Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1064
1064 Az országgyűlés képviselőházának 163. leménye a kormány politikáját helyesli, akkor ebből nem lehet zavar, nem lehet semmiféle állam-, vagy nemzetfelforgatás. Az a legkisebb jogunk, hogy havonta egyszer egy községünkben beszámoló gyűlést tarthassunk. (Palló Imre: Azt hiszem, fordítva lesz itt a közvélemény és bizalom!) Semmiféleképpen nem tudom megérteni azt, hogy éppen a magyar törvényhozás tagjainak, akiknek a népet megfelelőképpen < tájékoztatni, igen sok esetben megnyugtatni, még több esetben vigasztalniuk kellene, a néppel való érintkezése ennyiie ridegen " el van tiltva. Pedig ma már nom vagyunk olyan helyzetben, mint egy évvel ezelőtt, amikor olyan köiülmények is bekövetkezhettek volna, hogy a nemzet fegyveres erejének be kell avatkoznia. A kormány kötelessége az, hogy lehetővé tegye, hogy a nép akaratát és véleményét megfelelő formában kinyilváníthassa. Én arra kérem a miniszterelnök urat, hogy szívlelje meg Imrédy t. képviselőtársam végtelenül értékes és őszinte felszólalásának azt a részét, amely erre a kéidésre vonatkozik. Mi nem akarjuk a miniszterelnök iir vitorláiéból a szelet kifogni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mert nincs is benne!) Ne vegye azonban a miniszterelnök úr sértésnek, — ezt tudtomon kívül Rajniss Ferenc képviselőtársam már felemlí tette — hogy olyan problémák megoldását sürgetjük, amelyeket ő meg akar valósítani. Én konkrét esetet hozok fel. A képviselőházi napló tanúsága szerint azt állította a miniszterelnök úr, hogy a haimadik zsidótörvény szükséges; ezt még 1940 februárjában hozta nyilvánosságra. Egészen őszintén mondom, hogy nagyon örültünk és mindnyájan boldogok voltunk, hogy a miniszterelnök úrnak is az a véleménye, hogy harmadik zsidótörvényre van szükség. Ennek már tíz hónapja. A törvénytervezetről sokat hallottunk, sokszor hallottuk azt is, hogy az nagyon jó, ki fog elégíteni mindenkit, azt is hallottuk, hogy a különböző bizottságok már megrágták, hogy be fogják nyújtani októberben, novemberben és most már itt van december és még mindig nincs a Ház előtt. Ennek már tíz hónapja. Ne méltóztassék türelmetlenségnek venni, ha mi a legsúlyosabb és leggyorsabban megoldandó problémák törvénybeiktatását nagyon sürgetjük, mert méltóztassanak elképzelni, van olyan községem, ahol az orvos — a községi orvos még ma is zsidó. Az én faj támnak, magyar testvéreimnek egészségére egy zsidó vigyáz és hogy milyen eredménnyel, azi bizonyítja a töméntelen fegyelmi eljárás, ami1 ez a zsidó orvos már kapott, de még ma is ott van. Felháborító, hogy amikor a nemzetre nézve károsnak tartjuk működésüket, akkor zsidó orvosok gyógyítják a magyar népet, zsidó ügyvédek szipolyozhatják ki a magyar népet s a magyarok ügyeit még mindig zsidók intézhetik egyes hivatalokban. (Palló Imre: Szóval így gyósryul a magyar falu!) Igen fájó probléma hadirokkantjaink és hadiözvegyeink súlyos helyzete. Azt hiszem összes képvisel őt ársaiim hasonló helyzetben vannak és tudják azt, hogy a hadirokkant járulékoknak jelenlegi a* ndszere nem' jó, mert a helyett, hogy a korral emelkednék a járadék, az egyes felülvizsgálatokkal lejjebbszállítoUák azért, hogy alacsonyabb illetéket kapjon az a rokkant. (Palló Imre: Közben 49%-os és nem 50%-Oá!) Az a rokkant, aki hazajött 25 éves korában és akkor talán 50%-os volt, az ma, húsz év múlva, 45—48—50 éves korában