Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1073

Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 19W. november 29-én, pénteken. 1073 az új időkben nem olyan magyarokra van szükségünk, akik jó kortesek, nagyszájú lázítók. Munkás magyarokra van szükségünk. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Amikor mi itt a bajokat soroljak fel, ugyanakkor a határokon megy a munka. Tessék figyelembe venni, tegnap is itt egy nemzetiségi szónok milyen alapos

t hozzáértéssel, nagy múltra visszamenően vázolta a ruszinok küzdelmét. Nem mondta meg nyíltan, de a jövő céljait is vázolta. A többi nemzetiségieknek, a németeknek is megvan a műnk apró grammjuk, Uraim, hogyan tudnánk mi a jövőben ezeket vezetni, amikor nálunk nincs így megszervezve a magyarság, (Úgy van! Ügy van! a széisőbaloldalon.) Én nagyon kérem minden túloldali képviselőtársamat, ne abban lássa képviselői kötelességét, hogy bennünket itt az ellenzéken hazaárulónak bélyegez. (Egy hang a jobboldalon: Nem is mondta senki!) De ez is elhangzott, benn van a naplóban. Einök: Igazán alig hiszem, hogy ez a közbeszólás elhangzott volna, mert. akkor elnöki hatáskörben megtörtént volna a szükséges intézkedés. Pintér Béla: Csak egy rövid példával szeretném megvilágítani, hogy milyen Öntudatosan és céltudatosan dolgoznak a szlovákok. Idősebb, jó szlovákjaink, akik azelőtt is mindig hűek voltak, a felszabadulás után kötelességüknek tartották, hogy gyermekeiket a magyar iskolába írassák. Surányban 53 gyermeket Írattak be a magyar iskolába, s azok jártak is oda egy éven át. Most azonban mi történt? A többi szlovákok kitagadták őket maguk közül és kényszerítették ezeket a szülőket, hogy vigyék vissza gyermekeiket a szlovák iskolába, mert különben nem tűrik meg őket maguk között. Surányban új képviselőtestületet választottak. A hatóság olyan községi bírót nevezett ki, aki azelőtt a cseh agrárpárt tagja volt és lepaktált a csehekkel. Ez az öntudatos szlovák népség erre kivonult a képviselőtestületből azzal az indokolásstal, hogy nem hajlandó olyan bíró felügyelete alatt működni, aki eddig szolgálta a cseheket és szolgálja most a magyarokat. (Szöllősi Jenő: Ez a bíroválasztás!) Ha ezek ennyire öntudatosak, akkor — és erre ismételten figyelmeztetem minden képviselőtársamat — nálunk is minden jövőbeli cselekedetünknek ez kell, hogy az irányítója legyen. Nagysurányban a szlovák polgári iskolában — a szlovákban, mert mi magyarok minden nemzetiségnek megadjuk a maga jogát — az történt, hogy az egyik rajztanár látva, hogy az iskolában nincs magyar címer, megfestette a címert és ki is akasztották minden osztályban. Erre a szlovák tanulók öszszefogtak, elmentek a tanárhoz és azt mondták neki: »Tanár úr, ez serti a mi nemzeti érzületünket, azt az állameímert távolítsák el.« Ez a valóságban megtörtént. De ha ilyen összefogás van ott, ha ennyire együtt dobban a szlovák kisebbség szíve, akkor nekünk is minden cselekedetünket meg kell fontolnunk. Nekünk nem lehet célunk a széthúzás, mert hiszen ez lenne a hazaárulás, hanem össze kell fognunk, eggyé kell kovácsolnunk és erőssé, örök életűvé kell tennünk ebben az országban a magyar nemzetet. Amiket én itt felsoroltam, az mind megtörtént a valóságban. Amikor én a kormány intézkedései és működése felett kritikát gyakorolok, távol áll tőlem, hogy csak érintsem is a meglévő erkölcsi rendet. Ez erkölcsrombolás lenne, ami a legveszélyesebb. Ehhez soha nem fogok hozzájárulni, mert mi mindig a tekintély és az erkölcs alapján jártunk és a jövőben is ezen í akarunk járni. Mégis szóvá kell tennem a kor• mány egyes ; intézkedéseit. A kormány most ; nemrégen segítségükre sietett a szorult anyagi helyzetben lévő tisztviselőknek, emelte a fizeté] süket. Az ember örült, hogy a magyar tisztvi: selők előtt megnyílt a boldogulás nagyobb lehetősége és örömmel vettük tudomásul, hogy a : kormánynak van ideje a maga ügyes-bajos i dolgai között erre is gondolni. Mikor azonban j mélyebben megnézzük ezt a fizetésemelést, ell szomorító látványra találunk. Azt kell látnunk. | hogy visszaállították az 1927. évbeli tisztviselői 1 fizetéseket. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalol! dalom.) Visszamentünk tehát 13 esztendővel és az ; 1927-beli állapotokat vettük alapul, már pedig \ az anyagi viszonyok azóta nagyon sokban i megváltoztak. Különösen megváltozott azonban | azóta a szociális helyzet. Ennek a változásnak i hatását pedig ebben az intézkedésiben sehogy sem tudom megtalálni, mert azt kell látnom, hogy még az L, II. és III. fizetési osztályokban j a javítás 17'6°/o-ot, a IV- fizetési •osróályban • : 13°/o-ot tesz ki, addig éppen azoknál a rétegeknél, akiknek a megsegítéséire elsősorban lett volna szükség, vagyis a kisfizetésüeknél ez a fizetés javítás egészen minimális, amennyiben j azoknak, akiknek eddig 100 pengő fizetésük volt, most van 107 pengő. Éppen a napokban/ amikor Pestről hazamentem, egy jegyzővel I utaztam, aki beteg feleségét vitte haza a kórházból és nagyon örült, hogy felesége 29 nap után már jobban van. En m osztoztam barátom örömében. Később azonban panaszkodni : kezdett azzal, hogy az asszonv csak egészséges, de otthon bajok vannak. — Hát mi baj van? — Az a baj, hogy neki 120 pengő fizetése van, a j felesége 29 napig kórházban volt, a társadalombiztosító 28 napot megfizetett, de a huszonkilencediket már nem. mert a törvény úgy szól, hogy 28 napon túl a kórházi költségeket a beteg köteles megfizetni. Azt mondta ez a barátom,, hogy 16 eesztendeig becsülettel szolgált és még sem jutott annyira, hogy azt az egy napot megfizesse mert otthon három gyermeke van és abból a 120 pengőből még őket sem tudja eltartani. Most ezeknek a szegény embereknek adtaik 7.80 pengőt. Fordítva kellett rvolna csinálni, el sósomban a kicsinyeken kePett volna segíteni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Halmai János: Csak^ogv az szociális lenné, itt a hiba!) s ezért vállalni kell a felelősséget- Ezekben a súlyos időkben elő kell készíteni nemzetünket még súlyosabb időkre... (Palló Imre: Ez a szociálpolitika!) Elnök: Csendet kérek, Paíló képviselő úr! Pintér Béla: ... s ezért mindent el kell követnünk arra, hogy a tisztviselői osztály legkisebb rétegeit megerősítsük, mert az nem elég, hogy jól fizetett tisztviselőik is vannak. Megjegyzieim, nem azért említettem a nagy fizetéseket, mintha azokat sokallanám, még az is kevés és nem azért licitálok a kormányra, mintha én mindig többet akarnék, mint amennyit csinál, de tény ata, hogy egy ötgyermekes család 120 pengőből nem tud megélni. (Zaj a szélsőbaloldalion.— Elnök csenget.) Felhívom erre az illetékesek figyelmét. Mi ellenzékiek is igenis azért vagyunk itt, hogy nemzetépítő munkát folytassunk. Éppen azért nem tudtunk a kormánypárt padsoraiban maradni, mert nem mertünk fele-v lősiséget vállalni (Palló Imre: Ez az igazság!) tízezer és százezer tisztviselő sorsáért. A tisztviselők szívesen hoznának áldozatot a nem156* i