Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1061

Az országgyűlés képviselőházának 163. komponens — mint gyakorlati, vidéki emher mondhatom — az, hogy a kisiparosok vásárra járnak és ezáltal önmaguknak egészségtelen konkurrenciát csinálnak, mert az a vásározó kisiparos elmegy egyik faluból a másikba és konkurrenciát csinál az ottani kisiparosnak. Ez tekintélyes költségbe, időbe és fuvarba kerül. Két hét múlva viszont az a másik kisiparos megy az előbbinek a községébe és konkurrenciát csinál neki. Gyakorlati tapasztaláshói mondhatom, hogy a vásározás egy-egy kisiparosnak körülbelül 30-— 40 vásárt jelent és egyegy vásárra 30 pengő költség, fuvar esik. Tessék ezt beszorozni: kijön 1200 pengő kidobott pénz. Amikor a kormányzat tekintélyes összegekkel igyekszik a kisiparosság segítségére lenni... (Baky László: Nyersanyaghiányuk van!) De ez mindig így van, ennek múltja a céh-rendszerből indul ki, mert akkoriban a kisiparosok csakis a járási székhelyeken laktak és mivel nem voltak megfelelő közlekedési eszközök, kijártak a fogyasztót megkeresni. Ma azonban, amikor már a közlekedési eszközök jók és majdnem minden községben van megfelelő kisiparos, a nemzeti értékek pocsékolása az, hogy ők ilyen áruelhelyezési rendszert tartanak fenn. Ezzel a problémával természetesen ők maguk is foglalkoznak, de nincs olyan szervük, amelynek kellő tekintélye volna és amely ezt szankciók alkalmazásával meg tudná gátolni pedig szükségesnek látja, hogy ebbe az öngyilkos áruelhelyezési rendszerbe a kormányzat belenyúljon. A belügyi tárcánál csak a legnagyobh elismeréssel tudok beszélni azokról az óriási szociális alkotásokról, amelyeket részben már megvalósított a belügyi kormányzat, részben pedig meg fog valósítani. Teljes dicséret illeti meg belügyi kormányzatunkat azért, hogy azt a sok problémát, amely Erdély és Kárpátalja visszatérésével kapcsolatban az adminisztráció terén mutatkozott, azt lehet mondani, simán, zökkenés nélkül meg tudta oldani. Ugyanennek a tárcának keretén belül bátor vagyok egy problémát felvetni, amelynek megoldását szükségesnek tartom. Arra kérem a belügyminiszter urat, mint a magyar egészségügy legfőbb őrét, igyekezzék összeköttetésbe lépni a kereskedelemügyi miniszter úrral abból a célból, hogy a községeken átvonuló fő közlekedési u^ik a községek területén portalaníttassanak. Kétségtelen dolog, hogy a mai idők nem alkalmasak arra, hogy olyan portalanítási eljárást hajtsunk végre, amely több évtizedre szól. De ha már drága, port nem képező födémanyaggal nem tudjuk ellátni a községeken átvonuló utakat, akkor más megoldást kell keresnünk. Minden községben van víz, minden községben van hordó és van fogat, ezek segítségével tehát könnyen megoldható, hogy legalább nyári időkben, amikor a porképződés az autók miatt nagyon erős, a községek területén a főútvonalak öntözve legyenek. Amikor a magyar állam súlyos milliókat költ él a tuberkulózis gyógyítására, akkor fontos lenne, hogy néhány százezer pengővel preventive védekezzünk. (Ügy van! jobbfelöl,) A kultusztárcáról szólva csak a legnagyobb elismeréssel beszélhetek arról az epochális tevékenységről, amely ma különösen az elemi népoktatás terén történik, A nyolcosztályos elemi iskoláról alkotott törvényről és annak gyakorlati jelentőségéről az a nézetem, hogy az igenis, a magyar falusi nép javára fog szolgálni, ha gyakorlati kézzel oldjuk meg a nyolcosztályos falusi népiskola kérdését. Az életben úgy van, hogy nem az boldogul, akinek diplomája van, hanem az, aki mestere a foglalkozásának. (Úgy van! Ügy van!) A nyolcosztályos elemi iskolát Dem azzal a céllal hívtuk óriási ülése 1940. november 29-én, pénteken. 