Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1065
Az országgyűlés képviselőházának163. ülése 1940. november 29-én, pénteken. 1065 lesz, akkor fognak adni. (Lili János: Az Omzsa.-gyüjtés sokkal jouban sikerült!) Pedig igen sok ház dőlt össze július l-e után és dói Össze ma is. Azt látjuk azonban, hogy az egyébként igen hasznosnak bizonyult árvízkormány biztosság megszűnt. Az lenne a tiszteletteljes javaslatom, hogy az árvízvédelmi kormány biztosságot sürgősen állítsák vissza, mert egy szomorú, Isten ne adja, csapadékdús tél után olyan tavasz előtt állunk jövőre, hogy arra gondolni is rossz. Szeretném, ha igen t. képviselőtársaim lejönnének az Alföld szivébe, ahol az én kerületem is fekszik és látnák azt, hogy ha az útról jobbra vagy balra néz az ember, minden olyan, mint a háború alatt a rokitnói mocsarakban, mindenütt víztükröket lát az ember. (Palló Imre: Mi lesz még itt jövőre! Lassan járj, tovább érsz!) Egy kisebb 'problémával jövök most a Ház elé, de az egészségvédelem fokozásával ez miudig nagyobb kérdéssé válik. Egyes községekben egyes családokról megáliaDÍtják, hogy bacillusgazdák. JN agyon helyesen, vesztegzár alá tették ezeket, bizonyos korlátozó intézkedt"» seket hoztak velük szemben, például tejtermékeiket nem adhatják el, nem vihetik a piacra, ki vannak zárva bizonyos gyümölcs- stb. el árusításokból. Ezek az önhibájukon kívül ilyen helyzetbe került családok azonban ugyanazt az adót fizetik, ugyanazokat a terheket viselik, mint azok, akik nincsenek ilyen korlátozó intézkedések alatt. Meg kell találni a módjai, hogy ezt a ma talán még csak néhány szí? családot érintő kérdést megoldjuk, úgyhogy akik saját hibájukon kívül ilyen korlátozó iutézkedések alá kerültek, azoknak legalább a közteherviselésben bizonyos kedvezményeket adjanak. T. Ház! Több felszólalás hangzott el arról, hogy aki lemond rendfokozatáról, az mondjon le a nyugdíjáról is. (Palló Imre: Csúnya dolog!) Ez óriási elvi tévedés. A nyugdíj nem kegy, nem ajándék, hanem becsületes munkával megszerzett törvényadta jog. Ezt a nyugdíjat nem a kormány, nem valamely párt fizeti ki, hanem ahhoz törvényes joga van minden nyugdíjasnak. A nyugdíjat valakitől elvenni csak törvényszéki, bírói ítélettel lehet. Az, hogy valaki olyan helyzetbe kerül, hogy kénytelen a saját legjobb meggyőződése szerint egy olyan rendfokozatról, amelyet egy élet munkájával érdemelt ki, lemondani, nem vonja maga után azt, hogy mondjon le a nyugdíjáról is. Ezt nem szabad mondani. Ez egészen olcsó demagógia és semmi egyéb. (Ügy van! Ügy wm! a szélsőbaloldalon.) Súlyos^ hiba a nálunk uralkodó általános felelőtlenség és én ebben látom nagyon sok kérdés elmérgesedésének okát. Nálunk kimennek a törvények, rendelkezések, végrehajtási utasítások, de azután nincs ellenőrzés, nincs felelősségrevonás, hogy azokat a ren rí étkezéseket tényleges szellemének megfelelően hajtjak-e végre vagy sem. Pedig csak két-három drákói szigorúságú í f életre volna szükség, hogy ezen a téren a jövőben ne legyen probléma, hogy mindenki tudja: ha kötelességét nem teljesíti és a törvényeket nem pártatlanul, nem mindedkor egvf ormán alkalmazza, ezért súlyos büntetésben részesül. Meg kell említenem azt is, hogy az interpellációs joa- korlátozásának tárgyában valóságos sajtójiadjárat indult meg. Ennek nagyon érdekes előzményei voltak. A jobboldalt, a nemzeti szocialista ellenzéket támadták, hogy