Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1068

1068 Az országgyűlés képviselőházának 163, nyilatkoztak, hogy semmi kifogásuk sincs a választási rendszer ellen. Amikor azonban v tisztviselői kar elhagyta a termet és a folyosóra érkezett, nagy vita támadt: az egyik felsorakoztatta érveit a választási rendszer, a másik a kinevezési rendszer mellett. Ez azt mutatja, hogy igenis mindenkinek van önálló véleménye ebben a tekintetben, azonban a felsőbb hivatalos felfogás kialakulása hijján senki sem akarja önálló véleményét, esetleges külön véleményét kifejezésre juttatni. Felfogásom szerint a tisztviselői kart ebben a vonatkozásban igenis <meg kellene szólaltatni, mégpedig olyan módon, hogy függetlenül, szabadon, titkosan nyilvánítsa felfogását, hogy így valóban maga a tisztviselői kar — amelynek vitális érdeke e kérdés megoldása, s amelyet ez elsősorban érdekel — maga^ fejtse ki álláspontját és adja le arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a választási vagy pedig a kinevezési rendszer mellett foglal-e állást. A nagyközönség szempontjából esetleg nem bír jelentőséggel az, hogy választási vagy kinevezési rendszer van-e, mert hiszen őt közvetlen az érdekli, hogy a tisztviselők jól, gyorsan és célirányosan szolgálják^ ki. A tisztviselői kar nagyrészének az a felfogása, hogy függetlenségét biztosítania kell, s az egyik a függetlensége biztosítását a választási rendszer, a másik pedig a kinevezési rendszer mellett találja meg, s hogy a közérdeket valóban melyik rendszer szolgálja híven, természetesen azt a törvényhozás lesz hivatva eldönteni. T. Ház! A tisztviselők szempontjából fontos még ä kvalifikáció kérdése is. Ma a, községben, a falú vezetői között azt 1 het mondani, valóságos versengés folyik a tekintetben, hogy kinek van nagyobb kvalifikációja. A falu vezetői között vám a községi jegyző, a tanító, azután egy új személy, a kertészeti akadémiát végzett kertész, aki szintén gyakran ott van a faluban. Mondom, vetélk dés van közöttük. Mi csak örömmel üdvözölhetünk minden olyan vetélkedést, amelynek alapja a műveltség tökéletesítését célzó vágy. A tanítóság a saját javára igyekezett kiverekedni, hogy akadémiai végzettségű legyen, a kertész kertészeti akadémiát végzett, tehát szintén főiskolai kvalifikációja van, s ''zért a jegyzői kar ebben a vonatkozásban elégedetlen, mert ma már nem tarthatja magát kvalifikáció szempontjaiból egy színvonalúnak ezzel a másik két emberrel, akivel együtt él és akivel együtt vezeti tulajdonképpen a falú életét, nem tarthatja pedig azért, mert hiszen az ő végzettsége még nem, akadémiai jellegű. Éppen ezért a községi jegyzők köréb n általános óhaj nyilvánult meg abban a tekintetben, hogy ezt a magasabb kvalifikációt részükre biztosítsák és ők -ezt a magasablb' minősítést elnyenhessék. A szombathelyi jegyzői tanfolyamról indult ki ez a mozgalom. Ezt az egész jegyzői kar a legnagyobb örömjmel vette és az egész jegyzői karnak ezt az óhaját nézetem szerint teljesíteni is kell, inert hisz n sohasem felesleges, ha a továbbképzés és magasabb kiképzés megadatik annak, aki valóban a falusi élet első vezetőié kell hogy legyen. (Ügy vqnl Ügy van! jőtb felől. — vitéz Hertelendy Miklós: A felemelkedés a községi jegyzői karból a megyei közigazgatási karba!) Ez is hely s gondolat. A jegyző most kvalifikációjánál fogva a közigazgatás más ágaiban helyet nem foglalhat, míg ha. valóban egységes lenne az a minősítés, — amire szintén van törekvés — ez megadná a lehetőséget, hogy