Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1107

Az országgyűlés képviselőházának 164. kikötő vezetőség-e, akkor még egynéhány szakember bevonásával meglesz a garancia arra, hogy ez a munka valóban szakszerűen vezettessék, tekintettel arra, hogy a Nemzeti és Szabadkikötő élén ma is olyan emberek állanak, — hiszen talán elsősorban ezt bizonyítja az, hogy nem kell minden esztendőben deficittel számolni — akik a hajózásnak és a itengerészetnek régi, kipróbált szakemberei. Ennek a két hajónak a megépítésével — amit, remélem, hogy még több ilyen hajó megépítése követ — Budapestnek és a Nemzeti és Szabadkikötőnek tengeri kikötő jellege majd még jobban emelkedik, mint amennyire eddig emelkedett T. Ház! A szabad kikötővel kapcsolatban azonban meg kell említenem még egy prolémát és ez inkább hajós probléma, minjt kereskedelmi probléma. Tudvalevő, hogy különösen a petróleum-kikötőben a legénységnek télen nem szabad a hajón laknia. Ez egészen természetes, hiszen, nem beszélve annak egészségtelen voltáról, hogy egész télen egy olyan hajón lakik valaki, tűzveszély és robbanási veszély elkerülése érdekében is el kell távolítani a hajózási személyzetet a hajóról; azt a hajót azonban nem hagyhatja el minden hajós, mert azon a hajón állandóan tartózkodnia kell valakinek. Minden körülmények között fel kell tehát vetnem azt a kérdést, hogy ha a szabadkikötő egyszer már építtetett egy matrózszállót, vájjon miért nem intézkedik a kormány rendeletileg, hogy a különböző hajózási vállalatok haj ós alkalmazottaik számára egy-egy ilyen matrózszállót építsenek a szabadkiköíő területén? Értesülésem szerint maga a szabadkikötő területet nagyon szívesen bocsát a hajózási vállalatok rendelkezésére ilyen matróz-szállók felépítéséhez. T. Ház! A közraktárak kérdését is meg kell említenem. Ideje volna ugyanis már egyszer valamennyi magyar közraktárt egy egésszé összefogni, legyen az az intézmény akár a szabadkikötő, akár más intézmény és ideje volna olyan közraktárpolitikát folytatni, amely a magyar kereskedelemnek, a magyar hajózásnak, de talán a vasúti szállításnak is leginkább megfelel. Végezetül még rá kell mutatnom a szabadkikötővel kapcsolatban arra a tényre, hogy ~~ amint már említettem — az áru elhelyezése sokszor csak szükségmegoldásokkal és a legnagyobb nehézségek árán vihető keresztül. Nagyon sürgős és nagyon szükségss volna egy korszerű gyapjútárház felépítése a Nemzeti és Szabadkikötő területén, de ugyanilyen .szükséges volna egy mentő- és tűzoltóhajó felépítése is. Hiszen eddig talán csak a Mindenható kegyelmének köszönhetjük azt, hogy nem for dúltak elő a hajózás terén nagyobb szerencsétlenségek és katasztrófák. Egy olyan kikötővárosnak, mint Undapest, minden körülmények között, rendelkeznie kell egy ilyen mentő- és tűzoltóhajóval. T. Ház! Az idő rohan. Ennek a témának befejezéséül még csak arról szeretnék egy pár szóval megemlékezni, hogy a tulajdonképpeni tengerhajózás, a mai úgynevezett magyar tengerhajózás kiknek a kezében van és azt kik irányítják. A Deter.-ről, amely állami felügyelet alatt van, nem akarok beszélni, hiszen eléggé közismert, hogy kik irányítják ezt a vállalatot, azonban talán sokkal fontosabb ennél, hogy mi történik a határokon túl, kik azok, akik a magyar lobogó alatt, hajózó egységeket kézben tartják és irányítják? Itt van mindjárt a Magyar Hajózási Et, amely egészen zengzetes és hangzatos című ülése 1940. december 2-án, hétfőn. 