Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1111

Az országgyűlés képviselőházának 1QU. kozoni, amelyben arról beszélt, hogy a magyar munkásság a jövőben kikkel fog menetelei. Én korai dolognak tartom egyelőre, hogy erről ebben a formában beszéljünk, mert a magyar munkásság éppen az 1918. évi eseményekre gondolva, amelyeknek szenvedő alanya volt, (Ugy van! Ügy van! jobbfelől.) igen alaposan meg fogja fontolni, ha állást kell foglalnia, hogy kikkel és merre fog menetelni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) A magyar munkáskérdéssel csak úgy. szabad és úgy lehet tárgyilagosan foglalkozni, ha visszatekintünk egészen a XIX. század első feléig, addig az időig, amikor a kapitalizmus Európában megindult hódító útján. A XIX. századnak ezzel a mozgalmával kapcsolatban nőtt ki Magyarországon a nagyipari munkásság egy azelőtt ismeretlen új társadalmi osztállyá. 1847 után, amikor Magyarországon még a gyáripar, mint ilyen, kapitalista formában teljesen ismeretlen volt. körülbelül 350 gyárban 23.400 munkás dolgozott. Ez a kis létszámú munkásság mint külön társadalmi osztály nem jöhetett tekintetbe 1848-ban a nagy társadalmi átalakulásnál. Éppen erre való tekintettel a magyar munkásosztály kialakulásának történetét jó lesz itt erről a helyről bizonyos őszinteséggel ismertetnem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Annak, hogy 1918-ig eljutott a magyar nemzet és a magyar munkásság, előzményei vannak, olyan előzményei, amelyekért csak igen kis mértékben lehet a volt magyar kormányokat felelőssé tenni. Nem volna helyénvaló, ha a magyar társadalmi osztályok bármelyikét is kritikával vagy váddal illetnénk azokért a mulasztásokért, amelyeket a magyar munkástársadalmi osztály kialakulásával kapcsolatban elkövetett azáltal, hogy annak küzdelmeit nem vette figyelembe. Ezek a kérdések tehát mind beletartoznak a magyar munkáskérdésbe, mint ahogyan beletartozik magának a liberalizmusnak a fejlődése is. Ezt az új eszmeáramlatot, a liberalizmust, amelyet nyugatról vett át a magyarság, nem a munkásságon keresztül vette át, de tény, hogy a liberalizmussal kapcsolatban rengeteg szenvedés és vád érte már a tisztességes magyar munkásságot. De ez a történeti fejlődésnek egy állapota volt, amelyen a magyarság nem tudott változtatni. Miután nem volt iparunk, nem volt ipari munkástársadalmunk. Magyarországon a liberalizmus szellemi áramlatát a magyar nemesség, a magyar főnemesség vette át és be. Ezzel ma is küzködünk és ezzel olyan átkosan meg kell ÍI nemzetnek verekednie. De ezt nem lehet bűnül felróni az akkori ősöknek, főnemeseknek vagy nemeseknek, mert ők akkor egy Európában elterjedt olyan filozófiai, szellemi áramlattal álltak szemben, amelynek terjedése ellen nem lehetett védekezni, mert az koráramlat, korszellem volt, amiről a túloldalon ma igen gyakran beszélnek az igen t. képviselőtársaim. Amikor tehát korszellemről beszélünk és arról, hogy a magyar munkáskérdést hogyan oldottuk meg. akkor beszélnünk kell arról is, ami úgy zúdult rá Magyarországra, mint egy fergeteg. A liberal-kap italizmus ipari fejlődébe, mint egy fergeteg, hozta be a magyar életbe azokat az elemeket, amelyek ismeretlenek voltak 1848 előtt a magyar társadalomban. Hozta az idegen elemet az ipar területére, az ipari életbe. Mindezt a magyarság nem tudta kivédeni, mert nem volt rá lehetősége, mert rálur.k az ipari fejlődés nem természetes fejlődés folyamataképpen ment végbe, miként a nagy nyugati államokban, Angliában, Franciaorülése 1940. december 2-án, hétfőn. 