Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1098

1098 Az országgyűlés képviselőházának 16 bebizonyítanunk, (Ügy van! Ügy van!) nincs helye annak, hogy megyénként különböző látó­körrel ugyanabban a kérdésben más és más szempontok szerint intézkedjenek. (Élénk he­lyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Így azok a hibák, amelyek előfordulnak most, egységes irányítás mellett ki lesznek zárva. Felemlítem, hogy a tisztviselői kinevezések­nél fordultak elő hibák, Olyanoknak, akik nem­zeti kisebbségi küzdelmünkben állandóan aka­dályoztak bennünket, népünk megveretésében, meggyalázásában és meghurcolásában kiválóan tevékenykedtek, most a magyar állam kenyeret adott a kezükbe. (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Borzasztó! — Zaj. Elnök csenget.) Elő­fordult az, hogy Balog Edgár — Jaross Andor t. képviselőtársam bizonyára ismeri — aki Cseh­szlovákiában, Pozsonyban megalapította a »Sarló« nevű egyesületet és az egyesület ünnepi közgyűlésén elmondott beszéde, amelynek szö­vege a kezünk között van, Moszkvában is szá­mottevő lehetett volna, továbbá, aki Kassán a »Vörös nyíl« nevű művésztársaságot alapította, amely társaság tagjai által festett jelvények­kel vonultak fel a kommunista magyarok Prága utcáin és aki végül a szovjetbarátok egyesüle­tét létesítette, most Kalotaszentkirályon a ma­gyar állami iskola igazgatója lett. (Elénk fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Zaj. — Elnök csenget.) Az ilyen és ehhez hasonló^ intézkedések megmételyezik saját népünk lelkét is, mert az emberek azt látják, hogy egy impériumváltozás után, amikor örök vágyódással vágyódtunk vissza, olyanoknak juttatnak kenyeret, akiket a magyar állam büntető igazságszolgáltatásá­nak kellene utolérnie. (Ügy van! Ügy van! — Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) De egyéb téren is a viszonyoknak és az elmúlt 22 év eseményeinek nem ismerése egyik elvé­tett« éget a másik után hozza. Meg kell említe­nem, hogy nem régen a magyar pénzintézetek szervezése végett a Tébe. járt el Erdélyben és ott egy erdélyi pénzügyi szervezetet létesített, amelynek egyik vezéralakjává Hargittay Ber­talant, egy budapesti alapítású erdélyi bank igazgatóját választották meg, azt a Hargittay Bertalant, aki öt hónappal ezelőtt a román nemzetvédelmi kölcsön céljára 100 millió leit jegyzett... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Borzasztó! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! 'Méltóztassanak a köz^eszólá^októl tartózkodni. Pál Gábor: ...amikor több bukaresti nagy­bank együttvéve sem jegyzett ilyen hatalmas összeget, továbbá, aki a hozzáintézett magyar­nyelvű levelekre románul válaszolt, (Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) akkor, ami­kor a nagyszebeni Albina is magyarnyelvű vá­laszokat adott. (Korláth Endre: Magasabb er­kölcs!) Mindezek az esetek is azt mutatják, — és ezek csak kiragadott példák — hogy egy külön kormányzati szerv létesítése nélkül nincs lehe­tőség arra, hogy az igazgatásnak egységet és megfelelő ellenőrzést adjunk. (Zaj a szélsőbal­oldalon.) Mi történt az elmúlt 22 év alatt, ki mit követett el a magyar kisebbség küszködé­seiver szemben, ki tett annak szolgálatot és mi­lyen mértékben? — ezt számon kell tartani, (Ügy van! Ügy van!) mert ez a nemzet lelküle­tének, érzületének megnyugtatására, fokozására és a nemzet tagjainak összetartására van be­folyással. (Ügy van! Ügy van!) Nagy jelentősége van"ennek egy nemzeti kisebbségi területen, ahol nem kell a kormányzat hibáival elválasz­. ülése 19U0. december 2-án, hétfőn. tást előidézni, amikor ha mind együtt vagyunk, akkor is kevesen vagyunk. (Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) A kormányzati szervet — mint említettem — nem véleményező» hanem intézkedő hatáskörrel kell felruházni, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalolda­lon.) természetesen azon kivételekkel, melyek a központi kormányzat kezéből nem adhatók ki. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem tá­masztunk túlzott követelményeket, csupán élet­érdekeinknek megfelelő intézkedést kérünk. Az igazgatásnak egyik feladata most a vissza nem csatolt területekről átjött menekül­tek sorsáról való gondoskodás. (Rajniss Ferenc: Szépen megvannak! Menházban vannak!) Mély­séges együttérzéssel fordulunk azok felé, akik vagyonukat elkótyavetyélve, a határon át ide­menekültek. (Rajniss Ferenc: Éjjeli menedék­helyeken vannak ma is! — Zaj.) Mi, akik két évtizedet meghaladó ideig éltünk velük egy or­szágban, leginkább megértjük azokat a kény­szerítő okokat, amelyek őket otthonuk elhagyá­sára rábírták. (Helyeslés.) Az elhelyezésükről elszállásolásukról való gondoskodásnak jobb­nak kell lennie, mint eddig. (Füssy Kálmán: Internáló tábor!) Akik visszatértek, azoknak érezniök kell az anyaország gondoskodását. (Ügy van! Ügy van!) Intézményes szervezésre volna szükség, hogy a jobb ellátással az otthon elvesztésének fájdalmát enyhíteni tudjuk. (Raj­niss Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Rajniss képviselő úr! Pál Gábor: A katonai közigazgatás meg­szűnte után a polgári igazgatás lépett életbe. Ennek a polgári igazgatásnak bizonyos irány­elvekkel kell elindulnia ott, ahol nemzetiségileg vegyes vagy túlnyomóan nemzetiségek által la­kott területek vannak. A nemzetiségi kérdésben Romániában az az irányelv volt minden intéz­kedés alapja, amelyet az erdélyi román nemzeti parasztpárt vezére. Maniu 1921-ben a következő szavakkal hirdetett: »Sokat gondolkoztam a ki­sebbségi probléma megoldásán és mindig ugyanazon megállapításra jutottam, hogy egyetlen megoldás van csupán: vagy mi, vagy ők.« (Felkiáltások^ Hallatlan!) Az »ők« mi voltunk, és emez irányelv következetes ér­vényrejuttatásának eléggé tanúi vagyunk. Ro­mánia igazságügyminisztere az 1923. évi alkot­mány tárgyalásakor azt hangoztatta, hogy a megnagyobbodott^ országban egyetlen nemzet van, és ez a román. Ennek az álláspontnak tökéletes keresztül­vitele olyan tervszerűséggel, amelyet a világ egyetlen állama sem hajthatott volna különbül végre, megmutatta, hogy hova lehet juttatni egy nemzeti kisebbséget 22^ esztendő alatt az élet minden terén való háttérbeszorítással^ le­szegényítéssel, meggyötréssel és részben bizo­nyos magyar területek lakosságának szétszórá­sával is. A nemzetiségi kérdés a közigazgatás irányelvei között most. amikor körülöttünk háború dúl, törvénnyel nem szabályozható. Amíg azonban erre sor kerül, szükséges azt hangoztatni, hogy mi nem tartjuk helyénvaló­nak a rajtunk elkövetett gyötrelmekért a bosszúállást, (Helyeslés.) csak egyet: az elköve­tett igazságtalanságok helyrehozatalát. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps.) A polgári igazgatás tanúsítson türelmet a más anyanyelvűekkel szemben, (Ügy van! Ügy van!) védje meg őket az önkény és a hatalmas­kodás ellen, azonkívül pedig biztosítsa az anya­nyelv használatát az alsófokú igazgatásban, mert bármi legyen is a világ és az ország sorsa, e követelmény elől kitérni nem lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents