Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1092

1092 Az országgyűlés képviselőházának 1 oldalon és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Rapcsányi László ! Elnök: Rapcsányi László képviselő urat illeti a szó. .,»!'. TT Rapcsányi László: T. Képviselőház! Jla szónoki sikerekre akarnék pályázni, akkor igen jól és igen hasznosan kihasználhatnám — ha lehet ezt mondani — előttem szólott t, képviselőtársamnak azokat a ziccereit, amelyeket éppen az ellenzék szempontjából mondott; minthogy azonban más mondanivalóim vannak, a rendelkezésemre álló idő rövidsége folytán csak néhányra szeretnék röviden válaszolni. , , . ,„., Tökéletesen egyetértek képviselőtársammal, amikor azt mondja, hogy a kisipart pártolnunk kell és amikor azt fejtegeti, hogy miért van erre szükség. Tökéletesen igaz az is, hogy a trafikosok ügye sem úgy áll, ahogyan állnia kellene. Ezzel kapcsolatban jó nevén vettük volna mi ellenzékiek, ha kormánypárti oldalról is hallottuk volna annak sürgetését, hogy azokat a trafikengedélyeseket, akiknek a trafikon kívül részben nyugdíj, részben más szolgáltatás folytán tekintélyes jövedelmük van, fosszák meg ezektől az engedélyektől és adják ezeket azoknak, akik a háborúban szolgálták, rokkantán jöttek haza s akiknek ezidőszerint nagyon jól jönne az állam részerői ilyen segítés. Említette igen t. képviselőtársam a Bataé3 Dermata-ügyet. Ezek az ügyek nem állnak egyedül, s ha t. képviselőtársam utánanézne, akkor rájönnek arra, hogy az országban a gazdasági élet más terein is egész dzsungele van az ilyen Bata-ügynek: és iha a következtetést levonná, akkor rá kellene jönnie arra, hogy ennek oka legvégsőbb fokon magának a kormánynak a tehetetlensége, amely ezt a dzsungelt eddig engedte fejlődni. Ezt kellett volna következtetésként levonnia és a bizalom kérdésében is le kellett volna vonnia a következtetéseket TV Ház! Amikor a Karácsony-este szeretetéről beszél Ilovszky képviselő úr, akkor megemlékezik ezzel kapcsolatban az ellenzék részéről tanúsítandó tárgyilagos bírálat szükségességéről is és elvárja tőlünk, hogy tárgyilagosak legyünk. Én visszafordítom a felhívást és azt mondom, hogy ha a kormánypárt tőlünk elvárja, hogy tárgyilagos birálatot gyakoroljunk vele szemben és a kormányzat munkájával szemben, akkor én kérem a kormánypártot, méltóztassanak azok, akik még nem tudtak, felemelkedni arra a színvonalra, hogy ezt a tárgyilagos bírálatot ki is bírják, ne fájjon nekik az igazság s akkor rá fognak jönni arra, hogy erről az oldalról mindenkor tárgyilagos és a nemzet érdekeit szolgáló bírálatokat mondunk a kormány és az Ő mun kassá ga felett. Most pedig méltóztassék megengedni, hogy rátérjek beszédem tulajdonképpeni tárgyára. Általában nekünk ejlenzékiéknek és nemzeti szocialistáknak az a felfogásunk, hogy a kormány kötelessége olyan költségvetési javaslatot beterjeszteni, amely a nemzet anyagi és szellemi erejének a legnagyobbfokú, de még lehető igénybevételével a nemzetet erősíti. Éppen ezért bírálatunk sem szorítkozik másra, mint arra, hogy vájjon a kormány megtette-e ezt és cselekedetei alapján méltó-e arra. hogy neki bizalmat szavazzunk. T. Képviselőházi Az összmüködést. amely f-4« ülése 19 W. december t-án, hétfőn. a kormány egész munkáját jellemzi; bírálni, az idő