1061 | költséggel életre, hogy a külföld felé büszkén | hirdethessük, hogy nekünk van nyolcosztályos ] elemi iskolánk, hanem azért, hogy az a gyerI mek,_ aki már fogékony a praktikus tárgyak iránt, a nyolcosztályos elemi iskola felső, hetedik és nyolcadik osztályában tényleg praktikus kiképzésben részesüljön. Ügy tudom, hogy az az elgondolás, hogy a hetedik és nyolcadik osztályban több órában fogják tanítani fajún a mezőgazdasági gyakorlati tudományokat. Ez feltétlenül helyes és célszerű, ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy tényleg hasznos gyakorlati eredményeket fog elérni a | rábízott gyermekeknél olyan tanító, aki egyj két heti vagy egy-két hónapi kurzust elvégez. j Azt tartom, rendkívül helyes volna, ha valamij képpen módot keresnénk arra, hogy a nyolc! osztályos iskola felsőbb, hetedik, nyolcadik j osztályában legalább heti egy-két órára gyakorlati embereket, intézőket, ispánokat vagy földbirtokosokat is bekapcsolnánk. Meg vagyok győződve arról, hogy ha ezt a kérdést íg*y fogjuk megoldani, akkor a nyolcosztályos elemi iskola be fogja váltani a hozzáfűzött reményeket. A kultusztárca keretében meg kell említenem, hogy a magyar nemzetnek nagy kárára van az, hogy tulajdonképpen nincs egyetemi és felsőoktatási törvényünk és azt is meg kell mondanom, hogy a magyar közvélemény már ötven éve várja a jogi oktatás reformját, de még mindig nem tudtuk keresztülvinni. Ezekkel a problémákkal foglalkoznunk kell. (Laky Dezső: Hamarosan megoldódik!) Azért vetettem fel ezt a problémát, mert még ma sincs megoldva. Azt hiszem, nem foglalkoztam még a honvédelmi tárcával. Igaz büszkeséggel tölt ei mindnyájunkat hadseregünk felszerelése, fegyelmezettsége és offenzív szelleme. (Ügy van! Ügy van!) Mint gyakorlati, falun élő ember, , arra a meggyőződésre jutottam a mostani | mozgósításkor, — és ez a nemzet gazdasági érI dekei szempontjából rendkívül fontos, — hogy I a közigazgatási és a katonai hatóságok között | fokozottabb együttműködést kellene létrehozni. i Nagy Örömmel hallottam, amikor a honvé! «lelnii miniszter úr azt mondta, hogy ő rendkiI vül nagy súlyt fektet arra, hogy a hadseregtől í a politikát távoltartsa. Teljesen egyetértek veíe ós meg vagyok győződve arról, hogy az új magyar hadsereg meg fogja őrizni a régi Monarchia hadseregének azt a tradícióját, hogy a politizálástól való tartózkodás nemcsak fegyelmi, hanem becsületbeli kötelessége is a hadseregnek. T. Ház! Nem vagyok barátja a szó szaporításnak és az időm is rövid. Minden egyes tárcánál rámutattam arra, hogy a tárca keretén belül folytatott tevékenység méltán kiválthatja belőlünk a bizalom érzését és igyekeztem minden egyes tárcánál a meglévő magyar problémákat felvetni. Én úgy látom a mai helyzetet, hogy az ország helyzete hasonló egy hajóhoz, amelyet biztos kézzel vezet egy kormányos, pedig az elemek tajtékzó dühe veszi körül. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Nagyon jól tudom, hogy minden állam élete alá van vetve az evolúciónak, éppenúgy, mint ahogyan az egyén élete is alá van vetve, ennek ÜZ evolúciónak azonban természetesnek kell lennie és nem erőltetettnek.Nagyon jól tudom,