Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1074

1074 Az országgyűlés képviselőházának 163. zetért és azt hiszem) sohasem fog belőlünk kihalni a nemzetünkért való áldozatkészség, de mégis el kellett ezeket mondanom, mert nagyon sok ilyen száz-százhúsz pengős fizetésű négyötgyermekes kistisztviselő van, akiknek igenis, kötelességünk nem ígérni, hanem gyorsan megsegíteni őket. Meg kell említenem, hogy az ipar terén is vannak visszásságok. Három nappal ezelőtt jött hozzám egy péksegéd nagy elkeseredéssel, •mert amint mondja, 400 pengőre büntették meg ipara folytán. Megkérdem tőle: miért büntetett meg téged a magyar hatóság, hiszen te magyar ember vagy? Talán adót sikkasztottál? — Nem! Felmutatta összes iratait, amelyek igazolták, hogy rendesen fizette az adót. A dolog a következőkép történt. Udvardon kilenc évig volt önálló péküzlete és most sikerült neki megkapni Érsekújváron egy nagy zsidó péküzletet, elment a közjegyzőhöz, megíratta a zsidóval a szerződést, hogy átveszi az üzletet, azután elment az érsekújvári polgármesterhez és bejelentette, hogy udvardi üzletét Érsekújvárra helyezi. A polgármesteri hivatalban két hónapig késett a tudomásulvétel, ezért a hatóság megbüntette 300 pengőre, egy 'hét múlva pedig megbüntették 400 pengőre, szóval egy hét leforgása alatt 700 pengőre büntették meg. Ugyanakkor Érsekújváron az üzletek nagyrésze nem annak a nevén van, akié valóban az az üzlet, ő ellenben a saját pénzét, a saját vagyonát fektette bele, nem stróhmannt állított oda, és mégis ezt a kisiparost megbüntették. Amikor mi hirdetjük, hogy a magyar iparosságot fel akarjuk emelni, segíteni akarunk rajta, akkor ilyesminek nem szabad előfordulnia. Itt valami szervezeti hiba van. Uj törvényeket kell; alkotni, és pedig olyanokat, hogy a jóakaratú, becsületes, ipar-« kodó magyar ember törvénybe ütközőt ne cselekedhessen. Nem célunk a népet a hatósággal ellentétbe állítani, de igenis szükséges.^ hogy a zsidótörvény után, amelyet azért csináltunk, annak minden egyes paragrafusát, hogy a zsidók gazdasági téren való túlterjeszkedését megakadályozzuk, a magyarságnak nagyobb életteret adjunk. Amikor ezt a törvényt meghoztuk, akkor a gyakorlat úgy néz ki, úgy fest a dolog, hogy egy új magyar kisiparosnak nemhogy a segítését célozná, de egyenesen a létezését teszi lehetetlenné a meglévő törvény. Ezért felhívom a kormány figyelmét arra, hogy sürgősen csináljon olyan törvényt, amely mellett ilyen esetek nem ismétlődhetnek meg. Amikor az ember végignézi ezeket a dolgokat, akkor megnyugtatja a lelkét azzal, hogy nem szabad nekünk hallgatni és nem szabad nekünk szemet hunyni az életben előforduló ilven dolgok felett. Ezért hozom a képviselőház elé ezt a dolgot is. Nem azért, hpgy a meglevő erkölcsöt lazítsam, sőt ezzel alá akarom támasztani, hogy a magyar állam élete szilárd legyen, hogy minden megrázkódtatást könnyen tudjon elviselni. Ezért kellenek új törvényalkotások. Vay báró képviselő úr tegnap válaszolt itt egy másik képviselő úrnak a dohánytermelésre vonatkozólag tett kijelentéseire és valahogyan úgy állította be a dolgot, hogy minden rendben van, csak az ilyen dolgokat kihasználják, a kormány ellen izgatnak, amikor ilyen sérel mekkel jönnek elő. Megnyugtatom a képviselő urat, hogy a dohánytermelés ügyét én nem azért hozom a képviselőház elé, mintha lázítani akarnék vele, hanem azért hozom