Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1108

1108 Az országgyűlés képviselőházának 16 lünk szemben álló oldalról nagyon sokszor hallunk, amikor azt mondják, hogy itt mindenki megkeresheti a kenyerét és megtalálhatja a boldogulását, aki dolgozni akar, — hogyan fest a valóságban; mit tett a kormány, a legutóbbi 20 esztendőben a munkásság szociális jólétének biztosítására, illetőleg szociális nívójának emelésére, (Rajniss Ferenc: Peyer Károlyt tette!) elég-e az, amit tett és miért nem tett többet? T. Ház! Ha az 1938. évi statisztikai évkönyvet kézbevesszük, azt kell látnunk, bogy eszerint egy négytagú munkáscsalád megélhetéséhez 43'48 pengő szükséges. Ennyit állapít meg a Statisztikai Hivatal. Ebben a 4348 pengőben nincsen, benne más, mint a lakás, fűtés, világítás, élelmezés, ruházat, tehát minden néven nevezendő kultúr- és luxusigény kielégítése nélkül állapították meg ezt az összeget. Ebben nincsen benne a napi egy újság megvásárlása sem, mert ha azt a napi egy újságot meg akarja vásárolni az a munkás, akkor minden körülmények között valahonnan máshonnan kell elvennie az erre szük^ég.s pénzt. Az 1939-es statisztikai évkönyv már szociálisabbnak mutatkozik ezen a téren, mert öttagú családot véve alapul, beállít még 12 pengő 80 fillért egyébb célokra is és ilyenformán a heti szükségletet más tételekkel együtt 63 pengő 58 fillérben állapítja meg. Természetesen ez az elmélet. Ha azonban megnézzük, hegy mi a gyakorlati helyzet ezen a téren, akkor azt kell látnunk, ugyanennek á statisztikai évkönyvnek, ugyanennek a statiszvkai adatgyűjtésnek az alapján, hogy egy négytagú munkáscsa^rt 19B7/b8-ban nem tudott hetenkint 20—22 pengőnél többhöz hozzájutni, a következő esztendőben pedig, ahol öttagú családról beszélnek, maximálisan 28—30 pengő volt az az összeg, amelyet a családapa vagy a család fenntartóba megszerezhetett a családja részére. T. Ház! Én ezt az állapotot egészen enyhén szólva erkölcstelennek kell, hogy nevezzem. Ha az egyik oldalon a Statisztikai Hivatal 43, illetőleg 63 pengőt állapít meg, ugyanakkor pedig a másik oldalon ugyanaz a Statisztikai Hivatal állapítja meg azt, hogy ennek csak a felét vagy sok esetben még a felét sem tudja a munkás megkeresni, ez semmi esetre sem az a szociális jólét, amelyet a velünk szembenálló oldalon olyan sokszor hangoztatnak. Elég sokat hallottunk már az igen t. Házban arról, hogy ennek milyen kihatásai vannak, hogy milyenek a munkásság lakásviszonyai, milyenek a munkásság egészségügyi viszonyai, milyenek a munkás szociális viszonyai minden vonatkozásban. Amikor munkásról beszélek, nemcsak a fizikai munkást értem, mert hiszen ugyancsak statisztikai adatokra támaszkodva állíthatom, hogy Magyarország lakosságának 80%-át sorozza a statisztika abba a kategóriába, amely ezen az életszínvonalon mozog. A lakosságnak ez a 80%-a nem mind fizikai, nem mind testi munkás. T. Haz! Nem akarok most bővebben kitérni, hogy a népbetegségek milyen pusztítást visznek véghez a munkásság között, azonban egy másik oldalára kívánnék még rámutatni ennek a dolognak. Ha már a kormány nein gondoskodik vagy nem tud gondoskodni arról, hogy a munkás odahaza a család keretén belül tényleg kultúremberhez méltó életet élhessen, kérdem gondoskodik-e a kormány arról, hogy a munkahelyén emberhez méltó körülmények között dolgohassék a munkásember. Bader professzor, ha jól emlékszem, két . ülése 19Á0. december 2-án, hétfőn. esztendővel vagy két és félesztendővel ezelőtt járt itt Budapesten és előadást tartott. Ez a professzor az ipari betegségek egyik nemzetközi szaktekintélye, akinek egész előadása egy mondat köré volt felépítve, amely mondat úgy hangzott, hogy az egészséges ember a nemzet legbecsesebb kincse. Ezzel kapcsolatban fejtegette, hogy mit ér az egészséges, jól szellőzött, jól világított munkahelyek létesítése, mit érnek az étkező-, fürdő- és öltözőhelyiségek a munkahelyeken. Itt meg kell állapítanunk azt, hogy a húsz esztendeje hangoztatott keresztény és nemzeti irányzat mellett, minden néven nevezendő szociális jelszavak mellett egészen ázsiaiak azok az állapotok, amelyeket az egyes munkahelyeken tapasztalnunk kell. Eí kell ismerni tárgyilagosan, hogy vannak munkahelyek, ahol már igyekeztek valamit e téren is tenni, azonban nagy általánosságban minden kritikán aluli az az állapot, ahogyan a munkahelyeken a munkásoknak étkezniök, •vetkőzniük, de ahogyan még dolgozniok is kell. Arra vonatkozólag, mit jelent az egészséges, jól szellőzött, jól világított munkahely, nemcsak egészségügyi szempontból, hanem nemzetgazdasági szempontból is, csak azt szeretném megállapítani, hogy ma már kötetekre terjedő munkák vannak, amelyek az ilyen vonatkozású német és olasz munkásvédelemmel foglalkoznak és gazdasági alapokon bizonyítják be azt, hogy mennyivel többet produkál a munkás kedvezőbb feltételek mellett és mennyivel kevesebbet termel a munkás egy rosszul szellőzött, rosszul világított munkahelyen. A munkássággal kapcsolatban még egy kérdést szeretnék felvetni. Az aggkori biztosításról szóló törvényeink 65 esztendőben állapítják meg azt az életkort, amikor a munkás az aggkori biztosítási járadékra jogosult lesz. Fel kell tennem azt a kérdést, hogy ezeken a munkahelyeken, ahol ma kell dolgoznia a munkásnak, a munkásság hány százaléka éri meg a 65 esztendős életkort és vájjon ezeken amunkahelyeken tud-e dolgozni az a munkásember 65 éves koráig, még akkor is, ha feltételezzük, hôgy a munkaadója minden körülmények között és minden téren igyekszik a szociális követelményeknek eleget tenni. A mai törvényes rendelkezések mellett egy 60 vagy 55 esztendős ember már nem kap munkát sehol. Én nagyon szeretnék itt feleletet kapni arra a kérdésre, hogy mit csináljon az a munkás abban a hátralévő 10, 5 vagy 3 esztendőben, amíg eljut addig a korhatárig, amikor az aggkori biztosítási összeget megkaphatja! Vájjon mit csináljon ezek alatt az esztendők alatt? Menjon el koldulni vagy ha van valakije, éljen valahol kegyelemkenyéren 1 Ezeket a problémákat kell a kormánynak elsősorban megoldania és ha nincs rá mód vagy nem tud rá módot találni, hogy 65 esztendős kora előtt is nyugbérre legyen jogpsult ft munkás vagy biztosíttassák az ellátása, akkor tessék más rendelkezéshez folyamodni, tessék rákényszeríteni a munkaadót arra, hogy továbbra is kénytelen legyen foglalkoztatni azt a munkást, aki már nem tudja kifejteni azt a munkát, amelyet 35 vagy 40 esztendős korában kifejtett, mindaddig kénytelen legyen foglalkoztatni, amíg az állam nem veszi kezébe annak a dolgozó embernek az ellátását. T. Ház! Sok szó esett a túloldali igen t. képviselőtársaim felszólalásaiban arról is, hogy a munkanélküliség megszűnt vagy legalább is megszűnőben van és hogy winek megfelelően az emberek szociális életszínvonala is emelke-