Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1078

1078 Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1940. november 29-én

t pénteken. cserét folytatni és igen biztató szavakat kaptam abban az irányban, hogy az eljövendő javaslatnak ilyen irányú fejlődését fogják biztosítani. Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek következő problémámra, a m. kir. államrendőrség problémájára. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ez a testület milyen óriási munkát végez és hogy ennek következtében igazán megérdemli azt, hogy a magyar államvezetés különös gondoskodásának tárgya legyen. Ezzel szemben azt tapasztaljuk és tény az, hogy az államrendőrség státusa megmerevedett, illetőleg befagyott. Történt pedig ez azért, mert amikor a rendőrséget államosították, akkor a kinevezett főtanácsosok és segédfogalmazók között korban igen kevés különbség volt, a természetes- fogyás telhát hosszú ideig nem következett be s ezért állt elő az a helyzet, hogy az ennek a státusnak zömét alkotó tisztviselők, azok, akik közelebb vannak az 50, 'mint a 40 esztendőhöz, még ma .üs .legnagyobbrészt a IX. fizetési osztályban nyomorognak és aránylag kevesen kerültek közülük a VIII. fizetési osztályba. Egy jottányival sem akarom lebecsülni más intézményeknek, különösen a rokonintézményeknek, így a m. kir. csendőrségnek a működését és óriási érdemeilt, de meg kell állapítanom, hogy ugyanilyen nagy érdemei vannak a rendőrségnek is és ezért tartanám szükségesnek, hogy a m. kir. rendőrségnél vezessük be az automatikus előléptetést lehetővé tevő szolgálati pragmatikát. Másik problémája a m. kii*, rendőrségnek a kétféle tisztikar, nevezetesen a fogalmazói kar és a csapattiszti, a felügyelői kar. Az elgondolás eredetileg az volt és de jure még ma is az a helyzet, hogy míg a fogalmazói karban a jogi végzettség kötelező, a felügyelői karban, tehát a csapattiszteknél elégséges az érettségi. A felügyelői kar a rendőrlegénységgel foglalkozik és igen nagy munkát végez. Ezt éppen az előbb egyik ellenzéki képviselőtársam fejtette ki nagyon mélyrehatóan és elismerésreméltó szavakkal, ami érthető is, hiszen ezen a téren szakember volt ő maga is, miután szintén közülük származik. Amikor az a négy elemit végzett magyar ember bekerül a csendőrséghez, vagy a rendőrséghez, az idők során a jogi élet terén, tehát azon a téren, amelyben érintkezésbe kerül a nagyközönséggel, úgyszólván a legtökéletesebb ismereteket és tudást sajátítja el. Ezeknek az ismereteknek az elsajátításához azonban feltétlenül szükséges az is, hogy akik őket ezekre az ismeretekre oktatják, szintén rendelkezzenek a megfelelő képzettséggel. Így azután, minthogy nem a jogi helyzet, hanem az élet követeli meg tőlük, hogy megszerezzék ezt a magasabb képesítést, manapság a rendőrség felügyelői karában is igen sok tisztnek van meg a jogi képesítése. Így tehát tulajdonképpen ők is ugyanolyan képesítéssel rendelkeznek^ mint a fogalmazási karbeliefc és mégis nagymértékben hátrányban vannak azokkal szemben. A rendőrség fegyveres testület és elöljáróságaik legnagyobb részt megkívánják az oda belépni kívánóktól, hogy a katonaságnál letöltötték légyen szolgálati idejüket és legalább a tartalékos tiszti ranggal bírjanak. Szeretném azonban, ha de jure is ki lenne mondva, hogy a rendőrséghez fogalmazói, vagy felügyelői minőségben csak az legyen felvehető, aki egyrészt katonaidejét letöltötte és a tartalékos tiszti