Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1058

1058 Az országgyűlés képviselőházának 163. elölről való munkáért ne az ellenzékkel együtt, hanem igazán teljesen egyedül vállalja a miniszterelnök úr a felelősséget. Azt mondotta az igen t. miniszterelnök úr legutóbbi beszédében, hogy másfél órát volt együtt Finnország volt miniszterelnökével és abból tudta meg, micsoda nagy nép ez a finn nép, mert az igen t. volt finn miniszterelnök úr az egész idő alatt nagyon keveset beszélt. Ez a kép engem rettenetesen megragadott. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Azt kérdeztem magambau, mit csináltak, talán malmoztak ketten, egymással szembeülve vagy inkább az történt, hogy a szegény finn miniszterelnök nem tudott szóhoz jutni a partnerétől, (Derültség a szélsőbaloldalon,) ha pedig a miniszterelnök úr másfél óráig beszélt, akkor ebből az következik-e, hogy aki sokat beszél, az nem tud cselekedni? (Elénk derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Ez rejtély előttem. A miniszterelnök úr ezeken a szörnyű magas szaktudományi alapzatokon egyszerűen kijelenti, hogy ne politizáljon az, aki nem ért a politikához. Ez a legsötétebb liberális gondolat, amely erre a földre megszületett, hogy az politizáljon, aki ért a politikához, mert az csak önkényes dolog lehet, ha valaki kijelenti a másikról, hogy nem ért a politikához. Viszont azt, hogy akinek fájdalma van, aki nem találja meg a kenyerét, családjának ellátását, ne politizáljon, engedelmet kérek, a XX. században nem lehet követelni, mert a XX. század embere tiltakozik az atyáskodó és nádpálcás uralom ellen, mert a XX. század embere azt mondja, hogy az atyák, sajnos, még mindig túl keveset tanultak meg a fiaiktól. Ez a helyes álláspont. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Panasz volt az interpellációk elromlásáról. Pia-yelem ezt a kérdést; méltóztatnak tudni, mióta romlott el az interpelláció? Amióta az igen t. miniszter urak egyáltalán nem jönnek el az interpellációkra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez rontotta el egyedül, mert ott, ahol az ellenzék és a kormánypárt között az elemi udvariassági összeköttetés még megvan, ott a miniszter eljön és a miniszter puszta jelenléte kontrollálja az eseményeket és azokat egy bizony03 vágáuyou és egy becsületes vita keretében tartja. T. Ház! A zsidókérdésből van még^ valami mondanivalóm, — hiszen mondanivalóm még körülbelül három-négy órára lenne, de ettől eltekintek. (Halljuk! Halljuk! — a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Nagyon le vannak már forrázva!) A zsidókérdésben látom a megtorpanást, hogy nem mehetünk tovább előre, hanem egyhelyben állunk, legalább is a zsidók óriási öröméből ezt látom. Azt hiszem, több gyertyát nyújtottak az utolsó beszéd alkalmával. Én ezt végzetes és veszedelmes dolognak +artèjÈu A magyar társadalom lelke ebben a zsidókérdésben amúgy is tökéletesen elromlott. Ez nem a miniszterelnök úrnak a hibája. Visszaemléke; zem az első zsidótörvénynek az első bizottsági tárgyalására, ahol éri .ízt mondottam, húkj hitetlenül vegyünk be egy szakaszt^ a zsidótörvénybe, amely megtiltja a keresztényeknek és zsidóknak a további összeházasodását, mert csak akkor vethetjük fel becsületesen a kérdést, hogy milyen részt engedhetünk felszívódni a nemzettestbe, ha egyszer már a kapukat lezártuk. T. Ház, erre a gondolatra, az egész vita alatt nem került sor és sajnos, Glattfelder püspök űr is csak a közös felsőházi és alsóházi ülésen próbálta már elfogadni ezt ülése 19W. november 29-én, pénteken. a gondolatot. Kétségtelen tény, lassanként odajutunk, hogy a 700.000 zsidót ebben az országban senki sem látja. Az igazi zsidókérdés, a földből, parasztnépünkből, kis középosztályunkból feltörekvő emberek igazi ellensége nem a Chorinokban van, hanem azoknak a kiszsidóknak a fiaiban, akik körül ma egy hamis szentimentalizmust kezdenek az egész országban kifejteni. (Ügy van! a szchőbaloldclon.) Nekünk az igazi kérdésünk az, hogy vissza kell menni az alaphoz; a p 700.000 zsidónak a megrendszabályozása az igazi kérdés és nem az, hogy egy eléggé pocsék társadalmi parazitizmussal most mindenki azt keresse, hogy van-e valakiben zsidó, ki milyen ágon és részben zsidó? A zsidókérdésnek ez az elfajulása veszedelmes dolog és oda fog "vezetni, hogy rövid idő múlva már nem lesz zsidókérdés, csak vegyesházasságból származott emberek kérdése lesz Magyarországon. Tessék visszatérni a zsidókérdés alapjaihoz, tessék egy erős és kemény törvényt hozni és visszaszorítani ennek a propagandáját, mert benne él a propogandája a nemzet testében és .súlyos, hatalmas veszedelmeket és ba;okat jelent. Tessék megtörni a zsidók gazdasági erejét, mert még mindig meg van töretlenül a gazdasági erejük, sőt valószínűleg erősebb, mint volt. Tessék ezen a téren cselekedni, hogy végi-,} tiszta és erős utakon kereshessük meg magunk között, magyarok között ennek a nemzetnek becsületesebb és jobb útját. Semmit sem látok, ismétlem, semmi jót nem látok ebben az irányban és ezért az appropriációt nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbalodqlon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza isgyző: Csorba Sándor. Elnök: Csorba Sándor képviselő urat illeti a szó! i Csorba Sándor: T. Ház! Igen t. Kajniss képviselőtársam beszéde eszembe juttatja aBékeffi-kabarénak »Sturm- und Drang-Periode«|át, amelyben a volt magyar politikusokat gúny és nevetség tárgyává tették. (Ellenmöndások half elől.) Az ő beszéde 50%-ban... (Kajniss Ferenc: Amit a miniszterelnök úr csinál! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Teleki Pál személyének kigúnyolása volt (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.), 20% -ban pedig a három bukott miniszternek a dicsérése, — az ő szavait idézem — s csak két vagy három százalékban volt aktív az ő beszéde. Aktívumot csak annyit találtam, amikor azt mondotta, hogy bizalmatlanságot szavaz ennek a kormánynak, mert halogató és topogó politikát folytat. (Rapcsányi László: Igaza is van! — Kajniss Ferenc: A topogó szót nem is mondtam!) Bocsánatot kérek, ez a kormány húsz hónap alatt megvalósította a magyar hadsereg talpraállását, legnagyobb nemzeti vágyunkat, Erdélynek a visszaszerzését. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Földreformot! Zsidókérdést! — Folytonos zaj. — Elnök csen?get.) t Legnagyobb szociális alkotásunkat a családvédelmi alapot te^n alá hozta (Felkiáltások a szélsőbáloldálon: Nincs köszönet benne!), s egy év alatt 60 millió pengőt fordít az ország a jövőben erre a célra. T. Ház! Ki akarok még itt térni egy dologra, bár^ nem természetem vitatkozni. Tegnapi beszéde folyamán igen nagyrabecsült Kunder Antal képviselőtársam, amidőn műtrágya adatokat közölt, összehasonlítva Német: ország és Magyarorszáig műtrágya fogyasztását, egy közbeszólásomra azt mondotta, hogy álljak fel és úgy mondjam el ezt. Miután ez