Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-636

636 Az országgyűlés képviselőházénak 156 kultúrintézménye nincsen, eőt még arról sem j gondoskodik a f öldmívelésügyi kormányzat, hogy legalább egyes kisgazdakörök vagy hasonló kultúrházak épüljenek ezekben a körzetekben, ahová időnkint ki tudnának menni azok a szaktanárok, akik hivatottak volnának ezeket az embereket oktatni. Éppen ezzel a gondolattal kapcsolatban kívánom felhívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra. hogy vannak már megalakult gazdakörök azokon a vidékeken, amelyek saját kezdeményezésükből hoztak áldozatot, hogy kultúrházakat építsenek, de tudomásom van arról is, hogy ezek a kultúrházak nagyobbrészt adósságból épültek és adóssággal küszködnek, s ezért kérem a földmívelésügyi kormányzatot, siessen ezeknek a kulturális intézményeknek támogatására, hogy ezek továbbra is kifejthessék eredményes és áldásos működésüket. T. Ház! Az értékesítés

f kérdése njri egy kézben van, így a gabonaértékesítés kérdése a Futura kezében. Semmi kifogásolni való nincs azon, ha a kereskedelem, amint Meskó képviselő úr mondotta, keresztény kezekbe kerül, de viszont kifogásunk van az ellen, hogy egy ember, egy megbízott intézze egyes nagyobb helyeken is a bevásárlás kérdését. A gabona ára ugyan maximálva van, tehát azt mondhatná valaki, hogy nem is lehet másképpen vásárolni, akárhány kereskedő lenne is, a gyakorlatban ellenben nem így van, mert mey: van ugyan állapítva a búza maximális ára, ellenben nincs megállapítva az, hogy amikor a kereskedő kezébe veszi azt a terményt, abban hány százalék idegén mag van, hány százalékot vonhat le belőle, nincs megállapítva, amikor kezébe veszi, hogy milyen fajsúlya van. már pedig az a kereskedő, egyedül lévén a piacon, minden versenytárs nélkül, — - nagyon sok esetet tudnánk felsorolni — egy vagy két százalékot, sőt hat-nyolc-tíz százalékot is levon es az a kisgazda, akinek nincs módjában, hogy fajsúly szerint mérlegelje az ő búzáját, talán meg a fajsúlymérleget sem ismeri, kénytelen ebbe belenyugodni, mert nincs módjában, hogy más kereskedőt keressen, mivel <vy kéz van az egész piacon. T. Ház! Egypár szóval még a bevonult lovak kérdését akarom érinteni, amelyről előttem szólott Börcs János képviselőtársam szintén beszélt. Tény, hogy a kisgazdáknál a bevonulás alkalmával nemigen voltak tekintettel arra, hogy az illetőnek csak egy vagy kát lova van; volt eset, hogy mindkét lovat elvitték. Sőt megtörtént az is, hogy akinek négy lova volt, mind a négyet elvitték. Viszont voltak nagybirtokok, vagy legalábbis középbirtokok, amelyekről csak egy-két lovat vittek el. Ez tény, ezt letagadni nem lehet. A lovak visszajöttek és, legalábbis a mi vidékünkön, a lovak nagyrésze betegen jött vissza, sok elhullás történt azóta ezek közül a lovak közül és bizonyos mirigykor lépett fel az egész visszatért lóállományban. A lovakat állítólagos megvizsgálás után adták vissza, gazdájuk teiiát semmiféle kárpótlásra nem számíthat és nem tarthat igényt. T. Ház! Ez valahogyan, nem jól van így. Senki sincs ebben a hazában, aki magyarnak érzi magát, hogy amikor arra szükség van, ne hozná meg az áldozatot, amennyit meghoznia kell, csak egyet akar, hogy ez az áldozat arányos legyen. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Ki kívánok térni vízügyi kérdéseinkre, és a vízitánsulatok működésére. Itt a . ' ütése 19J+0 november 20-án, szerdán. parlamentben már nem is egyszer elhangzott, hogy a társulatokat államosítani kellene. Nagyon jól tudjuk, hogy az elmúlt tavaszon országos viszonylatban óriási mértékben történ tek nagy.károk a mezőgazdaságban

