Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1096

1006 Àz országgyűlés képviselőházának 16*. ütése 1940. december %~án, hétfőit. külképviseleti vezetőség, egy esetben pedig az osztrák külképviselet állapította meg, hogy kitol vesznek, illetve ki vihet ki árut. A kiviteli jog elosztása tehát 3 :1 arányban történt. De akkor is ugyanaz volt a helyzet, ami ma, úgyhogy amikor a belföldön állapították meg, hogy kik vihetnek ki Ausztriába sertést vagy marhat, a belíöidi nagy zsidók összeköttetései révén a Delíöldi zsidó kereskedők kapták meg az állatkivitel jogát. De az az egy eset is, amikor a felvevőpiac volt jogosult megállapítani, hogy ki vihessen ki állatot, ugyanezt a képet mutatja. A Magyarországon székelő zsidó állatkereskedelmi vállalatok külföldi megbízottjai is rendelkeztek olyan összeköttetésekkei, amelyek révén ebben az egy esetben is, amikor a külföldinek van joga választani, biztosítani tudták maguknak a szállítás lehetőségét és biztosítani és érvényesíteni tudták a maguk jogait. Ilyen volt az állatkereskedelmi kivitel a múltban. Zsidó itt, zsidó ott, zsidó mindenütt. De ha megnézzük, hogy most mi a helyzet, akkor a következő kepét látjuk. A csatlakozás után a kormányzat jónak látta az úgynevezett állat-egykéz bevezetését, ami annyit jelent, hogy egyetlenegy szervnek kell irányítania Magyarországon az álJatkivitelt. De itt megint azt látjuk, hogy ahelyett, hogy megkérdezték víjina a keresztény kereskedelmet» amely erre szakszerűen képesítve tényleg szakértője a kérdésnek, összedugta a fejét a Hangyának és a Mezőgazdák Szövetkezetének vezetősége és megállapodtak abban, hogy igen, egy csúcsszervezetre van szükség s létrehozták újra csak a Mász. csúcsszervezetét részben a Hangyából, részben pedig a Mezőgazdák Szövetkezetéből átkerült vezetőségi tagokkai. A következménye ennek az lett, hogy ez az intézmény, ez a csúcsszervezet, a Mász.. amely nagymértékben beavatkozhatik a tekintetben, hogy kinek és hogyan adják meg az országból való állatkivitel jogát, megint nem a kiskereskedők érdekeit képviseli, amint a gyakorlat megmutatja, hanem elsősorban a Hangyának és a Mezőgazdák Szövetkezetének érdekeit. Hogy a közelmúltból hozzak fel erre példát, elmondom, mi történt nemrégen. Négyezer birkát kellett volna kiszállítani Magyarországból. Ennek a mennyiségnek az elosztása a következőképpen történt: Ëzer darab kiszállítására kapott engedélyt a Hangya, ezerre a Mezőgazdák Szövetkezete, ezerre kaptak engedélyt az összes keresztény áliatkereskedők és végül ezerre kapott engedélyt egy másik magános céfi: Hol van hát itt a keresztény kereskedelem pártolása, amikor a kontingens egynegyed részét adják azoknak a keresztény kiskereskedőknek, akik számtalanszor annyian vannak, mint az a három cég, amely az egész mennyiség háromnegyedrészét kapta? Amikor az önálló kisegzisztenciák biztosítása a kormányzatnak állandóan hangoztatott programja, ugyanakkor azt látjuk, hogy kereskedelmi életünk egyik legfontosabb ágában, a közélelmezést biztosító állatkeres kedelnr •ágazatban egyrészt mesterségesen teszik tönkre a keresztény kiskereskedelmet, másrészt még a lehetőségét sem adják meg annak, hogy a keresztény kiskereskedelem hallathassa szavát és saját sorsát irányítva s a keresztény állatkereskedelmet tényleg a megfelelő keresztény kezekbe