Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1071

Az országgyűlés képviselőházának 168 megy a határ mentén vagy egy vármegye területén, vagy résztvesz egy gazdasági bizott­ság ülésén, vagy pedig megnézi az új birtok­tulajdonosokat, akkor bizony szomorú meg­állapításokra jut. Az egyik az, hogy annak, amit a csehek telepítettek, a visszatelepítése teljesen megállt, a másik pedig az, hogy a csehektől zsidók vásárolták meg a birtokokat. A felszabadulás után az első évben — mon­dom — Szilassy nagyon szép munkát végzett, de ebben az évben teljesen megállt a munka, talán a rossz szellemek vagy más körülmények akasztották meg. Amióta vitéz Vass Elek in­tézi az ügyeket, — (mondhatom, ő az ország legméltóbb embere erre a hivatalra — vagyis a felszabadulás óta akárhányszor elmentem hozzá, mindig eredménnyel mentem haza. Az elmúlt két év alatt összesen 4200 holdat te­lepítettünk az 500—800—1000 holdas birtokok határában és vitéz Vass Elek olyan megértés­sel, szakértelemmel, jóakarattal végezte ezt a munkát, hogy ha ő nem volna, akkor a ma­gyar nemzetnek keresnie kellene ilyen embert. Mondhatom, hogy arra a hivatalra ő a leg­méltóbb ember, de ez nemcsak őrá g vonatkozik, hanem összes munkatársára is. Vitéz Marton Andor, azután Láner főfelügyelő ur és a többi urak is mind igazán szépen, szívvel-lélekkel dolgoznak a magyar parasztságért. Amint mondottam, az első évben nagyon szépen ment a dolog, de sajnos, a második év­ben szomorú helyzetre kellett rádöbbennem: hiába mentem vitéz Vass Elekhez, a telepítés, az ottani magyarság részére történő jóvátétel megszűnt, mégpedig a következő okoknál fogva. Ezeknek a birtokoknak a sorsát vala­hogyan úgy intézték, hoíry zsidó tulajdonosai­kat mentesítették a zsidótörvény rendelkezé­sei alól. Akit pedig nem mentesítettek, az ala­pított egy mezőgazdasági részvénytársaságot, fogott egy igazgatót vagy ee-y elnököt a mi fajtánkból (Egy hang balfelől: Díszgójt!) és most minden megy tovább, úgyhogy a ma­gyar parasztság nem juthat földhöz. Én ebben szomorú tényt látok. Az elmúlt húsz év alatt ugyanis nagyon nagy szomorú­sággal kellett látnunk azt, hogy sok magyar kúria idegen kezekbe ment át. A visszacsato­lás óta már két év elmúlt és még mindig vannak a határon 800—1000 holdas birtokok idegen kezekben. A legtöbb ilyen most keres­kedelmi részvénytársaság cégére alatt játssza ki a törvényt és ezzel megakadályozzák azt, hogy a föld a magyar parasztság kezébe jusson. Érsekújvár és Nagy sur ány között egy 15 kilométeres szakasz van. Ott három ilyen nagy­birtok van: 750 holdas, 800 holdas és 500 hol­das. Különösen ezekre a földekre Szilassy ál­lamtitkár úr a magyarokat már ki is jelölte. A sok gyerek volt az első kellék. A második kellék az volt, hogy vitézségi érmesek legye­nek; ezek és ezeknek a családjai kapják a föl­det. Mi történt ezekkel a birtokokkal? Ezeket a birtokokat Popper Samu, Popper Ernő és Winter nevű zsidók bírják ; akik mentési Ive vannak a zsidótörvény alól. Szilassy állam­titkár úr már kijelölte a magyar falut és az emberek is ki voltak jelölve az építendő ma­gyar faluba. Mondom, ezek a zsidók mentesítve vannak. Természetes, hogy mi, akik láttuk, hogy mit műveltek 20 évig a csehek ellenünk, az ő népük felemelésére, szeretnők jóvátenni azt, amit népünk ellen ezalatt a 20 év alatt elkövettek. £ ''• Az említett három zsidobirtok mellett van KÉPVISELŐHÁZ* WAPJLÓ VII. ülése 1940. november 29-én, pénteken. 