a községi közigazgaülése 19 W. november 29-én, pénteken. tási ágazatiból a vármegyei közigazgatási ágazatiba felemelkedjék és így az egyik ágazatból a másik ágazatba való átmenet megkönnyíttessék. Ha ez lehetővé^ tétetik, ez valóban a közérdek javát szolgálná, mert hiszen nem lehet jó felső közigazgatási emb r az, aki aiz alsó közigazgatást végig nem járta. Igaz ugyan, hogy erre megvan a törvényes lehetőség, és kötelezettség, de ennek végrehajtása még nem áll olyan rigorózus alapon, mint amilyen alapon tulajdonképpen meg kellene lenni. T. Ház! A tisztviselői kérdéssel kapcsolatban legyen szabad kitérn:m egy olyan kérdésre, amelyről ritkán van szó, amely azonban a tisztviselőknek vitális érdekét érinti és amely különösen ma időszerű lehet, amikor a rehabilitációs törvényjavaslat már a kezünk között van, amikor tehát a megtévedt bűnösöket ismét vissza akarjuk venni a társadalomba, és lehetővé akarjuk tenni azt, hogy ők ismét az államnak rendes polgáraivá váljanak s éppen olyan jogokat gyakorolhassanak, a társadalomban ugyanolyan előnyöket élvezhessenek, mint aminőkben azelőtt

r részesültek. Itt a tisztviselők fegyelmi kérdését a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. f törvénycikk rendezte, amely különböző jogszabályokban meghatározta a fegyelmi vétségek tényálladéki elemeit és meghatározta azt az eljárást, amely szerint el kell járni a fegyelmi ügyekben, és azokat a büntetéseket, amelyeket az illető tisztviselő kaphat bűnösségének megállapítása esetén. Ha végigtekintünk ezeken a jogszabályokon, azt láthatjuk, hogy az 1929:XXX. törvénycikk és annak tartalma ebben a vonatkozásában nagyon elmaradt korától. A legújabb, korszerű, új fegyelmi jogszabályokban s általában minden modern büntető eljárásban a szóbeliség és a közvetlenség £iZ £155 elv, amely mellett a vádlottnak vagy a terheltnek biztosítja védekezését. A fegyelmi szabályzat szerint a fegyelmi delinkvens megjelenik a vizsgálóbíró előtt, ott kihallgatják, majd megjelenik a tanú és a tanút elkülönítetten hallgatják ki. Ez helyes volna abban az esetben, ha ugyanez a tanú megjelennék maid a bírói ítéletet gyakorló fegyelmi tárgyaláson is és ott a bíróság előtt ugyancsak elmondhatná a szemébe annak a jegyzőnek vagy fegyelmi alatt álló más egyénnek, hogy mi is az, amit az ügyre vonatkozólag elő tud vagy elő akar adni. A vizsgálat folyamán megvan ugyan a szembesítési lehetőség, de — mint mondottam — nincs mes? annak a lehetősége, hogy ezeket az ítéiőbírák előtt előadhassa. Ott már túlnyomórészt írásbeli eljárás van, írásból olvassák fel a fegyelmi eljárás anyagát, a bíró szóban nem hallja az egyes tanuk és szereplő egyénektől, hogy tulajdonképpen mi is történt ezzel az üggyel kapcsolatban. Egyszóval a régi elmaradt írásbeli rendszer mellett mondják ki azt a büntetést, amely nagyon sokszor, a fegyelmi alatt álló egyén teljes exisztenciáiának elvesztését mondja ki, hiszen hivatalvesztésre ítélik. Felfogásom szerint ez a törvény feltétlenül rekonstrukcióra szorul. Akkor, amikor az új és előre láthatólag küszöbön lévő alkotmányreformról és az alkotmányreformmal kapcsolatosan az egyes szervezetek átalakításáról lesz szó, ez a törvény feltétlenül rekonstrukciót vár. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy még kitérjek a földmívelésügyi kéidés^kből néhány témára, amelyek közvetlenül kerületemet, illetőleg lakóhelyemet érdeklik, dö amikor ezeket a speciális helyeket is érintik, ugyanakkor összefüggésben állanak az egész magyar nem-