Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1077

Az országgyűlés képviselőházának 163. \ másközti tartozása 268 millióra, az egyéb tehertételek összege pedig 61 millióra rúgott. Ez öszsze^en 92/ milliót, tehát közel egymilliárdot jelent. A városok nyers vagyona 2.í)65,o00.000 pengő volt Egy főre átlag 302 pengő tartozás esett. Ezzel szemben a városok tiszta vagyona l.ÜUU,638.0oO pengő volt, egy főre tehát átlag 583 pengő tiszta vagyon esett. Az egy tore eső adósság alakulása a következő: 1881-ben egy tőre 36 pengő, 1910-ben 188"9 pengő, 1986-ban pedig az előbb említett 302 pengő adósság esett. Amíg tehát az adósság 60*0-kai, addig a vagyon 85%-kal emelkedett 1910 óta. Ez annyit jelent, hogy a mi városaink és közületeink az elmúlt idők nehéz viszonyai között nagyjában helyesen és jól gazdálkodtak. Hogy azonban ezt a helyes és jó gazdálkodást folytathassák, ahhoz szükség volt arra, hogy megfelelő anyagi megalapozottságuk legyen és ez 1920-ban meglehetősen tökéletesnek volt mondható, amennyiben a kor- ' mányzat átengedte a városok részére a kereseti adók bevételét, a bor- és a hús fogyasztási adót, a /Sör- és szeszfogyasztási adópótlékot, az italmérés! illetéket, továbbá a forgalmi adók jövedelméből egy integráns részt, végül megengedte nekik, hogy községi pótadót szedhessenek. Időközben azonban a háborút követő gazdasági romlás folytán természetesen az államháztartás a maga többszöri válságba jutásai olyan módon iparkodott megkerülni, hogy részben elvonta a városok jövedelmeit, részben pedig különböző terheket hárított át a városokra. Legsúlyosabban érintette a városokat az a radikális intézkedés 1927-ben, amikor a forgalmiadó részesedést csökkentették, mert a forgalmi adónál váltságban egyeztek ki, ami erős jövedelemkiesést jelentett a városok részére. Csak a nemrég múltban szállították le a borfogyasztási adót a felére, ami ismét csak jövedelemkiesést jelentett a városoknak. Azonkívül par excellence állami feladatok elvégzését is a városokra hárítottak át. Ilyenek voltak az egyes városokban az államrendőrség elhelyezési költségei, azután a légoltalom költségei, a testnevelés költségei, a városok tulajdonában lévő laktanyáknak a házadóval és járulékaival való megterhelése, továbbá a szegény betegeknek gyógyszerre^ való ellátása, stb. Ezek az áthárítások olyan jelentősek voltak, hogy a városok kiadásainak körülbelül 20—30%át jelentették. Méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek a városok hitelügyére. Amikor a városok az előbb említett adatok szerint egymás után vettek fel függőkölcsönöket, amelyek mindig rÖvidlejáratúak voltak, tehát a váltómeghoszszabbítás, átírás, illetékek, stb. miatt rendkívül «ok aktázás, hosszadalmas herce-hurca és egyéb kellemetlenségek érték őket, akkor feltétlenül szükséges az, hogy ezt a kérdést valamiképpen megoldjuk s ezeket a függő^ kölcsönöket hosszúlejáratú kölcsönökké alakítsuk át. A kamatterhek ugyanis — mint már az előbb is említettem — erősen növekedtek. Míg a békében a kamatterhek maximálisan 4—5%-ot tettek ki, addig a közelmúltban 7—7'5%-ot tettek ki, míg azután a pénzügyminiszter úr intézkedésére a Magyar Nemzeti Bank nem szállította le a kamatlábat 4%-ról 3%-ra, ami 1%-os javulást eredményezett ezen a téren. A kamat azonban még mindig igen magas és még jot ban le kell szállítanunk. Németországban megtörtént ez a konverzió, mégpedig 1933-ban egy birodalmi törvénnyel, amikor úgy oldották meg a kérdést, hogy egy húszéves törlesztése« kölcsönt kisorsolásos nyerellése 1940. november 29-én

