Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-637

Az országgyűlés képviselőházának 156. valamikor el kell kezdeni, mert ez olyau probléma, amelyet nem lehet a végletekig elodázni. Ez érdeke elsősorban annak a Tiszántúlnak, amely úgyis az egész országban hátrányosabb helyzetben van a többi országrészeknél, hátrányosabb helyzetben van egyrészt azért, mert, amint nagyon jól tudjuk, csapadékban talán a legszegényebb ebiben az országban s azt a termeivényt, amelyet meg tud termelni, sokkal hosszabb úton, tehát drágábban tudja rendeltetési helyére eljuttatni. T. Ház! Éppen a hajózással kapcsolatosan újra fel kell elevenítenem azt a régi óhajt, amelyet már Börcs képviselőtársunk Ui említett, hogy tudniillik végre-valahára egy új kataszteri felmérés történjék ebben az országban. Már régen megállapított tény és nem <s kell dokumentumokkal alátámasztani, mert bárki könnyen megtalálhatja, hogy azok az uradalmi birtokok, amelyek fel parcellázás útján vagy bármi más módon elparcellázódnak. akkor, amikor a kisbirtokos kezébe jutnak, egészen más adó alá, más megállapítás alá esnek. Kataszteri tiszta jövedelmünk az alapja adózásunknak, tehát egészen természetes, hogy éhben az országban óriási méretű aránytalan adózás folyik a kisgazdatársadalom rovására. T. Képviselőház! A földinívelésiügyi miniszter úr, úgy emlékszem, még a tavalyi költségvetési vita során azt is megígérte, hogy figyelemmel lesz azokra a vidékekre, ahol eziJőszerint ipari gócpontok még nincsenek és ahol vízTerők hajtásával lehetővé lehetne tenni ilyen ipari gócpontok létesítését, de sajnálattal állapítom meg, hogy ilyen vonatkozásiban semmi féle intézkedés még nem történt. Volna pedig nagyon sok használható lehetőség a vizierő hajtásra azokon a vidékeken, ahol az agrártermények feldolgozásával lehetne nagy dolgokat produkálni. Kicsiben láttam legutóbb, hogy Békés vármegyének igen agilis alispánja Gyulán felállított egy házi disznószőrt feldolgozó intézményt. A disznószőr idáig nem számított értéknek, felperzselték, vagy a szemétdombra került, most pedig értékeket tudnak belőle kihozni. Ilyen vízduzzasztó gátak létesítésével egyes vidékeken, amelyeken szükség volna arra, hogy' a munkanélkülieknek munkát adjunk, elérhető volna, hogy őket ne tegyük ki az éhezés által talán szélsőséges eszmék vagy más cselekedetek prédájának. Éppen ilyen munkák létesítésével kell megmenteni ennek a nemzetnek minden egyes fiát és egyúttal ennek az országnak minden gazdasági értékét összeszedve, ezeknek a gazdasági értékeknek gyors felhasználásával a jobblétet megteremteni. Mi kisgazdák, akik ennek az országnak nagy százalékát képezzük, akik tömegesen, milliószámra éljük ennek az országnak sokszor szomorú és sanyarú életét, bármilyen sorsot hozna ránk az idők forgása, helytállunk, bármilyen helyzetbe került ez. az ország, erre a társadalmi rétegre tudott legjobban és legbiztosabban támaszkodni mindig. Mi most is, ha sokszor talán zúgolódva, sokszor talán elégedetlenkedve teljesítjük a kötelességünket, — zúgolódva azért, mert sokszor igazságtalanságnak látunk valamit, sokszor azt látjuk, hogy talán meg nem érdemelt módon, másoknak előnyére kerülünk hátrányosabb helyzetbe, -- teljesíteni fogjuk kötelességünket ezzel a hazával szemben, mert látjuk ebben a külpolitikailag nagyon nehéz, világban, hogy pillanatnyilag legalább is minden magyarnak el kell hallgattatnia az olyan magánérdeket, amelyet most KÉPVISELŐHÁZI NA1PLÓ VU. í ülése 1940 november 20-án, szerdán; 637 háttérbe tud szorítaná. Éppen ezért bár nagyon sok kifogásolnivalót látunk a mai földmiv'elési kormányzatunk tevékenységében, és sok hiányt látunk, a költségvetést a külpolitikára való tekintettel elfogadom. (Helyeslés c$ éljenzés bal felől. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: B. Szabó István képviselő úr beszéde elején súlyos bírálatban részesítette a házszabályokat, hivatkozván arra, hogy nincs megadva a lehetőség, hogy & földmívelési tárcával behatóan foglalkozzék. Nem tettem semmi megjegyzést erre, most azonban, amikor a képviselő úr beszédét befejezte, kénytelen vagyok megállapítani, hogy a képviselő úrnak még öt perce lett volna hátra beszédidejéből, tehát bőven megvolt a lehetősége ahhoz, hogy mondanivalóját előadja. {Tetszés a jobboldalon.) Szólásra következik? Szeder János jegyző: Gróf Serényi Miklósi Elnök: Gróf Serényi Miklós képviselő urat illeti a szó. Gr. Serényi Miklós: T. Ház! Azt szeretném, ha a költségvetési vita végén a miniszter úr hivatkozással a választási plakátokra, amelyek igazságos és gyors földreformot Ígértek, azt mondhatná, hogy: »Egy évvel ezelőtt vált öszszesen 600.000 hold zsidóbirtok. Ebből kisajátítottunk 200.000 holdat. Két éven belül a többit is kii fogjuk sajátítani. Egy évvel ezelőtt volt 2 millió hold ezerholdon felüli birtok. Ezeknek jó része zsidó bérletben van. Ezekből megváltottunk és kiosztottunk 500.0CO holdat magyar gazdáknak, a többire fokozatosan négy év alatt kerül a sor.« T. Ház! Ha ezeket mondhatná a miniszter úr, akkor mi nemzeti szocialisták valamennyien éljeneznénk és megszavaznánk a költségvetést. Sajnos azonban, ilyeneket annál az egyszerű oknál fogva nem mondhat a miniszter úr, mert ezekből semmi sem valósult meg. (Egy hang a jobboldalon: Na, ez talán túlzás!) A zsidók még mindig nyugodtan ülnek birtokaikon (vitéz Makray Lajos: Nem éppen nyugodtan.) és az, a néhány eladás, amely volt, napiárban, készpénzben történt, tehát a zsidóknak egyáltalán semmi hátrányuk ezekből az eladásokból nem volt. Viszont a magyaroknak ebből nem volt különösebb hasznuk, mert csak pénzes magyarok vehettek földet, már nedig, akinek pénze volt, az, azelőtt is vehetett magának birtokot, amikor jólesett. Olyan esetet azonban még nem hallottam, hogy egy magyar földnélküli, aki szereti^ földjét, ért is hozzá! és egész életén át mezőgazdasággal foglalkozott, földhöz jutott volna zsidó birtokból, Î Éppen azért az utasítások, amelyek innen a j jegyzőknek is kimennek, azt szorgalmazzák, hogy aki földet akar, annak elsősorban meg kell fizetnie a napiárnak, illetőleg a helyi árnak egyharmadát előre, viszont rendelkeznie kell bizonyos felszereléssel, tehát gazdasági gépekkel, lovakkal vagy ökrökkel, azonkívül az egyharmadon fölüli részt is néhány év alatt szintén meg kell fizetnie, sőt az utasításban még az is benne van, hogy rendelkeznie kell egy bizonyos összeggel, amely az előre nem látható költségeket fedezi. De hogyan is állunk ezekkel az úgynevezett helyi rendes árakkal? Itt van például Kartaí mellett Schossbergernek '»bbezer holdja. Ennek természetesen helyi rendes ára nincs, mert ez évtizedek óta nem volt eladó. Viszont a község lakosai, akiknek fejenként alig van egynegyed holdjuk közvetlenül a község közelében, néha olyan hihetetlen árakat fizetnek egymásnak egypár négyszögölért, hogy egy1 negyed holdért néha 500 pengőt adnak. így fc96