Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1083
Az országgyűlés képviselőházának Î6U. ütése 19hé. december 2-án, Mtfön. 1083 bír, mert ez az álláspontunk jogos, ez méltányos, ez természetes. Mindig hangsúlyozzuk, hogy senkivel szemben erőszakot nem akarunk alkalmazni, nem akarunk erőszakos úton magyarokká vált embereket látni, mivel ilyenmódon csak ellenséget szereznénk magunknak. Aki lelkileg nmes velünk, az nevében se legven velünk. Mélyen t. Képviselőház! Milyen is volt tulajdonképpen az a nagy magyarosítás nálunk? 2,WK).00 olyan magyar állampolgár van, akinek íaegen neve van, bár magyar anyanyelvű. Az líflö-ig eltelt száz esztendő alatt a 22 millió magyar állampolgár közül mindössze 100.000ember vett fel magyar nevet. Mi történt a kis Finnországban? Az orosz elnyomás alatt a finnek közül sokan idegen nevet vettek fel, több mint valószínű, hogy nem saját akaratukból. Voit egy idő, amikor svéd és főleg latin hangzású, »us« végződésű neveket vettek fel és ez bizony nagyon káros hatással volt rájuk. Amikor azonban felszabadultak, akkor a felszabadulás első évében kétmillió finn vett fel finn nmét. t H.a kíváncsi természetű volnék, akkor kíváncsi lehetnék arra, hogy itt hányan vették vissza a nevüket. Mert voltak ilyenek is. EzeKet nem nevezhetem másnak, mint konjunktúra-embereknek, mert aki magyar nevet vesz lei és azután visszaveszi a régi nevét, az valószínűleg nem meggyőződésből magyarosította meg a nevét. Azt nem hinném, hogy kényszerből magyarosította, mert kényszereim volt, hiszen előbbi adataim mutatják, hogy az említett száz év alatt mindössze csak ••százezer ember magyarosította meg a nevét. Ha kényszer lett volna, akkor a 22 millió állampolgár közül néhány milliót lehetett volna kényszeríteni erre és a magyar állam, ha akarta volna, minden tisztviselőt, minden katonatisztet kényszeríthetett volna és végig az egész vonalon alkalmazhatott volna kényszert, de sohasem élt a kényszer fegyverévei. Kíváncsi volnék azonban, hogyan állunk most, kik vettek vissza neveket, hányan vették vissza ősi nevüket. Mindenesetre érdekes volna, ha erre számadataink lennének. Mélyen t. Képviselőház! Nekünk a németmagyar barátságot ápolnunk kell, és kerülnünk kell minden momentumot, amely ennek árt. De az, amit én mondottam, nem árthat, mert ha árthatna, akkor a barátság nem lenne őszinte, ez a barátság pedig őszinte. Kérdem tehát, kik ártanak ennek a német barátságnak, amelyre rá vagyunk utalva? Sokan azt mondják, hogy a zsidók, sokan azt mondják, hogy a szabadkőművesek, mások pedig azt tartják, hogy a megfertőzött keresztények. Én tovább megyek: nemcsak ezek ártanak, de ártanak — esetleg szándékuk ellenére — mindazok, akik a német birodalmi vezetőknek, funkcionáriusoknak s a német államnak olyan gondolatokat imputálnak és olyan gondolatokat tételeznek fel Magyarországgal szemben, amelyekre odaát még álmukban sem gondolnak. Az ilyen rúd elé szaladó németbarátok nem barátjai a németeknek, mert köztünk magyarok között bizonyos izgalmat keltenek és csak ártanak annak az ügynek, amelyet valamennyien becsülettel akarunk szolgálni, amely ügy mellett becsülettel akarunk kitartani. Én tehát óva intek mindenkit, hogy se írásban, se hírverés útján ne igyekezzünk homályt teremteni ebben a tekintetben, mert én ismerem a német nemzetet, ismerem