Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1095
Az országgyűlés képviselőházának 16L amit ok már előzőleg lefizettek, minthogy ezt már mind megcsinálták. Amikor tehát ők 2 pengő 12 filléres kiviteli árra számítottak, akkor ezzel a lefoglalással még az 1 pengő 90 filléres árat sem kapták meg, csupán csak 1 pengő 84 fillért, mert az előzőleg már kifizetett kilogrammonkénti 6 fillért is elveszítették. De ezzel a dolognak még nincs vége. mert ahelyett, hogy a zsírt úgy juttatták volna a fogyasztókhoz, ahogyan a fogyasztókhoz való jutása szükséges lett volna, az történt, hogy a Mász. keresett rajta, mert a Mász. a zsír nagy részét átadta a Községi Élelmiszerüzemnek, tehát újra nem a kisiparosságnak, a többit £ edig saját raktárában tároltatta és a budapesti is henteseknek heti 25—50 kilogrammot utalt ki belőle. (Rassuy Károly: Mennyiért 1 ?) A megállapított legmagasabb áron. A lefoglalás után három nappal az, árkormánybiztosság a zsír nagybani árát 1 pengő 90 fillérről 2 pengő 14 fillérre emelte. Ez az árkülönbözet megint az előbb említett cégeknek a zsebébe került és ezzel megkárosították a keresztény húsipart, ahogyan csak egy ellenség károsíthat meg egy másik ellenséget. íme, t. Ház, amikor mi itt igen szép beszédeket hallunk a túloldalról a keresztény kisipar pártolásáról, akkor ha csak egy kis résén is betekintünk az ipari életnek, azt látjuk, hogy nemhogy támogatnák a kisipart, hanem állítom, hogy ezek az intézmények, mint a Mász. is. amely a kormányzat tudtával és 'beleegyezésével jött létre, ellenségei a keresztény kisiparnak és a keresztény kereskedelemnek. (Palló Imre: Szóljon már hozzá, Lipcsey képviselő úr! — vitéz Lipcsey Márton: Nincs hozzá kedvem! — Rassay Kár*>ly: Ne ő szóljon, a miniszter szóljon! — Elnök csenget.) De amikor erről beszélek, ugyancsak szükségesnek tartom megemlíteni azt, hogy a húsipari munkásság százai is kenyértelenné válnak. Méltóztassanak elmenni a vágóhidakra és ott szétnézni. Az a helyzet, hogy az éppon ezeknek az intézkedéseknek következtében kenyértelenné váló munkásság ott ácsorog az üzemek bejárata előtt és részben a még dolgozó társaitól, részben valahonnan- honnan-honnan nem, kénytelen kölcsönkérni, kölcsönökből megélni és ezekből a fillérekből kénytelen a sokszor igen nagy létszámú családját eltartani. Méltóztassanak elképzelni azt, hogy micsoda következményei vannak az ilyen kormányzati intézkedéseknek, nemcsak az anyagiakban, hanem a lelkiekben is. S ha a túloldalon a tárgyilagos kritikát tényleg elfogadnák mindannyian, akkor annak a következményeit is le kellene vonni, akkor a szépen elhangzó beszédek után, amelyek ugyancsak kifogásolják a kormányzat egyes intézkedéseit, a következményeket is úgy kellene levonni, ahogyan mi vonjuk le a konzekvenciát a kormányzat munkásságáról. De méltóztassék megengedni, hogy még a keresztény állatkereskedelemmel kapcsolatban is a Ház elé hozzak egy és más olyan dolgot, amiről valószínűleg nincs mindenkinek tudomása. (Rassay Károly: Például a halkereskedelem!) Én kizárólag a húsiparral, a sertés- és •marhakereskedelemmel óhajtok foglalkozni, éspedig annak értékesítési kérdéseivel, részben belföldi vonatkozásban, részben pedig külföldi vonatkozásban Általánosságban a kormányzat is hangsúlyozza a maga programmjában azt, — és itt megint a szegedi gondolatra hivatkozom -hogy a magyar ifjúságnak a kereskedelmi és ipari pályákra való nevelése szükséges, állami kiválasztás útján. Szép kiválasztás lenne ütése 19 io, december 2-an, hétfőn. 