Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1056

1056 Az országgyűlés képviselőházának 1 — Taps a baloldalon. — Nagy László: Ez az igazság!) Már most én lehetetlenségnek tartom logikailag, hogy mindenben, kivétel nélkül a kormányzatnak legyen igaza, és állandóan és mindig az ellenzéki sorsot vállaló emberek tettek légyen valami rosszat az ország ellen. (Egy hang a jobboldalon: Ez fordítva is áll!) Szembeállították a fejlődő Imrédyt, a nem fejlődő, hanem húsz esztendő óta kész miniszterelnök úrral. (Élénk derültség -a szélsőbaloldalon, — Palló Imre: Már csak visszafejlődik!) Nem tudom, ez dicséret-e. Idézek a parlamenti naplóból (Egy hang a szélsőbaloldalon; Padányi-Gulyás!), de végeredményben ez belügy. Nem szólok hozzá, azonban kétségtelen, hogy ebben az összehasonlításban benne van a mi politikai életünknek jelenlegi állapota és benne van az az igazság, hogy a mai életünkre, a mai S

olitikánkra tényleg nagyon erősen rányomja élyegét az igen t. miniszterelnök űr, bár nem olyan erősen, hogy Keresztes-Fischer belügyminiszter úrnak a markáns profilja ne látszódnék alatta (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.), de kétségtelenül meglátszik egész politikai életünkön a Teleki profilja. (Derültség a szélsőbaloldalon) Nekem az volt a szándékom, hogy a szokásos appropriációs egyveleg helyett egy becsületes szellemi portrét rajzoljak a t. Ház elé a m. kir. miniszterelnök úrról... (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon!) Nem lehet hallani, kérem, semmit, „mert erre el akartam ugyan kérni a képviselőház könyvtárából egyheti komoly munkára az idevonatkozó összes könyveket, de seramit sem kaptam, mert már mind elvitték egy másirányú célzattal. Készül ez a szellemi portré, nem tudom, Magyarországnak-e, vagy Németországnak, vagy mindkettőnek dicsőségére. (Egy hang a jizélsőbaloldalon: Rózsaszínben!) Mindenesetre fenntartom magamnak azt a jogot, hogy amikor kész lesz ez a nag^y portré, amelyhez harminc darab könyvet és a naplókat elvitték a "könyvtárból, lígyhogy az ember egyelőre nem tud hozzájutni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát hogy lehet az?) — hogy szerénységem is írjon majd legalább a nagy műről valamit. (Zaj.) Kétségtelen dolog, hogy a miniszterelnök úr személyiségében egy rendkívül érdekes valakit látunk, — a becsületkérdést és ilyeneket kapcsoljuk ki, azt az igen t. Ház tudja, hogy én soha az életben nem próbáltam férfiembert megsérteni azzal, hogy i:Pra becsületes, nem tisztességes, nem puritán; én egyenesen sértésnek veszem, ha valakiről azt mondják, hogy azért miniszterelnök, mert puritán. {Ügy van! Úgy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ez az egész magyar nemzetnek a leminősítése. Tu- , dorn azt, hogy most a legújabb divat mindenre a világon azt mondani, hogy a miniszterelnök úr húsz esztendővel ezelőtt már ezt megmondotta; most már nem lehet valamit találni, amit a miniszterelnök úr húsz J sztciidŐvel ezelőtt meg ne mondott volna. Én ezt elhiszem, a professzori gondolkozásmódnak, a professzori dialektikának természetes következménye ez. Hivatkozom, mondjuk, André Siegfried könyveire, — az igen t. Bencs Zoltán t. képviselőtársam jelenléte mkitt — aki ragyogó, remek könyveket írt Amerikáról, Franciaországról és Angliáról s éppen a legremekebb és legkiválóbb dialektika következtében minden lehetőséget előre bebiztosít magának benne, ami csak történhetik. Ez a professzori agy. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) De nem ez az óriási kérdés abban, hogy ki mit bizonyít. Én elisme rem a szegedi gondolatot tökéletesen. Azt is . ülése 1940. november 29-én, pénteken. megmondom, hogy miért. Mert amikor tökéle tesen feledésbe ment, szerény személyiségem volt az, aki óriási harcok közepette az egész li berális sajtóval szemben a szegedi szellem kultuszát a magyar újságírásban felelevenítettem (Taps a szélsőbaloldalon.) Ezt én bizonyítani tudom, itt semmi néven nevezendő hamisítás nem történhetik, mert az írott és nyomtatott betű beszél. De nem az a fontos, hogy valaki húsz esztendővel ezelőtt Szegeden volt-e vagy sem, mert ez egypárszáz, vagy tegyük fel, egypárezer embernek előnyét jelenti j,'i millió magyarral szemben, tën például abban az időben rab voltam, a másik társam nem volt olyan szerencsés, hogy Szegedre juthasson. Ha valaki Szegeden ott volt és húsz esztendeig a legkeservesebb nacionalista harcokban nem vett részt, vagy zárt ajtók és ablakok mögül nézte, — amit nem a minisztere] nök úrról mondok, őróla mást fogok mondani ~ az hiába áll elő azzal, hogy »én szegedi harcos vagyok«, most, amikor annyira divat lett a szegedi gondolat előtérbe állítása. T. Ház! Itt Gömbös Gyula uralomra jutása előtt egy esztendővel és Gömbös Gyula kormányzása alatt történt meg az óriási belső átalakulás, irgalmatlan harcokkal, amelyeket nemcsak a sajtóban, hanem itt a parlamentben is vívtunk meg nap mint nap megújuló botrányok mellett, amikor tisztességes embereket kivégeztek és tényleg ki is tudtak gurítani a politikából, nevetségessé tették őket véglegesen egy-egy elszólásuk miatt, — ismétlem, tisztességes, jóravaló magyar embereket. Itt zajlott le ez a harc. A politika nem az írott betűknek a tudománya, hanem a cselekedeteknek, a harcoknak, küzdelmeknek a foglalata s én tisztelettel és meggyőződéssel is állítom, hogy ezekben a harcokban Teleki Pál gróf nem vett részt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bencs Zoltán: A harcokban nem, az országért való munkában annál inkább. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Tények kellenek. — Bencs Zoltán; A kötetek beszélnek! — Palló Imre: Az nem elég!) Bocsánatot kérek, az igen t. miniszterelnök úrba lassanként talán a körülötte lévő uraknak a túlságos és mérhetetlenül eltúlzott rajongása vagy hízelgése következtében, — hiszen éppen Benes t. képviselőtársammal történt meg, hogy kifejtette beszédében, hogy elárulhatja, a miniszterelnök úr nagyszerű nyomdász, mire a miniszterelnök úr azt mondotta: »Nahát, ez hallatlan, én nem nyomdász vagyok, hanem térképész vagyok.« — (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Báakasztanak mindent.) saj.nos, beleszuggerálják lassanként azt a gondolatot, hogy nincs most már a nemzeti életnek, a nemzeti politikának egyetlen területe sem, ahol nem egyedül és kizárólag a miniszterelnök úr az egyetlen szakember. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a szélsőbaloldalon.) Ez történik. A miniszterelnök úr kifejtette, hogy a Pester Lloydnál azért van 4í> zsidó, mert ebben az országban magyar ember senki sem tud németül. (Csorba Sándor: Nem azt mondta, hogy senki sem tud. — Zaj a szélsőbaloldalon és a jobboldalon. — Csorba Sándor: Azt mondta, hogy kevesen vannak.) Azt mondta, hogy kénytelen ő maga a saját beszédeit németül megírni vagy korrigálni. (Zaj. — Felkiáltások a »zélsőbaloldalon; Ezt mondta.) Ehhez még hozzátette Bencs igen t. képviselőtársam azt, hogy nem lehet ezekről a zsidókról végeredményben így beszélni, mert hiszen Németországban is Jó szolgálatokat tesznek a mostani politikának Hát a t. kép-