annak a nemzetnek a fejét, ha ö akar, valamit, megmondja egyenesen, becsületesen, neki nincs szüksége közvetítőkre. T. Képviselőház! Amint mondottam, nekünk ápolnunk kell a barátságot tengelybarátainkkal. De még más barátokat is kell szereznünk. Elsősorban szomszédunkra, Jugoszláviára gondolok. Legyen szabad az egyik tekintélyes jugoszláv lap cikkéből egy kis kivonatot közölnöm, amelynek tartalmát a magam részéről helyesnek tartom s annak minden betűjét aláírom. A »Politika« című lap többek között a következőket írta (olvassa): »Jugoszlávia és Magyarország nemcsak szomszéd államok, hanem ugyanannak a geopolitikai egységnek részei is, mely a Kárpátoktól az Adriáig terjed s amelyen belül bármelyik rész megrázkódtatása az egészre is kihatással van. Ezért a béke fenntartása ebben a térben Magyarországnak és Jugoszláviának egyaránt érdeke és feladata. Ezek a törekvések bizonyára megfelelnek ama nagyhatalmak érdekeinek is, amelyeknek érdekében áll a béke fenntartása Európának ebben a részében.« Melyen t. Képviselőház! Ez a két szabadságszerető nemzet egymásra van utalva, meg fogja keresni és bizonyára meg is fogja találni azokat a feltételeket, amelyek a szükséges összhangot zavartalanná teszik. A baráti kézfogásnak őszintének kell lennie, mint amilyen egyenes gondolkozásnak és szilárd jellemüek azok. kik egymásnak kezet nyújtanak. Sok közös vonás él ebben a két szomszédos népben. A függetlenség iránti törekvés és vágy, a szabadságharcok megannyi szenvedései megacélozták mindkét nemzetnek az élniakarását, egymásra kell tehát találniok a becsület és igazság szellemében. (Helyeslés.) Rövid időn belül politikai látogatást tesznek képviselők pártállásra való tekintet nélkül a szomszédos Jugoszlávia politikai köreinél. Ezt megelőzték gazdasági szakemberek, gazdasági miniszterek látogatásai és kulturális látogatások. Szükségesnek tartottuk többen, mondom, pártállásra való tekintet nélkül, hogy ezeket a kapcsolatokat kimélyítsük, egymást jobban megismerjük és azt a nagy célt szolgáljuk, hogy itt Délkelet-Európában a béke megmaradjon s a béke fennmaradásával azt a nagy célt is szolgáljuk, hogy az egész világon minél hamarább becsületes béke legyen, aniint^ azt a tengelyhatalmak, barátaink is akarják. Nekünk dokumentálnunk kell ezeknek a törekvéseknek a helyeslését s ezért én magam, aki ebben az utazásban részt veszek, csak örömmel üdvözlöm ezt az elhatározást. A külpolitikai vonalvezetést tehát jónak, magyar szempontból helyesnek és eredményesnek tartom s csak további sikereket kívánok a külügyminiszter úrnak és azt hiszem, akkor valamennyien meg lehetünk elégedve. A lényeg az, hogy itt ebben az országban a belpolitika is olyan legyen, hogy a külügyminiszter úr a külpolitikát fokozott mértékben tudja folytatni, hogy itt egy erős nagy nemzeti magyarság legyen, egy intakt, erős, másfélmilliós nemzeti hadsereg s akkor ennek az országnak a fenntartása örökre biztosítva van. Most rátérek a belpolitika kérdéseire. Hát itt bizony a szép szavakat, az elismerés hangját nem használhatom, amit külpolitikai -vonatkozásban használtam. Itt egy kicsit erélyesebben vagyok kénytelen bizonyos dolgokat nem kérni, hanem követelni. Hbgy mégis szordinót teszek a hangomra, azt magyar lelkiismeretem diktálja, mert a mai 1 időkben, ~ •';-- - T"' J X58* ' *""
