkedésnek nagyszerűségéről.« (Derültség és felkiáltásaik a jobboldalon: Éljen Matolcsy!) Én munkásember vagyok és kötelességem, hogy minden becsületes magyar munkással szolidaritást vállaljak, éppen ezért katasztrofálisnak tartom, hogy az értelmiség részéről 1935-ben így látták a világnak és a dolgoknak az alakulását, ezekben az órákban pedig egészen mást mondanak. (Zimmer Ferenc: Akkor tapsoltak Matolcsynak! — vitéz Lipcsey Márton: De nem mi! — Zaj.) Ugyanennek a naplónak a 477. oldalán pedig ezt mondja, (olvassa): »Igen t. Ház! Nagyon jól tudom, hogy akik követeléssel élnek, rendesen abba a hibába szoktak esni, hogy nem mondják meg ezeknek az óriási összegeknek a fedezetét.« (vitéz Lipcsey Márton: Jaj de jó! — Derültség. — Palló Imre: Tetszik 1 ? — vitéz Lipcsey Márton: Ha magának nem tetszik, akkor nem tudja felfogni, hogy mi ez! — Derültség.,) A 478. oldalon a következőket mondja, (olvassa): »S amikor mi szívesen emlegetjük a brit. birodalom nagyszerűségét, az elért nagyülése 19UO. december 2-án, hétfőn. szerű eredményeket, akkor igenis, nézzük meg azt, hogy a brit birodalomban, Angliában milyen áldozatok árán jutottak el ezekhez az er edmény ekh ez. « Egy másik helyen pedig ezeket mondja (olvassa): »Nagyon jól tudom természetesen azt. hogy a nemzetközi összehasonlítások nagyon sok esetben helytelenek. Nyilvánvalóan belejátszik ebbe az összehasonlításba még az a körülmény is, hogy egészen más életstandard és árszínvonal uralkodik az egyik és a másik országban.« A 260. oldalon így folytatja (olvassa): »De azt mutatják ezek a számok, hogy az angol világbirodalom hatalmát nemcsak a legnagyobb és legerősebb tengeri flotta és a repülőhadosztályok számtalan gépe teszi, hanem az a közel 90 pengős fejenkinti kultuszköltség is, amely lehetővé teszi azt, hogy az angol nemzet az új generációt arra a szintre, arra a műveltségi fokra emelje, amely szükséges ahhoz, hogy Anglia az egész világot uralja.« (Derültség jobbfelől. — Csia Sándort Hát akkor így volt! — Homonnay Tivadar: Hát öt év múlva hogy lesz? — Palló Imre: Akkor kormánypárti volt! — Elnök csenget. — Csia Sándor: Akkor ez tény volt! Tényeket állapított meg!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Tessék folytatni. Vasvári Lajos: A 261. oldalon a következőket mondja (Csia Sándor: Ez neon érdekli a munkásságot! — Elnök csenget. — Olvassa): »Nem akarom most azt kritizálni, hogy a német exportnak milyen nem éppen szerenesés közgazdasági következményei vannak, hanem azt akarom hangsúlyozni, hogy annak a ve* szélynek a bekövetkezése idején, amelyet az angol nagy politikusok ma már elismernek, az Anschluss esetén kivitelünk 45—50%-a német kézbe kerül és ezáltal egy olyan óriási gazdasági fegyvert kapnak, amellyel bármelyik óráiban térdre kényszeríthetik kicsiny országunkat.« (Egy hang jobbfelől: Ki mondta eztf — Felkiáltások a jobboldalon: Matolcsy!) Azután így folytatja a 262. oldalon (olvassa): »Meggyőződésem, hogy Németországénnek a gazdasági fegyvernek a birtokában íikkor, ha faji törekvéseit Ausztriában... (Csia Sándor: Nem tud olvasni! — Felkiáltások jobbfelől: Bízza csak rá! — Elnök csenget. — Palló Imre: Ugyanígy olvashatna a maguk beszédéből is!) Elnök: Palló képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Vasvári Lajos (tovább olvassa): »...felszámolta, amit egészen biztosan meg fog tenni abban, a pillanatban Magyarországon is érvényesíteni fogja faji törekvéseit.« (Felkiáltások jobbfelől: Érdekes! — Tovább olvassa): »Nem rémkép ez. Nem kétséges, hogy a germán expanzivitás nő a Duna völgyében...« Egyik igen t. túloldali képviselőtársam azlt mondta az előbb, hogy ez nem érdekli a munkásságot, a munkásságnak ehhez semmi köze. Hát éppen ehhez van legtöbb köze a munkásságnak, mert az értelmiségnek azok a tagjai, akik ilyen zavaros fogalmiakkal vannak telítve, akik néhány esztendő alatt ilyen óriási nagyot tévednek és tévedhetnek, ne vindikálják maguknak azt a jogot, hogy a magyar munkásságot vezessék. (Taps jobbfelől. — Félkiáltások a jobboldalon: Ez az igazság! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Maguk még egy félévvel ezelőtt is így beszéltek! — Elnök^ csenget.) Igen t. Ház! Végeztem a munkásmozgalmak kérdésével és a magyar kormányt tisztelet-
