Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1091

Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1940. december 2-án, hétfőn. 1091 láspontját, hogy lehetőleg a legminimálisabb anyagi megterheléssel jussanak földhöz az ér­dekeltek, csak helyeselni tudjuk. Viszont ugyanakkor nincs szükség arra, hogy a telepí­tési osztály egyes kiküldött szervei még a szer­ződő felek elvi megállapodásával vagy a vár­megyei gazdasági albizottság esetleges egyéb szerveinek véleményével szemben is maga­sabbra értékeljék a föld árát. A telepítési tör­vény alapján megváltandó föld megváltási ára nem indokolt akkor, ha túllépi négyszögölen­ként a 30—60 fillérig terjedő árat, igazolt ház­helyeknél pedig ennek kétszeresét. A zsidótörvény megszabja, hogy kinek a birtokát kell igénybevenni. Sajnos, azonban mind a telepítési, mind pedig a zsidótörvény­ben egy hiányosságot kell megállapítanom. Egyik sem tesz említést arról, hogy a nem zsidó tulajdont képező, de zsidók által bérelt földek milyen sorrendben kerüljenek felosz­tásra. Az az uradalom, amely sokezerholdas birtokát állandóan zsidónak adta, vagy adja bérbe, s eddig nem volt képes azt maga kezelni vagy annak kezelésére lusta volt, nem eshetik más elbírálás alá, mint az a birtok, amely te­lekkönyvileg is zsidó nevén van. (Úgy van! Ügy von! a középen.) A földbirtokreformot nemcsak abból a cél­ból kell végrehajtani, hogy a földet az illeték­telen zsidók kezéből kivegyük, a zsidókérdés ilyen megoldásával kényelmesen kezdünk élni, s a törvény további végrehajtását évekig, eset­leg évtizedekig elhúzzuk. A lényeg az, hogy a föld arányosabb és igazságosabb megoszlását segítsük elő. Semmivel sem kedvezőbb a ma­gyar népi tömegek szempontjából az. ha a nagybirtokot zsidónak adják ki bérletbe, sőt egyenesen sértő az egész magyarsággal szem­ben, mert ezzel a zsidónak bérbeadó birtokos és a zsidó bérlő azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha a magvar ember nem volna alkalmas arra, hogy a földdel foglalkozzék. (Űpy van! Ügy van! jobbfelől) "Ezért a magam részéről a legnagyobb örömmel hozzájárulnék ahhoz és ha nagyobb áldozatba is kerülne, szívesen ad­nám meg a felhatalmazást az általam igen nagyrabecsült fÖIdmíyelésügyi miniszter úrnak, ho°-v megfelelő számú személyzet beállításával a földkérdés minél gyorsabb rendezését érje el. (Hehfpftlés a jobb- és baloldalon és a középen.) Néhány mondatot kívánnék még elmondani a szent karácsonv ünnepével kanesolatban. amely már a küszöbünkön van. A karácsonyi ünneo nekünk keresztényeknek egyik legna­gyobb ünnepünk, mert a szeretet ünnepe. Szük­ségesnek tartom, hogy a m. kir. kormány adja ki a megfelelő karácsonyi segélyt még ideje­korán, december közepén összes tisztviselői­nek és üzemeiben dolgozó összes munkásainak, (Helyeslés. ) ; Szükségesnek tartanám, hofy a kormány hívja fel a bankokat, a nagyvállala­tokat, a fővárost, a vidéki városokat, a magán­cégeket arra, hogy 1940 karácsonyán, amikor körülöttünk világégés dúl. akkor itt bent a sze­retet ünnepét úgy ünnepelhessük meg, olyan formában, hogy karácsony estéjére minden em­bernek biztosíthassuk az ünnepi hangulatot. (Úay van!) Elég nehéz az élet most mindenki szí mára. de ha az egész vonalon ezt véghez vi­szik és úery ad iák oda à karácsonyi segélyt, hogy az december 15-én mindenkinek a kezébe jusson, akkor az az üzleti életben forogva, ter­mékenyítő hatást gyakorolva újból visszakerül a naíry körforgás után az államkincstár kas?;­szájába; a nénz egészséges körforgása nemcsak termékenyítőleg hat. hanem szaporítja azok számát is, akik az államkincstárnál mint adózó | felek figyelembe jöhetnek. (Helyeslés.) Én tehát a,z kérem, hogy a karácsonyi segély folyósítását tekintse annyira szívügyének a kormány, hogy necsak a saját alkalmazottainak necsak a közü­leteknél, hanem a magángazdasági életet is fel­szólítva igyekezzék ebben a hónapban olyan helyzetet teremteni, hogy amikor karácsony I estéjén felcsendülnek a polgári családoknál a ; »Mennyből az angyal!