rövidsége miatt nem tudom, így tehát két olyan dolgot ragadok ki a magyar életből, amely; szervesen beletartozik a nemzet életébe, de ezúttal szellemi, illetőleg gazdasági vonatkozásban tükrét mutatja a kormányzat eddigi munkájának. Az egyik a magyar nevelésügy, amellyel foglalkozni kívánok és itt méltóztassék nekem megengedni, hogy utaljak a közoktatásügyi tárcánál elmondottakra. Amit ott a tanyai iskolákkal kapcsolatban felemlítettem, azt most nem ismétlem meg újólag, hiszen erre semmi szükség nincs, csunán a tanyai iskoláknál^ tehát a tanvaí nevelőknek és nevelteknek kívánságait kívánom most itt felszólalásomban előadni. Tudjnk nagvon jól, hogy számtalan értéke vau a magyar életnek, akiket be kell kaoesolni a közéletbe, akiket fel kel] karolni és akiknek lehetővé kell tenni azt, hogy a, maguk világában, a tanvai világban is fejlődni tudjanak és ezzel a fejlődéssel az egészséges utánpótlást biztosítani tudják, ök maguk is érzik, hoarv nekik sok mindenre szükségük van. Ezek között van, hogy a tanyai nevelést olyan szintre kell hozni, amely megfelel a szükségleteknek. A tanyák népe kéri a kormányzatot, biztosítsa számára a művelődés lehetőségét. Ügy vélem, nem volna célszerűtlen, ha minden egyes tanyai iskolát felszerelnénk rádióval, mert ezen keresztül legalább hozzájuk tudnánk férkőzni és bizonyos mérték)

g fokozni tudnók műveltségüket. De ugyanakkor célirányos volna számukra vándor-előadássorozatokat szervezni, mint ahogyan a közoktatásügyi minisztérium már megszervezte a vándortanítói rendszert. Ezt eredménnyel vezette be a minisztérium, csak ki kellene szélesíteni. Erre a mintára kellene vándorelőadásokat, vetítettképes vagy Imltúr-filmelőadásokat rendezni, hogy művelődhessenek a tanyákon is. De bizonyos mértékű anyagi szolgáltatásokra is szükség van. A tanyai tanítók pótlékát nem volna szabad a költségvetésből kihagyni, annál kevésbbé, mért a miniszter úr ezzel kapcsolatban már ígéretet tett. Szeretném már látni, hogy egyszer ez a kormányzat be is váltja, amit igért, úgv. ahogyan kell. De ugyanakkor szükség van általában ezeknek az iskoláknak nagyobbfokú támogatására, szükség van ezeknek az iskoláknak tanszerrel, felszereléssel, különféle tanítási eszközökkel való ellátására, mert ezidőszerint tényleg mostohagyermekei a közoktatásügyi közigazgatásnak. De amikor erről beszélünk t- Ház, általánosságban megállamthat.iuk azt. ho-^ a nevelésügy általános reformokra szorul. Tudjuk nagyon jól, bár számtalan esetben csak hangoztatjuk a nagy nyilvánosság előtt, hogy az a nemzet, amely műveltségében lemarad, lemarad a nemzetek versenyében és eltűnik a történelem színpadáról. Ugyanakkor, ha ebből a szemszögből nézzük a magyar művelődést, azt látjuk, hogy bizony ennek ügye eléggé elmaradott. Ttt hangsúlyozom azt: igyekezzünk gyökeresebben belenyúlni, hogy le ne maradjunk a versenyben és le ne kerüljünk a történelem színpadáréi. Eupen ezért feltétlenül szükséges a nemzet műveltségi szintjének általánosságban és részleteiben való emelése. Elsősorban szükséges a tankötelezettségi korhatár felemelése. A nyolcosztályos elemi iskoláról szóló törvényjavaslatot megalkottuk, azonban méltóztassanak csak utánanézni, hogy a gyakorlatban ez idő szerint milyen siralmas képet mutat a megalkotott törvényjavaslat.