már legalább 75%-os rokkant és 60 éves korában 100%-os rokkant és teljesen munkaképtelen lesz. (Palló Imre; Köziben csak 49%-ot állapítanak meg!) ülése 19 UO. november 29-én, pénteken. Nagyon szeretnénk, ha a hadiözvegyek végkielégítésének ügye miinél előbb rendezve lenne. Az 1920-as évek után, nem tudom kinek az indítványára indult az az akció, hogy a hadiözvegyeknek végkielégítést adtak. Az a szegény egyszrű asszony örömmel felvette a végkilégítést, mert egyszerre néhány száz pengőt kapott. A pénz különösen akkor hamar elfogyott és ma az a családanya, aki a legdrágábbat, a családf nntartót áldozta a hazáért, itt áll teljes nyomorúságban, minden nélkül. Meg kell találni a módját annak, hogy ez a kérdés minél előbb rendezve legyen. A családvédelemről^ nagyon sokat hallottunk. Csorba igen t. képviselőtársam már tökéletesen rendben látja a családvédelmet azáltal, hogy 30 milliót felvettek a költségvetésbe. Ez azonban még csak igen kis töredék. Mi örömsmel üdvözöljük már ezt is, mert ez is sokkal több, mint ami eddig volt, mert eddig semimi nem volt. (Felkiáltások a jobboldalon: Mi is csak ezt mondjuk!) De mi lesz a progrès szíve emelkedő családi pótlékkal, mi lesz a sokgyermekes családok adókedvezményével 1 ? Ezek mind olyan dolgok, amelyek megvalósíthatók. Semmikép nem tudóim .megérteni, hogy miért nem jön már az az örökösödési törvény. Mindjárt jobban lehetne az egyke ellen küzdeni, mint így, amikor az emberek csak prédikációkat, szavakat hallanak, cikkeket olvasnak és szociális akciókról hallanak. Azt is szeretnéim tudni, nem lehetne-e esetleg megcsinálni az ilyen sokgyermekes családok ingyenes orvosi megvizsgálását. Nagyon sok magyar életet tudnánk megmenteni, ha a községi orvost olyan helyzetbe hoznánk, hogy ezeket a sokgyermekes családokat otthonukban felkereshetnék, mert sajnos a gondozó és a zöldkeresztes nővérek nem mindenütt működnek. Ha az orvos már otthon megvizsgálhatná a gyerekeket, akkor a tüdőbeteg gyerek nem akkor kerülne az orvos elé, amikor már nem lehet rajta segíteni. Ezt a családvédelmet szeretnénk üdvözölni, errevonatkozólag szeretnénk már törvényjavaslatokat a Ház előtt látni, mert addig, ameddig csak egy-egy szociális olajcsepp jut, addig, ne méltóztassék rossz néven venni, mi ezeket a reformokat állandóan és türelmetlenül sürgetni fogjuk. (Abonyi Ferenc: Kötelességünk sürgetni!) Most az alföldi talajvíz szomorú képét rajzolom a Ház elé. Rosszabbul állunk, mint a tavasszal. Annyi vizünk van, hogy az elképesztő. A kutak szájáig ér a talajvíz. A házak ma is egymásután dőlnek össze. Ennek nagyreszt az az oka, hogy a nyár folyamán a víztelenítési munkálatok elhúzódtak. Attól az időponttól számítva, amikor az árvízkormánybiztosság kiutalt egy összeget, három hónap telt el az első kapavágásig az egyik községben, úgyhogy októberben kezdődött meg a víztelenítés isteni bürokráciánknak legnagyobb dicsőségére. Ma ott állunk, hogy sokkal kevesebb föld van bevetve, mint volt tavaly ősszel. Esryes községekben nem tudnak kimenni a földekre a kukoricát behordani, mert annyira át van ázva a talajvíztől^ föld, hogy szekérrel nem lehet rámenni. Hátizsákban hordják ki a kukoricát az útra.^ A ház károk nőnek, az árvízkárosultak számára történt gyü 'tés olyan kicsiny összeget ( erednie nyezett, hogy az árvízkormánybiztosság kényszerűségből kimondta, hogy a .'úlius l-e után összedőlt házakra még nincs segély, majd ha