1071 három szlovák község. Ez a három szlovák község 7000 hold földet kapott közvetlen a ha­táron a cseh földosztásból. Az egyik község­ben, Malomszeg községben áll egy szobor. A csehek állították fel 1928-ban. Három lóhere a címere ennek az oszlopnak. Ezen az oszlopon az olvasható, hogy a cseh agrárpárt — ma­gyarra lefordítva^ a földmívespárt — állította ezt annak az emlékére, hogy a dolgozó szlovák népnek juttatta a földet. Amikor én elmegyek a mellett a szobor mellett, mindig megdöbbenés­sel gondolok arra, mikor fogunk mi hasonló szobrot felállítani, hogy eleget tettünk a ma­gyar parasztság jogos követelésének, hogy a nemzet milliói által megerősítettük a határt az őrparasztok odaállításával. Ezek a Popperek, Müllerek, Eislerek, Scholtzok és Winterek nem fogják a magyar határt soha megvédeni, ezek­nek semmi más közük nincs a magyar föld­höz, mint az, hogy Ők csak az üzleti hasznot vágják zsebre. (Ugy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) De ha a magyar parasztságot valahová odatesszük, az megállja a helyét. Tudjuk azt, hogy a Kárpátokban az utolsó leheletig kitartott, nem nézte, hogy hányszor rohamoz az ellenség, mert kötelességének tar­totta azt, hogy ha kell a hazáért meg is hal­jon, de sohasem hagyta el a földet. Ilyen hű­ségesen kitartott az a magyar paraszt minden­hol, kitartott a 20 esztendő, alatt, és csak a parasztság tartott ki, mert a többi társadalmi osztályt nagyon könnyen elnémította a ható­ság. (Egy hang a baloldalon: A kisiparos is!) A kisiparos is kitartott, de kitartásában gaz­daságilag teLesen rombadőlt. Most itt van az ideje annak, hogy mi ezt jóvátegyük. i Ha a minisztereket nézem, személy szerint a kormányban nem tudnék kifogást emelni egyetlen miniszter elLn sem. A földmívelés­ügyi minisztérium telepítési osztálya annyira megfelelő, hogyha nem volna, meg kellene csi­nálni, (vitéz Jaross Andor: Kevesen vannak!) Kevesen vannak, de akik ott vannak, becsü­letesen megfelelnek annak a helynek, ahová őket a magyar nép állította. Nem tudják azon­ban végrehajtani a törvényt, mert mentesítet­ték a zsidókat a törvény hatálya alól. (Palló Imre: Szomorú dolog ez nagyon.) Mi tudjuk, hogy csehek miiyen új falukat telepítettek: oda, tudjuk, hogy milyen szép, nagyabiakos, nagyajtos és viragos, Kertes ud­varral bíró házakat építettek. Az udvarhoz négy hold földet is adtak. De ha nézzük, bogy müyen gazdasági helyzetben vannak a mi ma­gyar kisembereink, akkor elszomorodik az em­bernek a szíve. Mondom, Vass Elek jólelkűségé­ből ott sok birtokot kiosztottak. Ha eieinte hozzámentem, minden sikerült, mert a zsidó tudta, hogya főidet nem tudja megtartani és odaadta, (vitéz Jaross Andor: Erkölcsi kény­szer!) En megmondottam, hogy hol kell telepí­teniök: ott, ahol szegény volt a magyarság. De háromszor-négyszer is felborult a telepítés a magyarság nyomora, szegénysége folytán, mert csak a szegényeknek és a nagycsaládúak­nak akartunk adni. Ilyenkor mimiig panaszra mentünk Vass Elekhez és ő jó lélekkel előkerí­tette valahonnan a segítséget. Es amikor elő­adódott az a helyzet, hogy se Vass Elek. se más nem tudott már segíteni, mert a magyarság szegény volt, akkor olyan szlovák falunak ad­tunk 400 hold földet, amely falu 75—80%-ában mellettünk mindig kitartott. Csakhogy ezek kaptak 900 hold földet a csehektől is és ott 24 óra alatt lehetett egy ilyen 400 holdas bér­156

Next

/
Thumbnails
Contents