képviselői ízléstelen interpellációs rohamokkal jönnek,hogy olyan tömegűén jegyzik be az interpellációdat, hogy ezzel a parlament komolyságát veszélyezte UK és komolytalanná teázni; az egész interpellációs jogot, liigészen tárgyilagosan meg keli állapítanom, liogy az interpellációk azért torlódtak öásze, mert egymásután negy-Öt interpellációs nap maradt el. (Palió Imre: Ügy van!) Nem mondom, hogy interpellációink között nincs olyan, ameiynek tényleg nem volt komoly alapja, de ez természetes, ilyen mindenütt akad. Méltóztassék azonban megnézni azt az interpellációs rohamot, amelyet a kormánypárt indított. Ha szükség volt annak a körülbelül 70 interpellációnak a bejegyzésére, akkor miért nem. mondták el? (Stitz János: Ugyanolyan arányban törölt az ellenzék is! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ugyan, kérem!) En nem néztem meg az interpellációs könyvet igen t. képviselőtársam (Stitz János: Hát méltóztassál megnézni!) csak leszögezem, hogy mi nagyon sok interpellációt éppen azért töröltünk, mert két-három héten keresztül nem volt interpellációs nap, s így az interpellációt mint időszerűtlen, töröltük. (Stitz János: De most már hosszú ideje mindig volt interpellációs nap! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem hosszú ideje! Kettő volt! — Palló Imre: Ne védjék kérem ezt! — Elnök csenget.) En ebből nagyon szomorú következtetést tudok levonni. Ma ugyanis' az a helyzet, hogy ha valamilyen intézkedés várható a kormányzat részéről, akkor a^t megfelelő saitóihad.iárattal^ készítik elő. (Palló Imre (a jobboldal felé:) Ezért interpellálnak az urak!) Tudato°an használom a »hadjárat« szót, amelyben a Népszavától kezdve egészen a kormánylapokig minden egyes orgánum részt vesz. (Laky Dezső: Még a Magyarság is?) Ellenkezőleg. (Laky Dezső: Mert a »minden lap«-ban benne van az is! — Palló Imre: Igen, hát a sajtófőnök úr kiadja az utasítást! — Elnök csenget.) Éppen az veszélyezteti az interpellációs napok komolyságát, ha más indokot nem tudunk felhozni ellenük, minthoery a paitó követeli és ha mi a sajtónak csak úgy tudunk anyagot adni. ha bejegyeztetünk 70 interpellációt. E téren a kényszerszabályt kivételesen a kormánvnárti képviselő urakra kellene alkalmazni. (Tornvos György: Az f veszélyezteti, ahogyan feltálallak az interpellációt, a feltálalás módia! — Palló Imre: Hát nem is köszöngetünk mindiárt!) Elnök: Kárem, méltóztassanak a kÖzibeszólásoktól tartózkodni minden oldalon. Bakv László: En nem kívánom téliesen kihasználni a rendelkezésemre áll^ beszédidőt, miután még nagyon sok képviselőtársunk van feliratkozva a vitához. Nagyjából elmondtam, amit szükségesnek tartottam a Ház nvilvánossásra elé hozni. Még egvs^er lesznVezem^ ne méltóztassanak a mi Iegiobb szándékkal és a legőszintébben megtett kritikánkat^ s^emél^s támadásnak, személyeskedésnek tekinteni. Elismerem, igen sokszor mi is felháborodunk és erről az oldalról is elhangzanak olyan megjegyzések, amelyeknek nem kellene elhancrzaniok. Meg kell pzonban említenem azt is. hngy egyes képviselőtársaink örökösen csak^ kô>?hes^ól ásókkal vesznek részt a parlement életeden és ha egyszer véletlenül feliratkoznak, a^kor í« törlik útá^a a necket, emellett peHif»^állandóan zavarják a "Fáz kornálv tárgyalásának lohetös^gét.' ÍPaN* Imre: Hol van Líp/^ev? Kongassa a hordót!) Ez a kérdés a ^r>r^^párt belső fegyelmi ügye és mi azt szeretnők, 155*