1095 az, t. Ház, ha ez a rendszer intézné azt a kiválasztást, mert nézzük meg, hogy ez a rendszer gyakorlatilag hogyan is pártolja az úgynevezett kereszténv kereskedelmet * ' (Az elnöki széket Szinyei Merse Jeufí foglalja el.) A gyakorlatban az a helyzet, mint sok mini den másban, hogy amikor a cselekedetekről van szó, éppen az ellenkezőjét látjuk annak, amit hirdetnek. Ma általánosságban az a helyzet, hogy a sertés vásárra felhajtott áru egyrészt igen kevés, másrészt minőségileg nem j megfelelő. Ennek az a következménye, hogy a \ vágók kimennek a községekbe és a sertésvásár ; megkerülésével szerzik be a maguk szükségleteit, vagyis itt áll elő az úgynevezett exvásárlás lehetősége, amikor is nem a sertésvásá; ron, tehán nem a legális helyen kötik meg az • üzleteket és bonyolítják le az átvételt. Ez elsö| sorban a keresztény kereskedelemre káros, ! mert ilyenformán egyrészt a rendelkezések elI lenére történnek az üzletkötések, másrészt a ; keresztény kereskedelmet gazdaságilag is súlyos károsodás éri és e tekintetben eddig még nem történt intézkedés, hogy ezt a lehetetlen | helyzetet jóvátennék. Annak idején a Magyar j Keresztény Állatkereskedők Egyesülete, amely • rájött arra, hogy a tömörülés feltétlenül szük; ségés és hogy a maga érdekeit bizonyos mértéi kig csak ezen keresztül érvényesítheti, meg is | mondta azt, hogy hogyan lehetne megoldani ! egyrészt a hús- és ' zsírellátást, másrészt ho! gyan lehetne a keresztény kereskedők helyz.e; tén segíteni. Annak idején azt javasolták, r t és ez a kormányzathoz is eljutott — hogy tesI sák kontingentálni a mennyiséget, tessék megI határozni azt, hogy mennyi állat juthat fel ! hetenként a budapesti piacra, tessék megállaj pítani azt, hogy mennyire van szükség az eiiáÎ tás szempontjából, tessék lehetővé tenni és biz; tosítani azt, hogy a .megállapított mennyiségen • túl egyetlenegy darabot se hozhassanak fel. ! Azonban ma még azt tapasztaljuk, — mint i az ilyen keresztény érdekeltségek legnagyobb • részénél — hogy az ő érdekeik a legritkább | esetben találnak meghallgatásra. Ebben a.z I esetben is ez történt. Hiába dörömböl a Kej resztény Állatkereskedők Egyesülete a minisz| tériumok kapuin, csak részben talál meghall! gáttá tásra az ő kérésük és azok a sérelmek, amelyek joggal bántják a keresztény állatkej reskf.delmet, még ma is fennállanak. T. Képviselőház! A keresztény állatkereske| dők régi panasza az, hogy ma is változatlanul j fenáll még a zsidó konkorrencia. A kormányzat i talán másképpen képzeli a dolgot, de gyakorI lati intézkedéseivel még ma is fenntartja ezt a ! helyzetet. A sertés- és marhavásárokon jórészt | még ma is a zsidók az urak. Hogy ez mennyire I így van, azt bizonyítja az, hogy például az iparigazolvánnyal ellátott 19 borjúkereskedő között | még ma is csak egyetlenegy keresztény műköI dik a borjúvásárokon, a többi 18 zsidó. Méltóztassék hát megmondani nekem, hol van itt a keresztényvédelem, és hol van a kormányzatnak az a szándéka, hogy a keresztény kereskedelmet felemeljük, amikor a 19 közül 18 ma is zsidó és csak egyetlen keresztény? De ha a belföldi értékesítésen kívül megnézzük a külföldi értékesítést is, ott szintén nagyon érdekes dolgokat találunk. Ott is megtaláljuk a Mász.-nak a kezét és mindazoknak a kezét, akik mögötte meghúzódnak. A német: osztrák csatlakozás előtt a külföldi értékesítés 1 akként történt, hogy három, esetben a magyar
