Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1071
Az országgyűlés képviselőházának 168 megy a határ mentén vagy egy vármegye területén, vagy résztvesz egy gazdasági bizottság ülésén, vagy pedig megnézi az új birtoktulajdonosokat, akkor bizony szomorú megállapításokra jut. Az egyik az, hogy annak, amit a csehek telepítettek, a visszatelepítése teljesen megállt, a másik pedig az, hogy a csehektől zsidók vásárolták meg a birtokokat. A felszabadulás után az első évben — mondom — Szilassy nagyon szép munkát végzett, de ebben az évben teljesen megállt a munka, talán a rossz szellemek vagy más körülmények akasztották meg. Amióta vitéz Vass Elek intézi az ügyeket, — (mondhatom, ő az ország legméltóbb embere erre a hivatalra — vagyis a felszabadulás óta akárhányszor elmentem hozzá, mindig eredménnyel mentem haza. Az elmúlt két év alatt összesen 4200 holdat telepítettünk az 500—800—1000 holdas birtokok határában és vitéz Vass Elek olyan megértéssel, szakértelemmel, jóakarattal végezte ezt a munkát, hogy ha ő nem volna, akkor a magyar nemzetnek keresnie kellene ilyen embert. Mondhatom, hogy arra a hivatalra ő a legméltóbb ember, de ez nemcsak őrá g vonatkozik, hanem összes munkatársára is. Vitéz Marton Andor, azután Láner főfelügyelő ur és a többi urak is mind igazán szépen, szívvel-lélekkel dolgoznak a magyar parasztságért. Amint mondottam, az első évben nagyon szépen ment a dolog, de sajnos, a második évben szomorú helyzetre kellett rádöbbennem: hiába mentem vitéz Vass Elekhez, a telepítés, az ottani magyarság részére történő jóvátétel megszűnt, mégpedig a következő okoknál fogva. Ezeknek a birtokoknak a sorsát valahogyan úgy intézték, hoíry zsidó tulajdonosaikat mentesítették a zsidótörvény rendelkezései alól. Akit pedig nem mentesítettek, az alapított egy mezőgazdasági részvénytársaságot, fogott egy igazgatót vagy ee-y elnököt a mi fajtánkból (Egy hang balfelől: Díszgójt!) és most minden megy tovább, úgyhogy a magyar parasztság nem juthat földhöz. Én ebben szomorú tényt látok. Az elmúlt húsz év alatt ugyanis nagyon nagy szomorúsággal kellett látnunk azt, hogy sok magyar kúria idegen kezekbe ment át. A visszacsatolás óta már két év elmúlt és még mindig vannak a határon 800—1000 holdas birtokok idegen kezekben. A legtöbb ilyen most kereskedelmi részvénytársaság cégére alatt játssza ki a törvényt és ezzel megakadályozzák azt, hogy a föld a magyar parasztság kezébe jusson. Érsekújvár és Nagy sur ány között egy 15 kilométeres szakasz van. Ott három ilyen nagybirtok van: 750 holdas, 800 holdas és 500 holdas. Különösen ezekre a földekre Szilassy államtitkár úr a magyarokat már ki is jelölte. A sok gyerek volt az első kellék. A második kellék az volt, hogy vitézségi érmesek legyenek; ezek és ezeknek a családjai kapják a földet. Mi történt ezekkel a birtokokkal? Ezeket a birtokokat Popper Samu, Popper Ernő és Winter nevű zsidók bírják ; akik mentési Ive vannak a zsidótörvény alól. Szilassy államtitkár úr már kijelölte a magyar falut és az emberek is ki voltak jelölve az építendő magyar faluba. Mondom, ezek a zsidók mentesítve vannak. Természetes, hogy mi, akik láttuk, hogy mit műveltek 20 évig a csehek ellenünk, az ő népük felemelésére, szeretnők jóvátenni azt, amit népünk ellen ezalatt a 20 év alatt elkövettek. £ ''• Az említett három zsidobirtok mellett van KÉPVISELŐHÁZ* WAPJLÓ VII. ülése 1940. november 29-én, pénteken. 