} pénteken. 1077 meny kötvénnyé alakítottak át, amely után három esztendeig csak 4/Ö-OS kamatot fizettek s csak 19ÖÖ okiouer 1-töl járult a 47o-os kamathoz 3/ó-os tőketörlesztés. Kétségtelen, hogy a mi pénzügyi politikánknak is valami énhez nasonló, de természetesen szigorúan a speciális magyar viszonyokhoz alkalmazkodó intézkedéssel kell a riaz elé jönnie. Nem mulaszthatom el, hogy ismételten meg ne bélyegezzem a hirhedt Speyer-kólcsöiiok ügyét, IN agyon jol méltóztatnak tudni, nogy ezeket a kulcsönöket annakidején a kormányzatok igen drága kamattételek mellett sózták a városok nyakába és bár 1933-ban fel;

;

gçresztették a törlesztéseket, mégis a városok felett még mindig Damokles kardjaként lebeg ez. a, js.ei.uoo

, ugynogy itt is íelietienüi szükség esz egy konverzióra, amely egyrészt a kamatterheket szállítja le, másrészt pedig azt az in^/.íiit-nyt, ameiy spekulációjával amúgyis sokat keresett ezen az üzleten, rászorítja arra. hogy erről a nagy üzletről a magyar városok és a magyar élet javára mondjon le. A városok csak akkor tudják nagy kulturális terheiket viselni, csak akkor tudnak â maguk hivatásának tökéletesen megtelelni... (úaj a szélsőbaloldalon.} ' jiutM.oiL: Csendet kérek képviselő urak! Stilz János: ... ha módot és alkalmat adunk nekik arra, hogy további hasznos beruházásokra kölcsönöket tudjanak felvenni. Mélyen t. Uraim! Amikor én ieuezve látok egy kölcsönt és amikor hasznos, termelő munkát tudok megindítani, akkor feltétlenül meg kell teremtenem a pénzügyi lehetőségét annak, hogy a városok továbbra is vehessenek fel ilyen kölcsönöket, mert ha ehhez nem járulnak hozzá, akkor képtelenek lesznek a városok tovább funkcionálni és akkor terheik amúgyis az állam nyakába fognak szakadni. .f enzúgyi kormán y zatuniknak az az elgondolása, hogy egységesíteni kívánja a pótadó rendszerét, szerény véleményem szerint nem helyes. Ha én itt felvázolom az együttesen kezeTfc közadók hátralékát, amit a pénzügyminiszter úr a legutóbb hozzánk eljuttatott 38-as adóstatisztikában kimutatott, akkor a következő épületes százaiékok merednek elénk, Budapesten 1938-ban a be nem folyt adóhátralékok 30-33, a tíz törvényhatósági jogú városnál 42*78, a huszonöt vármegyénél 48-59, a megyei városoknál 55-20, a kis- és nagyközségeknél pedig 46-55 százalékot tesznek ki.^Ezekben a százalékokban azonban kiegyenlítődik a lói és rosszul gazdálkodó városok és közületek képe, mert ha figyelembe vesszük a szélsőségeket, azt látiuk. hogy Sopron vármegyének volt a legkevesebb adóhátraléka. 4-38 százalek. Mindjárt utána következett Pécs sz, kir. város 8*24 százalékkal, majd a harmadik volt Ba• ranya vármegye 13-04 százalékkal. Es hogy most átcsapok a másik végletbe, Bihar varmegyében 108*63 százalék volt a be nem folyt adóhátralék. Elismerem, hogy a katasztrófák, a természeti nehézségek is hozzájárultak ehhez, kétségtelen azonban, hogy a városoknál a különböző felelős vezetőknek helyes és jó gazdálkodása feltétlenül óriási különbségeket eredményez. Nem lehet tehát megbüntetni egy várost, egy közületet, egy Sopron vármegyét azért, mert jól gazdálkodik, hogy viselje terhét az esetleg rosszul gazdálkodó közületeknek. Nekem már módomban volt a pénzügyminiszter úrral és a » pénzügyi kormányzattal ezen a téren eszme-