t és ma megint az a helyzet ugyanazokon a vidékekén, hogy vagy nem tudják a földeket a víztől megmunkálni, vagy pedig a megmunkált és bevetett területek vannak már ma víz alatt. A társulatok az egész nyár folyamán nem tettek semmit. Vannak vízitársulatok, éii meg is tudom nevezni, talán a Kőrös-Tisza-Marost megnevezhetem, amelyek költségvetésében is meg van szavazva egy tétel egy csatornának az építésére. Ennek a csatornának az építését azonban még a mai napig sem kezdték meg. T. Ház! Itt van a hazabocsátott katonáknak a tömege, akik kenyér nélkül mennek neki a télnek, itt ' volna egy csomó munkaalkalom ezek számára, csak meg kellene a munkálatokat indítani. Én újra felvetem itt a földmívelésügyi tárca költségvetésénél ezt a kérdést, bogy tudniillik a vízitársulatokat . államosítani kell, mert nem szabad történniök olyan eseteknek, mint amilyenek a múltban is megtörténtek, bogy le lehetett volna bizonyos helyekről a vizet vezetni, de nem vezették le azért, mert az a terület, amelyről a vizet le kellett volna vezetni, nem annak a társulatnak a tulajdonában volt, és hiába volt talán csak 500 méterre a lecsapolandó terület a levezetőárokhoz, nem vezették le a vizet, mert. amint mondták, nincs, aki a szivattyúzást később megfizesse, T. Ház! Szóvá kívánom tenni — a költségvetésben a földmívelésügyi miniszter m érintette ugyan — a műtrágyázás kérdését, a szérum kérdését és az oltás kérdését. A kisgazdák tömege tudja, hogy milyen óriási jelentősége van a szérummal való oltásnak és mégis tavasszal s a nyár folyamán is azt láttuk, hogy a sertéseik nagy számban pusztultak el azért, mert a kisgazdák nem voltak hajlandók kellő időben a sertéseket szimultáuozni. Nem voltak pedig hajlandók azért, mert a szérum ára ma is olyan magas, hogy azt a kisgazdák nem tudják megfizetni. A műtrágyázás előnyeit is ismerik és tudják a gazdák és mégsem alkalmazzák olyan mértékben, mint amilyen mértékben alkalmaznák akkor, ha a műtrágya ára vagy kedvezmény útján, vagy pedig más módon alacsonyabban volna megállapítva. T. Ház! Van egy speciálisan alföldi, vagy talán azt is lehetne mondani, országos érdekű, nagy kérdés, amelyet, azt hiszem, a napokban terjesztett fel a földművelésügyi miniszter úrhoz Békés vármegye közigazgatása. Ez nem más, mint a Duna—Tisza-csatorna nagy kérdése. Ez a kérdés már régi idők óta fel van vetve a magyar képviselőházban; talán még Széchenyi István mondotta régen, hogy a Tiszát össze kell kötni a Dunával, hogy így vízi úton a gabona és egyéb termények szállítása olyan áron történhessék, amely áron azután messze vidékekre is el lehet szállítani. Most, amikor a kormány több víziút kiépítéséről gondoskodik és ott van a békésszentandrási duzzasztó, amelybe több milliót ölt bele a kormányzat és amely a duzzasztó segítségével a Körösök egészen Békésig hajózhatók lesznek, akkor újra előtérbe kerül ez a probléma, hogy felhozzuk ugyan termeivényeinket ezen a víziúton esetleg Szolnokig, de Szolnokon újra vasútra kell raknunk és úgy kell tovább szállítanunk azok felé a tájak felé, amelyek felé rendeltetésük szól. T. Ház! Ennek a kérdésnek a megoldásai