Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1084

1084 Az országgyűlés képviselőházának 161*. ülése 10-40. december 2-én , hétfőn. amikor nemzetek sorsa és jövője dől el, amikor nem tisztán magyar ügy az, ami itt történik és nem tisztán idegen ügy az, ami odakint történik, (hanem közös enrópai dolog, bizonyos lelkiismereti gátlás az, ha nem olyan erélyesen követelek mindent, ahogyan szeretném. De ebből ne vonjon le senki más következtetést, ne gondolja a kormány, hogy ezáltal talán kevésbbé kifogásolok dolgokat, mint mások, akik esetleg más hangnemben beszelnek. Mert azt meg kell állapítanom teljes őszinteséggel és egyenességgel, hogy az egész országban bizonyos nyugtalanság észlelhető azért, mert bizonyos reformok és újítások, bizonyos népjóléti törvényjavaslatok, törvények és intézkedések nem jönnek, vagy ha jönnek, nem jönnek abban az iramban, ahogyan azt a mai korszellem megkívánná, de nemcsak a mai kor szelleme, hanem elsősorban a magyar fajtának, a magyarságnak elesettsége és kétségbeejtően szomorú helyzete megkövetelne. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Én a rend embere vagyok, mert tapasztalt ember vagyok. Már átestem sok mindenen és végignéztem bizonyos dolgokat, amelyekre most az idö rövidsége miatt nem akarok kitérni. Meg kell állapítanom azt is, hogy miként a múltban, úgy lesznek a jövőben és vannak talán a jelenben is, akik a nép elesettséget, a nép nyomorát talán önző célból kihasználják. Ezeket én a nyomor vámszedőmeji szoktam nevezni, akik a maguk kis pecsenyéjét más nyomorának tüzénél akarják megsütni. De ha mi a nyomor vámszedőinek, a lelkiismeretlen embereknek fellépését* szervezkedését, izgatását meg akarjuk gátolni, akkor ezt csak úgy tudjuk megvalósítani, — mert megint leszögezem, ezt csendorszuronyokkal tartósan nem lehet elemi, — ha jóléthez, jobban mondva jobb léthe

z juttatjuk a szenvedő magyarságot, a szenvedő emberiseget ebben az országban. Mélyen t. Képviselőház! Nekünk elsősorban azokról kell gondoskodnunk, még pedig nagyon sürgősen, akik egyik napról a másikra élnek, akik a ket kezük munkájával keresik meg a mindennapi kenyeret és mennek at a mai nap bizonytalanságából a holnap remény telenségébe. Nekünk elsősorban azoknak a hóna alá kell nyúlnunk, akik a legjobban ra vannak erre utalva. Amikor én a szociális jo létet és jobblétet emlegetem, akkor nem szívesen hallom azt a gramofonszerű en ismétlődő, szinte már idegesítő szót, hogy nincs rá fedezet. Ez a legkönnyebb szó, ez a legkönnyebb kifogás. Vannak dolgok, amikre kell lennie fedezetnek. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet elodázni. A kenyérkérdés is egy ilyen fontos probléma, mert valljuk be őszintén, mindenki, aki erre a világra jött, az első levegő szippantásával megszerezte a jogot a mindennapi kenyérhez. Erről gondoskodnunk kell. Itt nem lehet azt mondani, hogy lesz vagy nem lesz, vagy "nincs fedezet. Ezt a bankári szót egyáltalán a magyar politikából szépen kitörülném, valami más formáiban kellene elintézni ezeket a kérdésekot. ami mindenesetre megnyugtatóbban hatna. Amikor ennél a kérdésnél tartok, a családvédelemről is akarok itt röviden beszélni. A család a nemzet sejtje. Aki a családot védi, az a nemzetet erősíti. Ennél a kérdésnél több szempontot kell figyelembe venni. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a család bom

: lása egyszersmind erkölcsi, társadalmi és népi bomláshoz vezet. Ha a magyarság jövőjét nézzük már pedig minden államférfinak és politikusnak ezt kell néznie, akkor figyelembe kell vennie, mindenkinek a következő feladatokat: a családvédelem, a gyermekvédelem és a népszaporulat kérdésének megoldása, mert itt minden elmulasztott pillanat pótolhatatlan károkat okoz az egész magyarságra nézve.. En három csoportba osztanám a törvényhozási intézkedéseket: serkentő intézkedések, akadályokat elhárító intézkedések és további közvetett intézkedések. A serkentő intézkedések közt elsősorban veuném a házasság szentségének visszaállítását abban a formában, amint azt a magyar erkölcs és a vallásos erkölcs megköveteli. En nem vagyok maradi, nem vagyok prűd ember, hogy itt fiarizeuskodjam. De meg kell állapítanom, hogy amikor a polgári házasságot behozták, ez nem magyar érdek, hanem zsidó és szabadkőműves érdek volt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Behozatalának következményeit ez a nemzedék látta. Vissza kell tehát állítani a házasság szentségét, a házasságot vissza kell helyezni becsületébe és könyörtelenül el kell némítani mindenkit* aki ezen a téren megüti a züllesztő hangot. A házasságot fokozottabb védelemben keli részesíteni. A házasság az Isten és a nemzet előtt elvállalt kötelesség, a válást tehát meg keli nehezíteni. En teljes egészében a magamévá teszem a hercegprímásnak azt az indítványát, amely a tetszőleges házasságkötés formáját javasolta. Ha valaki csak polgári házasságot kötött és nem ment a templomba az egyházi házasságot is megkötni, ám döntsön a válás felett a polgári bíróság, de a frigynek a templomban való megáldása nem parádé és a házasságkötés fényének emelése, hanem annak szentséggé való avatása. Nincs kényszer, de aki önként választotta azt a lehetőséget, hogy házasságát & templomban is megáldatja, annak a házasságát csak az egyháznak legyen szabad felbontania. Ezt nemcsak vallási és általános keresztény szempontból kérem, mert hiszen ebben egyek vagyunk — azt hiszem — a többi felekezetekkel is, hanem főleg magyar szempontból és nemzeti családvédelmi szempontból is rendkívül fontosnak tartom. Csak néhány gondolatot vetek fel a házasságkötés elősegítésével kapcsolatban. Ki kell mondani, hogy minden köz- és r magánalkalmazó köteles alkalmazottjának házasság esetére egy hónapra kétszeres fizetést adni. Aki megnősül, az a családvédelmi alapból kap kölcsönt, amelyet három év múlva fizethet vissza. Ez a határidő azonban minden gyermek után egy évvel kitolódik és magából a kölcsönből minden gyermek után 20—20% leírandó. Ugyanezt a kölcsönt megkapja a földmíves is, két évi jövedelmének erejéig. A katonatisztek házasságkötésénél törlendő az óvadékrendszer. A katonatiszt általában ahhoz a társadalmi réteghez tiartozik, amely — hála Istennek — a magyarság szempontjából vezető helyen áll. Itt nem valami rangsorra gondolok, hanem úgy értem ezt, hogy a nemzetfenntartás szempontjából állanak a katonatisztek olyan helyen, hogy ez kívánatossá teszi minél nagyobbmértékíí nősülésüket, ezt azonban a házassági óvadékrendszer megakadályozza. Az óvadék tehát törlendő s megfelelő családi segéllyel és gyermekek utáni nevelési pótlékkal pótlandó. Adórendszerünkben be kell hozni a haladványos adókedvezményt. Minden másodikon felüli gyeimek után 20%-os adóleírás hajtandó végre és miután fedezetről mégis csak gondoskodni kell. hogy ne merülhessen fel az az előbb általam említett kifogás, hogy »nincs fedezet«,