1107 vállalatnak Széli Kálmán-tér 21. ez. alatt székel a központi, budapesti irodája. A képviselő, dr. Brózik Félix. E vállalat zsidó tőkével indult és Szent Gellért nevű gőzösét nemrégiben helyezte idegen lobogó alá, hogy így magyar személyzettel az angoloknak szállítson dugárut Ez volt az az egyik probléma, amelyet az imént olyan formában említettem, hogy nagyon sokszor fehér rabszolgaként kezelik azokat a magyar tengerészeket a határokon kívül, még azokon a hajókon is, amelyek magyar lobogó alatt közlekednek. Egy másik, ugyancsak magyar lobogó alatt hajózó, illetve magyar lobogó alatt székelő cég a Magyar-Angol Tengerhajózási Et Ennek meghatalmazott képviselője itt Budapesten Rákos Lajos. Természetesen ugyanahhoz a kiválasztott fajhoz tartozik. (Mozgás.) Ez a vállalat angol tőkével indult, Csárda és Csikós nevű hajóját hasonló célból csak nemrégiben helyezte idegen lobogó alá. Eákos Lajos, értesülésem szerint, — für alle Fälle — egy ciprusi útlevelet hord a zsebében. Ez nem tartozik szorosan a hajózáshoz, de nagyon jellemző ezekre a jó és jóorrú üzletemberekre, hogy minden eshetőségre felkészülnek. A Neptun Tengerhajózási Vállalat Nádor-utca 27. alatt székel, megbízott képviselője dr. Kóródi Zoltán szintén zsidó. Nyugat nevű hajója jelenleg még magyar lobogó alatt hajózik. Hogy mit, kit, hol és mikor szállít, arra egyelőre nem tudnék választ adni. Azután itt van Burger Bernát hajózási vállalata, (Rajniss Ferenc: Éljen Burger!) amely ugyancsak Nádor-utca 27. alatt székel, megbízottja ugyancsak dr. Kóródi Zoltán. Közbevetőleg Burgerről még csak annyit szeretnék amelyet az előbb említettem, megcsinált még egynéhány hasonló üzletet és Londonba emigrált. Hogy ott van-e, arra sajnos, nem tudok választ adni, (Rajniss Ferenc: Biztosan hazajött már! Sok idehaza van megint a zsidókból!) Felsorolhatnék még egy pár ilyen vállalatot, a Transatlanticot, stb., amelyek hasonló mederben és hasonló formákban dolgoznak. Az elmondottakat abban összegezhetem, hogy azt kérem, hasson végre oda a kormány, hogy a magyar tengerhajózás valóban magyar kezekbe kerüljön, intézkedjék, hogy a tengerhajózás, a Duna-tengerhajózás tényleg olyan legyen, amely a magyar érdekeknek a legjobban megfelel és, ne engedje meg, hogy a mi szakképzett, tengerészeti, nagy gyakorlati tudással rendelkező tengerészeink a Máv.-nál, vagy máshol mázsamesteri és ehhez hasonló állásokat töltsenek be és ne engedje meg, hogy ugyanakkor jó összeköttetésekkel rendelkező dilettánsok üljenek olyan szákpoziciókba, amelyekre nem rátermettek, akiknek az intézkedései következtében állanak elő azok a viszszásságok, amelyeket itt elmondottam. (Rajniss Ferenc: Szomorú dolog, hogy a szakszerűség hiányzik! — Horváth Géza: Beleilleszkedni az új gazdasági rendszerbe...) Elnök: Csendet kérek! Lili János: A rendelkezésemre álló rövid idő alatt legyen szabad még egy néhány szót általános munkás-szociális problémákról szólnom. Előre kívánom bocsátani, nem egyes szakmák sérelmeit akarom idézni, nem egyes szakmák problémáiról akarok itt beszélni, hanem az általános, a kormány által sokat hangoztatott munkás-szociális problémákról. Itt szükségesnek tartom megemlíteni azt, hogy a szociális jólét sokat hangoztatott emelése, az a sokat hangoztatott jólét, — amelyet a ve161*