Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1101

Az országgyűlés képviselőházának 16U. gyakoztak.« E röpcédula teljes tartalmának megtáviratozása után azt a választ kaptam, hogy a román csapatok antantcsapatoknak tekintendők, szállásukról és élelmezésükről gondoskodni kell. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: A székely hadosztály meg hazamehetett! — Egy hang jobbfelöl: Ez volt a forradalom!) Az antantcsapatok tehát elintéztek bennünket. Ezentúl ha veszélyben leszünk, nem bízzuk többé létünket ilyen táviratokra, hanem védekezni fogunfc rigy, ahogy tudunk. (Elénk helyeslés és taps. - Zaj.) A katonai feladatok közé tartozik a világháború rokkantjairól való gondoskodás is. Botmániában a magyar rokkantakat tervszerűen hagyták ki a hadigondozottak köréből. Van olyan rokkant, aki ágyából felkelni 1917 óta még nem tudott, de a román állam egyetlen bánit sem juttatott számára. (MozgásJ Vannak százszázalékos rokkantak, akik huszonkét esztendőn keresztül pengőre átszámítva 1 pengő 30 fillér havidíjat kaptáik százszázalékos sérülések után. A jelentkezés határidejének újból való kitűzése, a rokkantosztályozások felülvizsgálása, a rokkantsági díjaknak arra a mértékre való felemelése, amely az életnek f ezeket a szerencsétlenjeit legalább olyan színvonalon hagyja, élni, amilyet küzdelmeik után megérdemeltek, a magyar államnak olyan^ feladata, amely elől nem térhet ki. (Helyeslés és taps. — Horváth Géza: Megkezdték már?) Ha ezt a célt máskép nem lehet elérni, akkor a szükséges összeget mindnyájunk külön megadóztatásával is elő kell teremteni. (Helyeslés.) T. Képviselőház! A letűnt uralom alatt mérhetetlen igazságtalanság érte a székelységet, amikor egy hatalmas vagyont, amely a, csíki székelység kulturális, gazdasági és jótékonysági céljait lett volna hivatva szolgálni, a román állam minden ellenérték nélkül elvett és állami tulajdonná nyilvánított. Ez a vagyon 62.000 katasztráis hold erdőből és legelőből, épületekből, belső telkekből és egyéb javakból állott. Jövedelme 1784-től 1848-ig a csíkmegyei székely határőrkatonaság költségeinek pótlására szolgált, mert a székelység ezen idő alatt a katonáskodást saját költségén végezte; a ruházat, a fegyverzet, sőt a ló beszerzése is a székelységet terhelte. Amikor Mária Terézia ezt a határőrséget felállította, az volt az ígéret, hogy őket csak a határ őrzésére fogják fejhasználni és azután 25 éven keresztül tartó háborúban a Kajna mellett, Lombardiában, majd a későbbi Lengyelország területén használták és áldozták fel a székelység erejét idegen célokért. (Ügy van!) Ez a vagyon valamivel enyhítette azt a terhet, amelyet a székelység viselni volt kénytelen. 1850-ben az osztrák császár ezt a vagyont a székelységnek a szabadságharcban való részvétele és fegyvertényei miatt az osztrák államkincstár javára elkobozta. 1869-ben visszaadták ezt a vagyont a jogosult tulajdonosoknak. A tulajdonosok vagyonközösségét a volt székely határőrök utódai alkotják. Ez a vagyonközösség autonóm módon kezelte ezt a vagyont. 1923-ban ezt a vagyont a román állam minden ellenérték nélkül elvette és újból állami tulajdonnak nyilvánították. Arra a pusztításra, amelyet ebben a vagyonban a román uralom alatt végeztek, nem lehet példát találni a földön, beleértve más világrészeket is. Ez a vagyon a békeidőbeli becslés szerint 108 millió aranykoronát ért és ez most le van tarolva. Erdély keleti felének ösz- í ülése 1940. december 2-én, hétfőn. 