ide, ülése 19W. november 29-én, pénteken. hogy a dohánytermelésből magyar élet fakadjon azok részére, akik abban dolgoznak. A Felvidéken a helyzet a következő. Az anyaország dohánytermelését nem isim erem, legfeljebb látásból, láttam dohányterületeket, de a felvidéki helyzetet jól ismerem. Ottan ez is olyan termelési ág volt, amelynél nagyon sokat kellett harcolnunk, hogy a, magyarság részére biztosítsuk ezt a termelési lehetőséget. Hála a jó Istennek, nincs is akadálya most sem a termelésnek, m^rt ha bemegyünk a pénzügyigazgatósághoz, nyitva van az ajtó és lehet termelni. De nemcsak termelni kell, hanem lehetővé tenni, hogy ebből a termelésből a magyar családok ^ részére élet fakadjon. Éppen ezért teszem szóvá, hogy ez a lehetőség nálunk 20 évig megvolt. A cseheknél a dohánytermelés különleges termelési ág volt. amely egyike volt a legjövedelmezőbbeknek. De ott más körülmények voltak. Nem is akarjuk mi azt a színvonalat, ami ott volt, de aniiiyit mindenesetre elvárunk és ímegkövetélünk, hogy a vele foglalkozók ebből meg is tudjanak élni (Palló Imre: De miért nem akarnak ugyanannyit? — A4>skó Zoltán: Szerények vagyunk!) Szerén vek vagyunk. (Zaj.) Tavaly is megtörtént, hogy amikor beváltották a dohányokat, a n agycsal ádú emberektől 17—35 fillérért vették át a dohányt, így volt megállapítva, volt akiét 50 fillérért vették át, de a nagy részétől csak 17—35 filléres áron váltották be. Tavaly is bementeim 40 szerződéssel a dohányügyi igazgatósághoz. Igazán finom úriemberek, nagyon jó emberek, barátilag el lehet velük nagyon szépen beszélgetni, de azt mondották, hogy itt van a szabályzat, amely megköti a kezüket (Meskó Zoltán: A finánc finánc marad!), mást nem tehetnek. Nem azért mondom, mintha dicsérni akarnám az előbbi helyzetet, de megállapítom, hogy azelőtt a kisgazda a két hektáron termelt dohányáért kapott 18—20.000 csehkoronát, elosztotta kétfelé, kapott a feles-dohányos is 9000 csehkoronát. amely 9000 csehkorona megfelelt 2000 pengőnek Ebből nyugodtan megéltek, a gyermekek szaporodtak, jó ruhában jártaik, és erősödött a -magyarság. Tavaly pedig az történt, hogy ugyanazon a nagyságú területen termelt dohányért, amelyért azelőtt 18.000 koronát kapott, most 280 pengőt kapott a kisgazda. Ezt elosztva kétfelé, a feles-dohányosnak is juttatva, marad 140 pengő. Ebből egy család megélni nem tud. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A helyzet az, hogy öt gyermeke volt neki, így a szolgálót már nem tudta kifizetni és a családnak sem maradt, semtmi. Amikor ilyenek történtek, fölhoztuk őket a pénzügy igazgatós ágra. Annyi belátással mégis voltak a pénzügyigazgatóságnál és a dohányjövedék főigazgatóságánál, hogy amikor Komáromiban júniusban volt egy gyűlés és ott a dohánytermelők nem azt mondták, amit tegnap Vay báró t. képviselőtársam motndott, hanem mindegyik kijelentette, hogy amennyiben nem fogják a nép által termelt dohány értékét emelni, kénytelenek le«znek a dohánytermelést beszüntetni — a pénzügyminisztérium engedélyezte azt, hogy a jövőben 30%-kai magasabban fogják Ibeváltani a dohányokat. (Egy hang a jobboldalon: Az idén már 30%-kai ma/jasabban is váltották be.) A mai viszonyok mellett ez a 30%-os emelés nem elég. Egy dohánytermelő, akinek van 4—5 hold dohány föld je, nem dolgozik mással, hanem az egész évre le van kötve a dohánytermeléssel, nemcsak ő maga, hanem még a *