1111 szagban, majd később Németországban és Ausztriában. Nálunk az ipar fejlődése oktrojként jött a magyar nemzetre és épp ezért nehezen tudott vele megbirkózni a magyarság. Itt kezdődik már a magyar munkásságnak az a tragédiája, amelyet elszenvedett 1918-ban és innét kezdődik a magyar nemzet tragédiája, amely szintén 1918-ban következett be. (Taps a jobboldalon.) Azt hiszem, ebben az országban mindéi] tisztességes magyar ember elítéli asst> ami 1918-ban itt történt (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) és azzal semilyen vonatkozásban közösséget nem vállal. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez nem lehet vita tárgya. Mindaz azonban, ami 1919-ben lezajlott a magyar életben, magyar embereken keresztül zajlott le.\ ' Visszatérek 1847/48-ra, amikor nálunk az. ipar lassan fejlődni kezdett. Az 1867-es kiegyezés után, amikor Magyarország szabad területté vált a kapitalista vállalkozás számára», nagy méreteket öltött a gyáralapítás az országban. Ez megkívánta, hogy a magyarság fokozottabb mértékben szolgálja ki munkásanyaggal azt a fejlődő ipart és kapitalizmust, amelynek megfelelő munkásanyaga ebben az országban nem volt. Az 1848-as jobbágykorszak után munkanélkülivé vált magyar munkások felhasználhatók voltak az ipar fejlődésével kapcsolatban, de annál nagyobb volt a hiány szakmunkásokban, akiket kénytelen volt az ország külföldről behozni. Különböző nemzetiségű ipari szakmunkásokat telepítettek be Németországból, Ausztriából, Cseh-Morvaországból és így tovább. (Egy hang a jobboldalon: Sajnos, így volt!) Eltekintve attól, hogy Magyarországon, bent az ország területén gyáraink többnyire olyan területeken épültek és olyan területeken alakították ki az ipart, ahol megfelelő nyersanyaglelőhelyekkel rendelkezett az ország. Ezek a nyersanyaglelőterületek pedig rendesen a nemzetiségi vidékeken, a hegyvidékeken, északon, északkeleten, majd pedig délkeleten húzódtak. Az ipar is ott ütötte fel a fejét, tehát abban magyar munkásság csak kis százalékarányban vehetett részt, kisebb százalékarányban volt tényezője annak a fejlődésnek, amely létrehozta a munkás társadalmi osztályt, ahogy ebben az országban ismerjük. Már most természetes, hogy külföldről, Németországból, Ausztriából magasabb kultúrával rendelkező munkások jöttek be az országba. Ez a magasabb kultúrával, szaktudással rendelkező emberanyag ismerte már az akkori szellemi áramlatok kapcsán a munkásmozgalomnak azokat a szocialista tényezőit» amelyek Angliában, Franciaországban és Németországban, mint uralkodó tényezők, a társadalmi életben szerepet játszottak. Ez a munkásság megismerkedett egyrészt az Angliában kialakult munkásszervezkedési rendszerekkel, a francia munkásság szervezkedési és politikai rendszerével, másrészt megismerkedett a német viszonylatban kialakult munkásmozgalmi rendszerekkel. Ezeket a rendszereket hozták magukkal az országba, amelyek külön-külön is eltérők voltak egymástól. Angliában az angol munkásság a liberális kapitalizmussal szemben szakszervezeteket állított fel. ÍHomonnay Tivadar: De azért angolok maradtak!) A szakszervezetek szembenálltak az ipari kapitalizmussal, és a fejlődés kapcsán kialakult a szakszervezetek és a munkaadók közt e^y úgynevezett döntőbírósági remiszer, amely igen sok munka «vonatkozású kérdést meg tudott oldani. Ezt a rendszert nem vette át például a