Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1092

1092 Az országgyűlés képviselőházának 1 oldalon és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Rapcsányi László ! Elnök: Rapcsányi László képviselő urat illeti a szó. .,»!'. TT Rapcsányi László: T. Képviselőház! Jla szónoki sikerekre akarnék pályázni, akkor igen jól és igen hasznosan kihasználhatnám — ha lehet ezt mondani — előttem szólott t, képviselőtársamnak azokat a ziccereit, ame­lyeket éppen az ellenzék szempontjából mon­dott; minthogy azonban más mondanivalóim vannak, a rendelkezésemre álló idő rövidsége folytán csak néhányra szeretnék röviden vála­szolni. , , . ,„., Tökéletesen egyetértek képviselőtársam­mal, amikor azt mondja, hogy a kisipart pár­tolnunk kell és amikor azt fejtegeti, hogy miért van erre szükség. Tökéletesen igaz az is, hogy a trafikosok ügye sem úgy áll, ahogyan állnia kellene. Ezzel kapcsolatban jó nevén vettük volna mi ellenzékiek, ha kormánypárti oldalról is hallottuk volna annak sürgetését, hogy azokat a trafikengedélyeseket, akiknek a trafikon kívül részben nyugdíj, részben más szolgáltatás folytán tekintélyes jövedelmük van, fosszák meg ezektől az engedélyektől és adják ezeket azoknak, akik a háborúban szol­gálták, rokkantán jöttek haza s akiknek ezidő­szerint nagyon jól jönne az állam részerői ilyen segítés. Említette igen t. képviselőtársam a Bata­é3 Dermata-ügyet. Ezek az ügyek nem állnak egyedül, s ha t. képviselőtársam utánanézne, akkor rájönnek arra, hogy az országban a gaz­dasági élet más terein is egész dzsungele van az ilyen Bata-ügynek: és iha a következtetést levonná, akkor rá kellene jönnie arra, hogy ennek oka legvégsőbb fokon magának a kor­mánynak a tehetetlensége, amely ezt a dzsun­gelt eddig engedte fejlődni. Ezt kellett volna következtetésként levonnia és a bizalom kér­désében is le kellett volna vonnia a következ­tetéseket TV Ház! Amikor a Karácsony-este szerete­téről beszél Ilovszky képviselő úr, akkor meg­emlékezik ezzel kapcsolatban az ellenzék ré­széről tanúsítandó tárgyilagos bírálat szüksé­gességéről is és elvárja tőlünk, hogy tárgyila­gosak legyünk. Én visszafordítom a felhívást és azt mondom, hogy ha a kormánypárt tő­lünk elvárja, hogy tárgyilagos birálatot gya­koroljunk vele szemben és a kormányzat mun­kájával szemben, akkor én kérem a kormány­pártot, méltóztassanak azok, akik még nem tudtak, felemelkedni arra a színvonalra, hogy ezt a tárgyilagos bírálatot ki is bírják, ne fájjon nekik az igazság s akkor rá fognak jönni arra, hogy erről az oldalról mindenkor tárgyilagos és a nemzet érdekeit szolgáló bí­rálatokat mondunk a kormány és az Ő mun kassá ga felett. Most pedig méltóztassék megengedni, hogy rátérjek beszédem tulajdonképpeni tárgyára. Általában nekünk ejlenzékiéknek és nemzeti szocialistáknak az a felfogásunk, hogy a kor­mány kötelessége olyan költségvetési javasla­tot beterjeszteni, amely a nemzet anyagi és szellemi erejének a legnagyobbfokú, de még lehető igénybevételével a nemzetet erősíti. Éppen ezért bírálatunk sem szorítkozik másra, mint arra, hogy vájjon a kormány megtette-e ezt és cselekedetei alapján méltó-e arra. hogy neki bizalmat szavazzunk. T. Képviselőházi Az összmüködést. amely f-4« ülése 19 W. december t-án, hétfőn. a kormány egész munkáját jellemzi; bírálni, az idő rövidsége miatt