Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1113

Az országgyűlés képviselőházának 164-. követkéznek és nem vörös színben, hanem zöld vagy egyéb színekbén következnék be, (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) ezekről a patkányokról az utókor hogyan fo.gr nyilatkozni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldaloon és a középen.) En ezt csak kuriózumképpen mondom, és követve a fejlődési tényeket, megállapítom, hogy, a magyar munkásság irányításához és vezetéséhez nagy lelkiismeret kell, és hogy milyen nagy lelkiismeret kell, azt bizonyítják azok a bekövetkezett események, amelyek a léHkiisineretlenséget caemzeti katasztrófával bossKulták meg, (Ügy van! a jobboldalon.) (Az elnöki széket Tasnádí Nagy András foglalja el.) De ha már arról beszélünk, hogy a magyar munkásságot kik vezessék és amilyen irányban történjék a magyar munkásság vezetése, akkoir szükséges megállapítani, hogy mi, akik ezen az oldalon ülünk, valamennyien megegyezünk abban, hogy a munkásságot semmiesetre sem szabad zsidó szellemben és abban, a liberális szellemben irányítani és vezetni, ami jellemezte a-magyar munkásmozgalmat. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez azután kötelez minket arra is, hogy azzal a régi szemlélettel, szemben, amelyet mi marxista világszemléletnek ismerünk, vagyis a történelmi materializmus tanait kikapcsolva a magyar munkásmozgalomból, egy új erkölcsi alapot, új filozófiai alapot adjunk a magyar munkásmozgalom számára, ami lehetővé teszi ennek az értékes társadalmi rétegnek a továbbfejlődését. Ez azonban hiányzik. Azt nem mondotta meg a túloldalon ülő mélyen t. képviselőtársaim egyike sem, hogy milyen lesz az á világnézeti alap, amelyen ki kell fejlődnie ennek az új mozgalomnak. Nem elég, ha meghatározásokat teszünk és azt mondjuk, hogy ezt a munkáskamara létesítése fogja megoldani. Minden rendszerben, minden intézményben mindig a szellem az a mottó, amely egy mozgalmat táplál és éltet. A szakszervezeti forma mint olyan nem,vált be és! a szociáldemokrata szakszervezeti forma fenn nem tartható. Azt hiszem, nincs egyetlenegy ember a kormanyzópártban, aki azt mondaná, hogy ez nem így.van; De ha nem tartható fenn, s nem volt jó esi katasztrófát eredményezett a múltban az a munkás vezetés, amely itt az országban 1867 után meghonosodott, akkor milyen legyen a jövő kerete, milyen legyen a jövő alapja! Mint tényt kell leszögeznem azt, hogy a szociáldemokrata szakszervezetekbe tbmorjuit munkásság 90%-a érzi azt, hogy tarthatatlan az a szervezeti forma, amely ma fennáll. (Ugy van! a jobboldalon.) Érzi, tudja ezt és szeretne kimenekülni éhből a szervezeti formából. De mivel számára ennél jobbat, megfelelőbbet nem tudunk még biztosítani, megfelelőbbről hem gondoskodtunk még, tehát ez a munkásság, miután tőkés kizsákmányolással áll szemben és a maga önvédelmi harcát folytatja a szakszervezet keretein belül, nem adhatja fel azt a területet, amely még valamelyes védelmet nyújt neki a kizsákmányolással szemben, nem adhatja fel mindaddig, amíg nem adunk neki egy más területet, ahol biztosabb erkölcsi alapon védheti a maga jogait a kizsákmányolással szemben. (Ügy van! Ügy van — Taps.) Amikor mi a munkáskérdésről beszélünk KÉPVISELŐHÁZI XAipLÓ VII. ülése 19UO. december 2-án, hétfőn. 111*3 és a szakszervezeteknek a munkásság érdekében való leépítését sürgetjük, (Egy hang à szélsőbaloldalon: Átépítését!) akkor szükséges az, hogy megmondjuk, hogy milyennek gondoljuk azt a szervezeti format, amely nem lesz idegen a magyar munkáslélektől, amely nem szolgai másolása egy idegenből hozott szervezeti formának, (Ügy van! Ügy van! — Taps a Jobboldalon.) hanem a magyar munkáslélek adottságából és fejlődéséből következik. A magyar nemzetnek érdeke, hogy a magyar munkásmozgalom fejlődjék. Ezért fontos feladat az, hogy milyen keretek között hogyan fejlődhet a munkásmozgalom az országban, hogy ne váljék a nemzet kárára, né váljék kárara a munkás-egyetemességnek. Ebben a keretben kell megtalálni azt a formát á munkásság számára, amely biztosítja a munkásságot ~~ amit igen szeretnék kihangsúlyozni — afelől, hogy minden politikai konjunktúra ellenére a munkásság á maga szervezeteiben az önálló fejlődési folyamatot biztosítani tudja. Hiszen nagymértékben zavarja a magyar munkaskerdésnek helyes irányban való kialakulását az, hogy ehhez a kérdéshez a legtöbbször politikai szempontok szerint nyúltak az emberek. A politikai kérdés csak másodsorban kell, hogy érdekelje és érintse a munkást, elsősorban az ő szakmai kérdése kell, hogy érdekelje és érdekli is, mert hiszen a szakmáján es a foglalkozásán keresztül védi a munkásság a maga gazdasági érdekeit először, a politika másodrangú tényező. Ezzel nem azt mondjuk mi, hogy a munkásság ne politizáljon. A munkásság abban a pillanatban helyesen fog politizálni, amikor megkapja az értelmiség részéről azokat a vezetőket, akiket idáig, sajnos, nélkülöznie kellett. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) Viszont azt is meg kell állapítani; hogy amíg az 1880—1890-es években a zsidóságnak volt meg egyedül a lehetősége arra, hogy felkínálkozzék a magyar munkásmozgalom istápolására és nem akadt a keresztény középosztályban úgyszólván senki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozzék, addig valahogy most á munkásságnak az az érzése, hogy túlontúl nagy a felkínálkozás és ez is zavarja a munkásmozgalom helyes irányban való ki alakulását. (Ügy van! a jobboldalon.) Hiszen, ha túlnagy a produkció ezen a téren, akkor nehezen tudja az egyszerű munkás kiválasztani magának az értelmiség közül azokat az embereket, akikre szüksége van. és akikre a nemzet szempctntjából van szüksége a munkásságnak. (Helyeslés.) Az új szervezeti formáknak tehát azt a, célt kell szolgálniuk, Ihogy a munkásság fejlődési folyamata a nemzet érdekében történjék. Hogy mennyire fontos az, hogy milyen szellemű áramlattal telítődik egy munkásmozgalom, láttuk a múltban; láttuk^ hogy mit eredményezett a marxizmusnak a zsidóság által à magyar munkásságba szinte belepresszionált szemlélete és felfogása. Sehol e széles Európában nem volt annyira internacionális egyetlenegy munkásosztály sem, mint a magyar. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) És hogy miért nem volt? Azért, mert a többi országokban a munkásmozgalom fejlődése egy sajátságos, önmagából kifejlődött forma és tényező volt, Magyarországon pedig egy behozott formulába erőltették bele a magyar munkásságot (Ügy van! a jobboldalon.) és mivel egy idegenből idehozott formula keretében élt a magyar munkásmozgalom, ezért volt internacionalista, ezért tudta elvágni azokat a kötelékeket, aitte'r 162