« zsoltárszerű zsolozsmái, | akkor — kiüldözve a lelkekből más érzéseket — I tényleg mindenütt csak a szeretet domináljon | és a szeretet mély érzése foglaljon helyet az | emberi lelkekben. (Helyeslés. — Taps.) T. Ház! Mint gyakorlati ember, iparkodtam az általam vázolt problémákat itt nagy vouá­sfikban az igen t. Ház elé tárni. Teleki Pál miniszterelnök úr Kassán tartott beszédében kijelentette, hogy szükség van el lenzékre. Osztozom ebben a felfogásban, mert szükség van ellenzékre, hogy ösztönzőleg mond­ják el objektív kritikájukat a kormányzattal szemben.^ Amikor^ a miniszterelnök úr költség­vetési válaszbeszédéből megismertük és figye­lemmel^ kísérhettük azokat a hatalmas, nagy erőfeszítéseket, amelyekkel a kormány elsősor­ban a magyar haasereget hozta ütőképes álla­potba, másod-sorban a szociális kérdések meg­oldására súlyos milliókat állított be a belügyi tárca költségvetésébe, harmadsorban pedig — mint ahogyan előbb említettem — Hóman Bá­lint miniszter úr az iskolák számát növelte a népművelés szempontjából, akkor a képviselő­ház együttes érzésének a mélységét is merem remélni, hogy igenis akarnak keresztény gaz­dasági rendszert az állam erejének figyelembe­vételével és akarnak segítséget nyújtani ahhoz, hogy a politikailag elkénzelt keresztény gaz­dasági átállítás a gyakorlatban is megtörténjék. (Üqy von!) En tehát annak a szeretetnek szavá­val, amellyel az előbb karácsony szent estjéről beszéltem, kérem az ellenzéket, hogy amikor ma itt a leghatározottabban visszautasítjuk a gondolatát is annak, hogv mi nemzetközi fel­fogású emberekkel bármilyen vonatkozásban is fraternizálni akarnánk, a kritika gyakorlásánál méltóztassék azt a formát betartani, amely for­mára mi külön egyenként is mint dolgozó em­berek számot tarthatunk. Ha a kritikának ez a formája fofr érvényesülni, akkor tessék elhinni, hogy ez a Ház, amely sok feladat megoldására hívatott — és ezek a feladatok a mai nagy át­változó helyzetben, amikor nem tudjuk még, hogy holnapután esetleg mi történik Európá­bam bizony sokfélék, — a megértés és a kölcsö­nös megbecsülés szaván keresztül igenis fog tudni dolgozni a jövőben. Ha így fogunk dol­gozni, meglátiák az urak. a. nemzet szempontjá­ból is rendkívül döntő jelentőségű lesz ez a magatartás. Amikor én ezt itt hangsúlyozom, ezt nemcsak mint kér>viselő teszem, hanem mint olvan ember is. aki óriási tömegeket tudok gaz­dasági téren táboromban tartani. Ha innen a szeretet és a megbecsülés snsrárzik ki. ez^ az egész ország szempontjából óriási jelentőségű lesz. (Üfiy van! Ügy van! jobbfelől.) Mivel a kormány munkáját a legnagyobb figyelemmel kísérve, látom, hogy a kormány szociális intézkedéseket tesz és oz egyéb, át­állítási törekvéseket is komolyan és szeretettel SZÍdgálja, ezért az elmondott gonodolatok je­gyében még egyszer szeretetteljes szóval elfo­gadható kritikákra felhíva az ellenzéket, tisz­telettel bejelentem, hogy a felhatalmazási ja­vaslatot a legnagyobb örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és hossmrtartó taps a jobb­159*

Next

/
Thumbnails
Contents