Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1066
1066 Az országgyűlés képviselőházának 163. ha ezt az ügyet a kormánypárt a saját kebelében megnyugtatóan elintézné. En ezt sem a személyeskedés szándékával mondom, azért is nem emiitettem nevet, de valósznűleg az igen t. kormánypárt is tudja, hogy kiről van szó. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Lwcsey! — Börcs János: A néma levente!) En emiatt a hihetetlenül lassú végrehajtási munka miatt viseltetem teljes bizalmatlansággal a kormány iránt. Szent meggyőződésem, hogy a »lassan járj, tovább érsz« jelszavának hangoztatása nem azt < jelenti, hogy a miniszterelnök úrban talán nincsen jószándék, hogy a kormány feladatait végrehajtsa, hanem egyszerűen azt jelenti, hogy a miniszterelnök úr nem meri megmondani, hogy olyan erők akadályozzák őt, amelyek lehetetlenné teszik ennek a programúinak végrehajtását. Emiatt ai függő helyzet miatt viseltetünk mi teljes bizalmatlansággal a kormány iránt és ezért nem szavazom meg a megajánlási törvényjavaslatot. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Sarvay Elek! Elnök: Sarvay képviselő urat illeti a szó. Sarvay Elek: T. Ház! Az objektivitás parancsa szerint meg kell állapítanom, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársam lojális hangot ütött meg beszéde elején és beszéde végén, (Palló Imre: A középen is!) amikor kérelemmel fordult ehhez az oldalhoz, mondván, hogy türelemmel hallgassuk meg kritikájukat és ne vegyük azokat sértésnek, támadásnak, hanem türelemmel teljesítsük e tekintetben törvényhozói kötelességünket, hiszen a túloldalnak is megvan a teljes, korlátlan szólásszabadsága. Ezt honorálom igen t. képviselőtársammal szemben, mert hiszen ki kell jelentenem,— és mindannyian tudjuk — hogy alkotmányos államban élünk, ahol mindenkinek megvan a szabad kritikagyakorlási joga és higyje el a túloldal, hogy h a a sza bad kritika jogát az erkölcs, a lojalitás és az őszinte kritikának a korlátai között gyakorolják és az őszinte kritika tintájával ír az a penna, amely a kritikát gyakorolja, akkor ezt mi igenis megértéssel fogjuk fogadni. Előttem szólott képviselőtársam alkotmányos jogát gyakorolta, amikor nyilatkozott abban a tekintetben, hogy az appropriációs javaslatot elfogadja-e vagy sem. Alkotmányos jogából és politikai pártállásából kifolyólag (Palló Imre: És meggyőződéséből!) nem fogadta el a törvényjavaslatot, nézetem szerint azonban az általa felsorakoztatott indokok nem állják meg helyüket, bírálata téves úton halad, mert ez a kormányzat a legnagyobb mértékben megérdemli azt a bizalmat és támogatást, amelyet pártunk részéről élvez. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Azt megértem! — vitéz Hertelendy Miklós: A falu népe is ezen a véleményen van!) Annak a célnak, annak a programmnak a teljessége, amelyet kitűzött, s amelyet végeredményben a túloldal is elfogad, a megvalósítás felé közeledik. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Húsz év óta közelednek! — Laky Dezső: Közben más kormányok is voltak! — Palló Imre: Igen, éppen abból él ez a kormány! — Paczolay György: Sőt lesznek is még!) Amikor az 1848 : III. te. életbeléptette a költségvetés feletti bírálat rogát, nagyfontosságú szerepet adott a törvényhozók kezébe Amikor én most ezt a szerepet kívánom gyakorolni, kijelentem, hogy bizalommal vagyok ülése 1940. november 29-én, pénteken. a kormányzat iránt (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) és e bizalomnál fogva az appropriációs javaslatot megszavazom. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Ez azonban nem mentesít engem az alól, hogy élethivatásomban, úgy a műit. mint a jelenlegi élethivatásomban szerzett bi zonyos élettapasztalataim alapján a kritika jogát mellőzzem. A belügyi kormányzat terén hatalmas lé pésekkel közeledünk a végcélhoz, mert hiszei: ha megfigyeljük azt a dús, tartalomban gaz dag költségvetést, amelyet módunkban állott itt hosszú időn keresztül kritizálni, lehetetler annak egyik fénypontját meg nem látni, azt. amely a család- és nép védelmi alappal kapcso latosan az egészségügyi közigazgatás szolgálatában áll, amelynek segítségével az egészség ügyi közigazgatás hatalmas lépésekkel megy előre. Ha meg akarjuk állapítani, hogy a m. kir. belügyminiszter úrnak milyen hathatós érdemei vannak ezen a téren, akkor ' vissza kell mennünk a múltba és pedig a távolabbi múltba és &gy r kis visszapillantást kell tennünk a közegészségügy fejlődésére. Még a közelmúltban is a közegészségügy alaptörvénye az 1876: XIV. te. volt, amely törvény a maga korában igazán korszakalkotónak volt mondható. Ez a törvény az 1867-ben történt kiegyezéssel kapcsolatos fejlődés és lendület hatása alatt jött létre. Amikor az akkori Magyarország az ő legközvetlenebb feladatait bevégezte, jogi struktúráját átalakította és újra berendezte, akkor elsőrendű kötelességének tartotta rövid idő múlva, hogy ezt a hatalmas és nagyfontosságú népegészségügyi kérdést rendezze. Így jött létre az 1876 :XIV. törvénycikk, amely 50 évi fennállása után is az egész orvosi közvélemény mint hatalmas alkotást dicsőített a jubileumán. Ez a törvény azonban a mai szemüvegen át nézve nem lehet korszerű és nem lehetett korszerű, mert nem célzott egyebet, mint főként a kórházi gyógyítás fenntartását, távolabbra nem ment ennél. Ez a törvény nem látta még meg azokat a feladatokat, amelyeket a modern igények támasztanak, amelyeket a m. kir. belügyminiszter úr 1931-ben hatásosan felismert, midőn tekintete a falu felé fordult, mert látta, hogy a kórházi ápolásnak ás a kórházi gyógyításnak a módja még korántsem oVlia meg azokat a feladatokat, amelyek megoldását a nemzet egészségügye joggal megkívánhatja. Amint a m. kir. belügyminiszter űr expozéjában itt előttünk elmondotta, amikor J 933ben felmerült a probléma, hogy a közegészségügy és a gyógyítás terén vájjon a kórházak továbbfejlesztésének a prograinniját tartsa-e szem előtt, avagy pedig a népegészségügyi kérdésekkel foglalkozzék, ő ez utóbbit választotta, nagyon helyesen, mert hiszen ma azt kell látnunk és azt kell tudnunk, hogy a lakosság kétharmadrérf^e él falun, a lakosságnak felerésze 5000 lakoson aluli helységekben találja meg az otthonát, — nyilvánvaló és kétségtelen tehát, hogy a nemzet zöme a falusi egészségügyi szolgálat jobb ellátásának igénylését támaszthatja. A m. kir. belügyminiszter úr e hatalmas munkája nyomán joggal^ mondhatja, hogy gyógyul a falu, mert valóban annak a számtalan intézménynek, ezek között különösen a Zö^dkeresztes intézménynek áldásos működése eredményeit nap-nap mellett bemutathatjuk és örömmel üdvözölhetjük. A közegészségügy megoldásához és annak alaposságához azonban szükséges, hogy azok.