nem tudom, így tehát két olyan dolgot ragadok ki a magyar életből, amely; szervesen beletartozik a nemzet életébe, de ezúttal szellemi, illetőleg gazdasági vonat­kozásban tükrét mutatja a kormányzat eddigi munkájának. Az egyik a magyar nevelésügy, amellyel foglalkozni kívánok és itt méltóztas­sék nekem megengedni, hogy utaljak a köz­oktatásügyi tárcánál elmondottakra. Amit ott a tanyai iskolákkal kapcsolatban felemlítettem, azt most nem ismétlem meg újólag, hiszen erre semmi szükség nincs, csunán a tanyai iskolák­nál^ tehát a tanvaí nevelőknek és nevelteknek kívánságait kívánom most itt felszólalásomban előadni. Tudjnk nagvon jól, hogy számtalan értéke vau a magyar életnek, akiket be kell kaoesolni a közéletbe, akiket fel kel] karolni és akiknek lehetővé kell tenni azt, hogy a, maguk világá­ban, a tanvai világban is fejlődni tudjanak és ezzel a fejlődéssel az egészséges utánpótlást biztosítani tudják, ök maguk is érzik, hoarv nekik sok mindenre szükségük van. Ezek kö­zött van, hogy a tanyai nevelést olyan szintre kell hozni, amely megfelel a szükségleteknek. A tanyák népe kéri a kormányzatot, biztosítsa számára a művelődés lehetőségét. Ügy vélem, nem volna célszerűtlen, ha minden egyes ta­nyai iskolát felszerelnénk rádióval, mert ezen keresztül legalább hozzájuk tudnánk férkőzni és bizonyos mérték) g fokozni tudnók művelt­ségüket. De ugyanakkor célirányos volna szá­mukra vándor-előadássorozatokat szervezni, mint ahogyan a közoktatásügyi minisztérium már megszervezte a vándortanítói rendszert. Ezt eredménnyel vezette be a minisztérium, csak ki kellene szélesíteni. Erre a mintára kel­lene vándorelőadásokat, vetítettképes vagy Imltúr-filmelőadásokat rendezni, hogy műve­lődhessenek a tanyákon is. De bizonyos mér­tékű anyagi szolgáltatásokra is szükség van. A tanyai tanítók pótlékát nem volna szabad a költségvetésből kihagyni, annál kevésbbé, mért a miniszter úr ezzel kapcsolatban már ígéretet tett. Szeretném már látni, hogy egyszer ez a kormányzat be is váltja, amit igért, úgv. ahogyan kell. De ugyanakkor szükség van ál­talában ezeknek az iskoláknak nagyobbfokú támogatására, szükség van ezeknek az iskolák­nak tanszerrel, felszereléssel, különféle tanítási eszközökkel való ellátására, mert ezidőszerint tényleg mostohagyermekei a közoktatásügyi közigazgatásnak. De amikor erről beszélünk t- Ház, általá­nosságban megállamthat.iuk azt. ho-^ a neve­lésügy általános reformokra szorul. Tudjuk na­gyon jól, bár számtalan esetben csak hangoz­tatjuk a nagy nyilvánosság előtt, hogy az a nemzet, amely műveltségében lemarad, lemarad a nemzetek versenyében és eltűnik a történelem színpadáról. Ugyanakkor, ha ebből a szemszög­ből nézzük a magyar művelődést, azt látjuk, hogy bizony ennek ügye eléggé elmaradott. Ttt hangsúlyozom azt: igyekezzünk gyökeresebben belenyúlni, hogy le ne maradjunk a verseny­ben és le ne kerüljünk a történelem színpadá­réi. Eupen ezért feltétlenül szükséges a nemzet műveltségi szintjének általánosságban és rész­leteiben való emelése. Elsősorban szükséges a tankötelezettségi korhatár felemelése. A nyolcosztályos elemi is­koláról szóló törvényjavaslatot megalkottuk, azonban méltóztassanak csak utánanézni, hogy a gyakorlatban ez idő szerint milyen siralmas képet mutat a megalkotott törvényjavaslat.

Next

/
Thumbnails
Contents