Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1059

Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 19W. november 29-én, pénteken. 1059 tegnap nem állt módomban a házszabályok miatt, most készséggel teszek eleget az óhajának. (Halljuk! Hátijuk! a szélsőbaloldalon.) Kunder Antal képviselőtársam kiállt két adattal és azt mondotta, hogy a Teleki-kormány lehetetlen gazdasági politikája ' az oka annak, hogy Magyarországon a műtrágyaíogyasztás ennyi egy holdon (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Kunder Antal: Ezt nem mondtam!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csorba Sándor: Technikailag ki van zárva, hogy ilyen statisztikai adatok legyenek az elmúlt évről az ő kézében. Ilyen adatok tehát csak az előző kormányok működésére vethetnek esetleg rossz fényt. Én azonban nem akarok illojális lenni, mert az, hogy rossz vagy nem rossz a mi kevés műtrágya fogyasztásunk, nem terheli a miniszterelnököt. Ez azért volt, mert Magyarországon túltermelés következett be gabonában és csak 12 pengős ráfizetéssel tudtuk a gabonát elhelyezni. Akkor tehát nem volt nemzeti és politikai érdek, hogy gabonában túlzottan forszírozzuk a tö'bbtermelést. Ezek után a kitérések után, t. Ház, meg kell állapítanom, hogy én az appropriációs vitában azért szólalok tel, mert úgy érzem, hogy ez alkalom arra, hogy lelkiismeretvizsgálatot tartsak önmagammal szemben, hogy helyes úton járok-e, amikor a jelenlegi kormányt támogatom vagy pedig akkor járok helyes úton, ha esetleg a bizalmamat megvonom tőle. (A szélsőbaloldali képviselők kimennek a teremből. — Bencs Zoltán: Csak a saját hangjukat tudják élvezni!) T. Ház! Én abból a felfogásból indulok ki, hogy minden ország bölcs kormányának eminens kötelessége egy országban először az erkölcsöt magas színvonalra emelni, mert ahol ez az erkölcs nincs meg, ott nincs kulturális állami élet. De ugyanúgy kötelessége minden kormánynak a közgazdasági életet is virágzóvá tenni, mert ahol nincs virágzó közgazdasági élet, ott nincsenek a javak bőségben és ez az állampolgároknak a boldogulását nem segítheti elő. De éppen úgy abból az elvből indulok ki, hogy minden bölcs kormányzatnak alapelvül kell tekinteni, hogy a munkát, a takarékosságot, a jogrendet és ennek keretén belül a magántulajdonnak mindenek felett való jelentőségét magas polcra helyezze. Úgy gondoltam, hogy amikor hozzászólok e törvényjavaslathoz, keresem az összes kormányzati ágakban ezeknek a kardinális alapelveknek az érvényesülését, végig akarok futni minden egyes kormányzati ágon és megállapítani azt, amit ott helyesnek tartok, minden egyes tárcánál fel kívánok vetni egy-egy magyar problémát, s egyidejűleg annak megoldását, vagy korrigálását szorgalmazni. (Helyeslés a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! A külügyi tárcánál rendkívül helyeslem, hogy a magyar külügyminisztérium gondolatvilágának centrumába beállította a revíziót. Erről a kérdésről az a véleményem, hogy a revíziót csak egyféleképpen lehet megoldani, de ahhoz szükséges egy nemzetnek az akaratereje, összetartása, de szükséges ugyanakkor a külpolitikai viszonyok szerencsés alakulása is. Azt meg kell adni, hogy a magyar külügyminisztérium, a magyar külügyi politika hivatalos vezetősége mindig meg tudta találni azt az alkalmas időpontot, amikor a külpolitikai viszonyok szerencsés alakulása és belső megerősödésünk lehetővé tette, hogy egy etapnál tovább menjünk ho vágyaink valóraváltása irányában. A miniszterelnökség ügykörében örömmel üdvözlöm azt a tervet, hogy a miniszterelnökség alkotmányrevízióról szóló törvényjavaslatot szándékozik a jövőben beterjeszteni. Én ebben a kérdésben arra az álláspontra helyezkedem, hogy tempóra mutantur et nos mutamur ill illis. A politikai életre vonatkoztatva ez annyit jelent, hogy ha az emberi élet, a gazdasági élet és a politikai élet evolúción megy keresztül, akkor természetes, hogy ezt az evolúciót, ennek vívmányait és különböző megnyilatkozásait diktáló mehanizmusnak két fő komponense, tehát a törvényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom is kell, hogy keresztülmenjen ezen az evolúción. Kétségtelen, hogy az utóbbi években az állami hatalom mindig több és több ingerenciát kénytelen gyakorolni az állami és a gazdasági életre is. Ez magával hozza azt, hogy szükséges, hogy a parlament, vagyis a törvényhozó hatalom is minél nagyobb szaktudással bírjon és ezért örömmel üdvözlöm azt az elgondolást, amely a jövő parlamentjében eminens szerepet akar szánni az érdekképviseleteknek és meg vagyok arról is győződve, hogy ha mi ennek az evolúciós folyamatnak gátat vetnénk, könnyen bekövetkeznék az, hogy éppen a száktudás hiánya miatt a törvényhozás tekintélye a végrehajtó hatalommal szemben bizonyos tekintetben háttérbe szorulna és ennek következménye lehet a modern állami életnek egy rákfenéje, a bürokratizmus túlzott kifejlődése. Az igazságügyi tárcával kapcsolatban meg kell említenem azt, hogy büszkeséggel állapíthatom meg a magyar igazságügy nívóját* azonban az igazságszolgáltatásnál nemcsak az fontos, hogy jó, hanem az is, hogy gyors legyen. Sajnos, a magyar igazságszolgáltatás kissé lassú. Éppen azért, mert nemcsak erkölcsi, hanem igenis, gazdasági érdekek is fűződnek ahhoz, hogy minél gyorsabban kapjanak a peres felek jogerős ítéletet, áz alsó bíróságok helyes ítéleteinek garanciáit emelni kellene és ezáltal lehetővé válnék, hogy a felső bíróságok ügyköre a fontosabb perekre volna szűkíthető. Ugyancsak meg kell említenem azt, hogy a komoly közvéleménynek egy része aggodalommal nézi annak az iránynak az előretörését, amely a méltányosságnak a bírói joggyakorlatban a szigorú jog rovására túlzott szerepet akar juttatni. Nem szabad itt elfelejtenünk, hogy a méltányosság kérdése a bírói joggyakorlatban világnézeti kérdés lehet, tehát ha ilyen elvből indulunk ki, akkor nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a méltányossági praxis előretörése a bírói joggyakorlatban es&tleg a jogbiztonság rovására fog menni. A pénzügyi tárcánál meg kell állapítanom azt, hogy igenis, elismerem, hogy egész pénzügyi politikánk magasabb vonalvezetése ki; tűnő volt, mert a nélkül, hogy a gazdasági életben, az adózó alanyok életében nagyobb rázkódtatások történtek volna, lehetővé vált az, hogy egy hatalmas, modern hadsereget tudtunk felállítani. Ezzel a tárcával kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy Magyarországon a nyugdíjteher hihetetlenül nagy. nemcsak az országanyagi erejéhez mérten, hanem hihetetlenül nagy más országok nyugdíjterheihez viszonyítva is. Nézetem szerint ez a kérdés^ azért is szabályozandó, mert ez az ország még hatalmas honvédelmi kiadások előtt áll, másodszor pedig arról is meg vagyok győződve, hogy az uralomra jutott szociális irányzat ellenállha

r tatlanul meg fog teremteni még olyan újabb szociális intézményeket, amelyek kétségtelent