1071 három szlovák község. Ez a három szlovák község 7000 hold földet kapott közvetlen a határon a cseh földosztásból. Az egyik községben, Malomszeg községben áll egy szobor. A csehek állították fel 1928-ban. Három lóhere a címere ennek az oszlopnak. Ezen az oszlopon az olvasható, hogy a cseh agrárpárt — magyarra lefordítva^ a földmívespárt — állította ezt annak az emlékére, hogy a dolgozó szlovák népnek juttatta a földet. Amikor én elmegyek a mellett a szobor mellett, mindig megdöbbenéssel gondolok arra, mikor fogunk mi hasonló szobrot felállítani, hogy eleget tettünk a magyar parasztság jogos követelésének, hogy a nemzet milliói által megerősítettük a határt az őrparasztok odaállításával. Ezek a Popperek, Müllerek, Eislerek, Scholtzok és Winterek nem fogják a magyar határt soha megvédeni, ezeknek semmi más közük nincs a magyar földhöz, mint az, hogy Ők csak az üzleti hasznot vágják zsebre. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De ha a magyar parasztságot valahová odatesszük, az megállja a helyét. Tudjuk azt, hogy a Kárpátokban az utolsó leheletig kitartott, nem nézte, hogy hányszor rohamoz az ellenség, mert kötelességének tartotta azt, hogy ha kell a hazáért meg is haljon, de sohasem hagyta el a földet. Ilyen hűségesen kitartott az a magyar paraszt mindenhol, kitartott a 20 esztendő, alatt, és csak a parasztság tartott ki, mert a többi társadalmi osztályt nagyon könnyen elnémította a hatóság. (Egy hang a baloldalon: A kisiparos is!) A kisiparos is kitartott, de kitartásában gazdaságilag teLesen rombadőlt. Most itt van az ideje annak, hogy mi ezt jóvátegyük. i Ha a minisztereket nézem, személy szerint a kormányban nem tudnék kifogást emelni egyetlen miniszter elLn sem. A földmívelésügyi minisztérium telepítési osztálya annyira megfelelő, hogyha nem volna, meg kellene csinálni, (vitéz Jaross Andor: Kevesen vannak!) Kevesen vannak, de akik ott vannak, becsületesen megfelelnek annak a helynek, ahová őket a magyar nép állította. Nem tudják azonban végrehajtani a törvényt, mert mentesítették a zsidókat a törvény hatálya alól. (Palló Imre: Szomorú dolog ez nagyon.) Mi tudjuk, hogy csehek miiyen új falukat telepítettek: oda, tudjuk, hogy milyen szép, nagyabiakos, nagyajtos és viragos, Kertes udvarral bíró házakat építettek. Az udvarhoz négy hold földet is adtak. De ha nézzük, bogy müyen gazdasági helyzetben vannak a mi magyar kisembereink, akkor elszomorodik az embernek a szíve. Mondom, Vass Elek jólelkűségéből ott sok birtokot kiosztottak. Ha eieinte hozzámentem, minden sikerült, mert a zsidó tudta, hogya főidet nem tudja megtartani és odaadta, (vitéz Jaross Andor: Erkölcsi kényszer!) En megmondottam, hogy hol kell telepíteniök: ott, ahol szegény volt a magyarság. De háromszor-négyszer is felborult a telepítés a magyarság nyomora, szegénysége folytán, mert csak a szegényeknek és a nagycsaládúaknak akartunk adni. Ilyenkor mimiig panaszra mentünk Vass Elekhez és ő jó lélekkel előkerítette valahonnan a segítséget. Es amikor előadódott az a helyzet, hogy se Vass Elek. se más nem tudott már segíteni, mert a magyarság szegény volt, akkor olyan szlovák falunak adtunk 400 hold földet, amely falu 75—80%-ában mellettünk mindig kitartott. Csakhogy ezek kaptak 900 hold földet a csehektől is és ott 24 óra alatt lehetett egy ilyen 400 holdas bér156