Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1112

1112 Az országgyűlés képviselőházának lt francia munkásság. A francia munkásság telítve volt az 1791-es francia forradalom eszméivel. A francia munkásság a maga bérköveteléseit, általában mindazokat a követeléseit, amelyeket a tőkével szemben támasztott, politikai alapon és politikai úton akarta érvényesíteni, tehát a francia munkásságot állandóan jellemezte a forradalmi álláspont. Ezt az álláspontot nem vették át a német munkásmozgalom vezetői, nem vették át sehol Európában, mert hiszen a német munkásmozgalom is német fejlődés eredménye volt Az első német munkásmozgalom, amelyet Lassale Ferdinand az 1930-as években fejlesztett ki Németországban, sem vette figyelembe az úgynevezett angol álláspontot, ahol a szakszervezeteket állították szembe a tőkével, a kapitalizmussal, hanem politikai szervezkedést indított a munkáskérdések megoldására. Ennek a munkásmozgalomnak keletkezett egy konkurrense is Németországban, amely viszont elfogadta az angol álláspontot, a szakszervezetek álláspontját, és a szövetkezetek, az áru•ellátó és hitelezői szövetkezetek felállításával vélte Németországban a munkáskérdés megoldását elérni. Ezt hívták Németországban a Schulze-Delitzsch-niozgalomnak. A két munkásmozgalmi irány hosszú ideig szembenállt egymással egészen 1864-ig, amikor azután 1864-ben Lassale Ferdinánd halála után Liebknecht Vilmos jelentkezett Marx Károly megbízásából, hogy átvegye a német munkásmozgalom irányítását es vezetését. Ekkor. 1864-ben már Magyarország felé is megvetette alapjait a terjeszkedő kapitalizmus. Később, az 1870-es években, Magyarországon már dúlt a harc a munkásmozgalmakban és a munkásság nem tudta elhatározni, hogy a Nyugat-Európában kialakult három rendszer közül melyik Trendszert tegye a magáévá, melyik felelne meg a magyár munkásmozgalom számára. Ismétlem, Magyarországon nem volt alapja a munkásmozgalomnak, így nem lehetett saját fejlődési eredménye sem. Nálunk ugyanis az ipar nem úgy fejlődött, mint a nyugati államokban, hanem hirtelen tört rá ez a korszak a nemzetre. Itt nem volt más, mint a régi céhek kialakult és még megőrzött szervezete. Ezekből próbált a magyar munkásság kiindulni, hogy azokat az új szervezeti formákat feléipítse, amelyeket a kapitalizmus, mint termelési és gazdasági rend, rákényszerített erre az újonnan kialakult társadalmi osztályra. Amikor Magyarországon hosszú éveken, évtizedeken keresztül folyt a harc és a vita arról, hogy milyen legyen az az irány, amelyet a magyar munkásság követhet, amikor szembenállt itt a két irányzat, a Lass ale-féle és a Schulze-— Deliízsch-féle irányzat, a magyar munkásmozgalom habozott, hogy melyiket fogadja el, melyik legyen az :az irány, amelyen haladhat. Végül az idegenből jött szakmunkások olyan szervezeti formákat honosítottak meg, amelyek a magyar munkáslélektől teljesen idegenek voltak. A magyar mentalitás, a magyar munkás mentalitása nem tudta magát beleélni azokba a szervezeti formákba, amelyeket egyik vagy másik részről ajánlottak, amely nem volt a saját fejlődésének eredménye. Ez okozta azokat a nagy ellentéteket, amelyek miatt nem tudták azután évtizedeken keresztül nyugvópontra vinni a magyar munkáskérdést és ami miatt évtizedeken keresztül állandóan szemben állott ez a munkástársadalom, ez äz osztály olyan tényezőkkel ebben az országban, amelyek nemzeti eredete tényezők és amelyeknek meg<U. ülése 1940. december 2-án, hétfőn. őrzése minden emberre kötelező ebben az országban. E fejlődési folyamat kapcsán az 1870-es években — amikor a magyar munkásság mint nagy társadalmi osztály kialakult és amikor annak a 23.400 munkásnak, amennyi 1847-ben dolgozott a magyar gyáriparban, ineghúszszorozódott a száma — mintegy fél milliónyi munkástömeg számára kellett volna a szellemi irányítást megadni és olyan szervezeti formának a kialakítását kellett volna lehetővé tenni, amely a magyar viszonyoknak, a magyar léleknek és a magyar sajátságoknak megfelel. Ez nem következhetett be, mert az események gyorsan követték akkor egymást az ország politikai életében és mert Magyarországon egészen más volt a helyzet, mint külföldön. Míg külföldi viszonylatban a városi polgári osztály fejlődése lehetővé tette, hogy fokozatosan a gyáripari fejlődéssel kapcsolatban a városi középosztály résztvegyen a kialakult munkásmozgalom szellemi irányításában és azt ellássa, addig Magyarországon a mi középosztályunk teljes értelmetlenséggel nézte ennek a nagy társadalmi osztálynak a kialakulását is. A teljes értelmetlenség és közöny volt az oka annak, hogy e munkásmozgalom vezetése elzsidósodott ebben az országban. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Miután a magyar munkásság nélkülözni volt kénytelen a magyar fajtának, a magyar keresztény értelmiségnek azokat az elemeit, akik neki a szellemi irányítást megadták volna a munkásmozgalom pedig folyton fejlődött, a magyar munkásság tehát arra kényszerült, hogy befogadja azokat a zsidó vezetőket, akiknek számára csak az 1864:XVIII. te. alapján vált lehetővé, hogy ebben az országban politikai emancipációt élvezhessenek. Ebben a fejlődési folyamatban a 70-es évek elején történt az első két zsidó beszivárgása a magyar munkásmozgalomba. Az egyik egy Külföldi Viktor néven ismert munkásmozgalmista volt, akit egvébk^nt Maver Jakabnak hívtak, a másik pedig Stern Zsigmond dr. ügyvéd volt. Ez a két ember volt az, akik először vettek részt a magyar munkásmozgalomban, mint annak szellemi vezetői éspedier az akkori munkásbiztosítón keresztül foglaltak helyet a magyar munkásmozgalomban és a munkásbiztosítón keresztül egyben azután a pártmozgalom teendőit is ellátták, amely pártmozgalom akkor kezdett megismerkedni a marxista munkásmozgalomnak azzal a szocialista-kommunista válfajával, É amelyet Marx és Engels 1848-ban a kommunista kiáltványban kiadott. Amikor a zsidóság ebben az időben felismerte a munkásosztálynak, ennek a nagy társadalmi osztálynak erejét és tényező voltát, akkor látta, hogy ezen keresztül tudja legjobban a maga politikai törekvéseit az országban érvényesíteni. \ De ha ez így volt, ha a magyar munkásság így magára maradt és telítődött olyan eszmével és világszemlélettel, amely itt 1918-ban meghozta a nemzeti katasztrófát, ezért nem lehet egyedül a magyar munkásságot a vádlottak padjára ültetni. (Ügy van! Ügy van!) Mások is felelősek voltak ezért a történelmi fejlődésért és akkor nem ildomos, úgy beszélni a munkáskérdésekről, hogy: vörös patkány forradalom és egyebek, inert ezzel nines a kérdés elintézve. Es ha mi innét azt mondjuk, hogy: vörös patkányforradalom, akkor nem tudom, hogy abban a2 esetben, ha egy forradalom, amitől az Isten óvja meg ezt a nemzetet, be-