minősítést elnyerte, másrészt pedig a jogvégzettséget is megszerezte. Természetesen ezt csak a fiatalabb generációnál követelhetjük meg, viszszamenőleg nem. De ha megköveteljük, akkor a ket tisztikart természetszerűleg egyesíteni kell és mindkét kar tagjainak meg kell adni azt a çhance-t, hogy előrejuthatásukat a lehető legjobban intézhessék. Így lehetővé válnék, hogy mindenki egyéniségének, tudásának és képességeinek megtelelő helyre kerüljön, hiszen nem feltétlenül jó csapattiszt az, aki jó fogalmazó és viszont. De legyen szabad még egy kérdést felhoznom. Méiióztassék megengedni, hogy megemlítsem a magyar életnek egy másik — mondhatnám — rákfenéjét. Ez a Verdes, amelyet most röviden szóvá szeretnék tenni, az Országos Társadalombiztosító Intézet vezetőségének zsidó tagjaira vonatkozik. T. Ház! Nem kívánok hosszasabban időzni ennél a témánál, azt hiszem, teljesen felesleges ezt megindokolnom, egészen lehetetlen állapot azonban •• az, hogy egyébként általam nem ismert és valószínűleg igen tiszteletreméltó emberek, Grál Benő, Keisz Móric és vannak még hasonlóak egy páran, ott a bizottság elnökei, tagjai. Lehetetlen az, hogy a magyar szociális élet egyik legfontosabb intézményének elnöki tanácsában az Urnák 1940. esztendejében, az új Európa hajnalhasadásakor zsidók üljenek. Tisztelettel kérem ennek a kérdésnek megoldását, kérem pedig annál is inkább, mert ismerem a belügyminiszter úr felfogását erről a kérdésről, tudom, tev bevette, hogy az Oti. teljes államosítását a lehető legrövidebb idő alatt megvalósítja, (Helyeslés a baloldalon.) T. Ház! Az eddig elhangzott vita folyamán a magyar élet nagyon sok problémáját érintették már előttem szólott t. képviselőtársaim. Miután egy pár kérdésre rátértem és ezeken átfutottam, méltóztassék megengedni, hogy még egészen röviden érintsem az eljövendő terveket. A helyzet ugyanis az. hogy nekünk a személyes és közvetlen érintkezés folyamán talán több olyan terv jut a tudomásunkra, amelyekkel a kormányzat egyes tagjai foglalkoznak, de csak akkor akarnak velük a nyilvánosság elé jönni, amikor már teljesen elő van készítve, a megérés szakában vannak. Amikor ezeket a kérdéseket felvetem, nem pusztában elhangzó üres szavakat mondok el, hanem olyan tervekről akarok beszámolni, amelj ékről érezzük, hogy azokat minél előbb feltétlenül szükséges megvalósítani egyrészt, másrészt pedig a kormányzat tagjai is előkészítik már megoldásukat. T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy a külügyminiszter úr őnagyméltósága itt ül jelenleg, mert nem akarom előtte „az ő politikáiát dicsérni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kétségtelen azonban, hogy egy külpolitikának legnagyobb dicsérete az elért eredmény. Mélyen t. uraim, ezeket az elért eredményeket sem a jobboldal, sem a baloldal, sem az öregek, sem a fiatalok nem vonták kétségbe. Mert ezek az eredmények egészen kézzelfoghatók és kétségtelenek. (Meskó Zoltán: Láthatók!) Kívánjuk, hogy ezen az úton haladjon tovább, hogy ezek az eredmények tovább halmozódjanak, hogy továbbra is ebben a kielégítő ütemben haladjunk ezen a téren. Mélyen t. Uraim! A szociálpolitika kérdéseiről . részletesebben voltam bátor beszámolni. Nyilvánvaló azonban, hogy a belügyi kormányzat még több olyan törvényjavaslatot és több olyan intézkedést tart a tarsolyában, amelyek feltétlenül, hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a szociálpolitika megizmosodva haladjon