letéve, lebonyolíthassa a keresztény állakereskedelmet. Aki ezek után is megszavazza a kormányzatnak a felhatalmazást arra, nog'y itt -ira nyitó munkát végezzen, az legalább is nem tárgyilagos. (Morgás a jobboldalon.) Ezek tények, t. Ház, és én nagyon hálás volnék, ha ezeket a tényeket valaki megcáfolná. (Kassay Károly: Ez volna a helyes!) Tessék tényekkel jönni, tessék megcáfolni, és akkor — méltóztassanak elninni — magam is tudnék csatlakozni Kajniss igen t. képviselőtársam múltkori kijelentéséhez, amelyet ő a kormányzat politikájához való csatlakozásával kapcsolatban tett. Mi is megtennők ezt, de mert ü«m látunk cselekedeteket, és mert nem látjuk hogy bármely vonatkozásban is tényleg olyan intézkedések látnának napvilágot, amelyek a nemzet eminens érdekeit szolgálják, ezért nem tudunk mi osztozni a t. túloldalról állandóan hangoztatott véleményekben. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy befejezésül egy a közelmúltban a túlsó oiüalrói elhangzott hasonlatot hozzak ide. Egyik igen t. Képviselőtársunk a kirakatpolitikáról beszelt. 0 ugyan a hasonlatot nem a kormányzattal, hanem egy idegen állammal kapcsolatban hozta fel, amely állam azóta már — hála Istennek — megszűnt, én azonban igenis, a kormányzat politikáját nevezem kirakatpolitikának. A kirakatban ott szerepelnek a szebbnél szebb ígéretek, ott van minden, ami szemszagnak ingere, de amikor ebbe a boltba belép az a szerencsétlen magyar vevő, akkor azt latja, hogy ez sincs, az sincs, ez csak jegyre van, az pedig majd ekkor, meg akkor lesz. Szeretném ha valaki meggyőzne engem ennek az ellenkezőjéről. Hiszen amikor bírálatomat itt elmondtam, igyekeztem és — valószínűnek tartom — tudtam is tárgyilagos lenni. De amikor befejezésül ezzel a példával jöttem elő, — azt hiszem — találó példát hoztam fel. Miután nem látom lehetőségét annak, hogy a kormány a gazdasági életben szerves intézkedésekkei tudjon beavatkozni, miután nem látom, hogy a kormányzat a közeljövőben, tehát a lehető legrövidebb időn belül az ország szellemi és gazdasági életét egy szerves intézkedéssel egy másik, korszerűbb vonalra tudja állítani, éppen ezért, teljes bizalmatlansággal a kormány politikája iránt, a felhatalmazási javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Pál Gábori Elnök: Pál Gábor képviselő urat illeti a szó. Pál Gábor: T. Képviselőház! Az erdélyi magyar képviselők pártonkívüli csoporttá alakultak abból a célból, hogy egységesen foglalhassanak állást úgy az erdélyi, mint az egye; temes magyar problémákra nézve. Az erdélyi magyarság életérdekeinek számbavétele ezt az elhatározást követelte. A pártonkívüliség a tárgyilagos pártatlanságra jogosít, de erre kötelez is minket. A megszavazott állami költségvetés az augusztus 30-a előtti államterületre vonatkozik, úgyszintén ez a javaslat is, amely most van tárgyalás alatt, mégis úgy véljük, hogy nekünk ez a javaslat nyújt alkalmat arra, hogy az előbb említett kérdésekre vonatkozó álláspontunkat kifejthessük. Az erdélyi problémák között időszerűségtekintetében első helyen áll a törvényegysegesités kérdése. Az anyaországhoz való visszacsatolás természetes következménye a jogegvsegre való törekvés, de csak megfelelő átmenettel, mert különben helyrehozhatatlan hi,ák fordulnak elő, Elszász-Lothanngiában a * német birodalomba való visszacsatolás után