1101 szes görögkeleti templomai ennek a vagyonnak Jövedelméből épültek. (Zaj és mozgás. — Egy hang a baloldalon: Le kell hordani azokat a templomokat!) Pedig az adományozás okmányának az volt a vezérmondata, hogy a vagyon a csíkmegyei székelység jólétének előmozdítására szolgál. Ezenkívül román szövetkezetek, sportegyesületek, társadalmi egyesületek, magánosok hordták szét ezt a vagyont. Hat évig memorandumoztunk, de a memorandumokra csak egyszer kaptunk választ, akkor, amikor Constantinescu román földmívelésügyi miniszter a bukaresti képviselőházban azt válaszolta, hogy a román történelemnek örökre dicsőséges lapra marad az a nap, amelyen ezt a vagyont elvették. (Nagy mozgás és zaj.) Ennek hangoztatása után nem volt egyéb szamunkra hátra, mint az, hogy a Nemzetek Szövetségéhez forduljunk, ámbár nem tápláltunk nagy reményeket a kedvező elintézés iránt. (Mozgás és Zaj.) A Népszövetség többévi huza-vona után közvetlen tárgyalásra és megegyezésre hívta fel a román kormányt és a panasztevőket. A bukaresti külügyminisztérium termében sok ízben folytatott tanácskozások során azt akarták keresztülvinni, hogy önkéntes nyilatkozattal a vagyon kilenctizedrészéről lemondva, roncsokkal elégedjünk meg és olyan hangok hallatszottak, amelyek megfelelő módon értésünkre adták, hogy az ajánlat el nem fogadása az államhatalommal való szembenállást jelenti. A válasz részünkről csak az lehetett, hogy az államhatalomnak módjában áll a hatalom erejével megtartani a vagyont, de egyet nem érhet el. hogy ehhez a mi hozzájárulásunkat és beleegyezésünket megkaphassa. (Nagy taps a Ház minden oldalán.) Az egyezkedések sikertelenek maradtak és azután a román kormány és a Népszövetség tanácsa közt egyezmény jött létre, amely a 62.000 katasztrális holdból 11.629 katasztrális hold, valamint^ az épületek és az ingóságok visszaadását igérte meg. Az erről megalkotott román törvény azonban ezt a részleges visszaadást is ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a tulajdonosok jogosult képviselete a vagyon többi részéről minden időkre mondjon le. Ennek a feltételnek nem tettünk eleget. (Elénk helyeslés.) Ennek függő kérdésnek kellett maradnia, mert az egyenlőtlen elbánásnak olyan példája lett volna, ha mi ehhez hozzájárulunk, amiért, utódaink átkát is megérdemeltük volna. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Meg kell említenem, hogy Erdély északkeleti részén, Beszterce—Naszód volt román határőrvidékén 330.000 katasztrális holdat meghaladó román volt határőrvidéki vagyon most is érintetlenül van. Ezt a birtokot a volt besztercei román határőrök utódainak a magyar állam 1872-ben szerződéssel adta át és ehhez való jogosultságukat elismerte. Templomaik, iskoláik, közművelődési intézményeik ebből kapták a segítséget és tartalékot. 1921-ben külön román törvény mentesítette ezt a román nemzeti vagyonközösséget a kisajátítás alól. Erdély déli részében pedig Karánsebesen a volt 13. román határőrezred vagyonközösségének vagyona 251.000 katasztrális holdat tesz ki, amely szintén érintetlenül megmaradt és a magyar állam 1871-ben elismerte, hogy o vagyon jogosult tulajdonosai a volt határőrök utódai. Egyetlen határőrvagyonközösség veszett el. ez a csíkmegyei székelység vagyona, pedig a vagyon jellegében és eredetében óriási különbségek vannak. A székelyföldön kincstári birtok, ősi alkotmány szerint nem létezett, a székely-