Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1056

1056 Az országgyűlés képviselőházának 1 — Taps a baloldalon. — Nagy László: Ez az igazság!) Már most én lehetetlenségnek tartom logi­kailag, hogy mindenben, kivétel nélkül a kor­mányzatnak legyen igaza, és állandóan és min­dig az ellenzéki sorsot vállaló emberek tettek légyen valami rosszat az ország ellen. (Egy hang a jobboldalon: Ez fordítva is áll!) Szem­beállították a fejlődő Imrédyt, a nem fejlődő, hanem húsz esztendő óta kész miniszterelnök úrral. (Élénk derültség -a szélsőbaloldalon, — Palló Imre: Már csak visszafejlődik!) Nem tudom, ez dicséret-e. Idézek a parlamenti naplóból (Egy hang a szélsőbaloldalon; Pa­dányi-Gulyás!), de végeredményben ez belügy. Nem szólok hozzá, azonban kétségtelen, hogy ebben az összehasonlításban benne van a mi politikai életünknek jelenlegi állapota és benne van az az igazság, hogy a mai életünkre, a mai S olitikánkra tényleg nagyon erősen rányomja élyegét az igen t. miniszterelnök űr, bár nem olyan erősen, hogy Keresztes-Fischer belügy­miniszter úrnak a markáns profilja ne látszód­nék alatta (Élénk derültség a szélsőbalolda­lon.), de kétségtelenül meglátszik egész politi­kai életünkön a Teleki profilja. (Derültség a szélsőbaloldalon) Nekem az volt a szándékom, hogy a szokásos appropriációs egyveleg he­lyett egy becsületes szellemi portrét rajzoljak a t. Ház elé a m. kir. miniszterelnök úrról... (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon!) Nem lehet hallani, kérem, semmit, „mert erre el akartam ugyan kérni a képviselőház könyvtá­rából egyheti komoly munkára az idevonat­kozó összes könyveket, de seramit sem kaptam, mert már mind elvitték egy másirányú cél­zattal. Készül ez a szellemi portré, nem tudom, Magyarországnak-e, vagy Németországnak, vagy mindkettőnek dicsőségére. (Egy hang a jizélsőbaloldalon: Rózsaszínben!) Mindenesetre fenntartom magamnak azt a jogot, hogy ami­kor kész lesz ez a nag^y portré, amelyhez har­minc darab könyvet és a naplókat elvitték a "könyvtárból, lígyhogy az ember egyelőre nem tud hozzájutni, (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Hát hogy lehet az?) — hogy szerénységem is írjon majd legalább a nagy műről valamit. (Zaj.) Kétségtelen dolog, hogy a miniszterel­nök úr személyiségében egy rendkívül érdekes valakit látunk, — a becsületkérdést és ilyene­ket kapcsoljuk ki, azt az igen t. Ház tudja, hogy én soha az életben nem próbáltam férfi­embert megsérteni azzal, hogy i:Pra becsületes, nem tisztességes, nem puritán; én egyenesen sértésnek veszem, ha valakiről azt mondják, hogy azért miniszterelnök, mert puritán. {Ügy van! Úgy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ez az egész magyar nemzetnek a leminősítése. Tu- , dorn azt, hogy most a legújabb divat mindenre a világon azt mondani, hogy a miniszterelnök úr húsz esztendővel ezelőtt már ezt megmon­dotta; most már nem lehet valamit találni, amit a miniszterelnök úr húsz J sztciidŐvel ez­előtt meg ne mondott volna. Én ezt elhiszem, a professzori gondolkozásmódnak, a professzori dialektikának természetes következménye ez. Hivatkozom, mondjuk, André Siegfried köny­veire, — az igen t. Bencs Zoltán t. képviselő­társam jelenléte mkitt — aki ragyogó, remek könyveket írt Amerikáról, Franciaországról és Angliáról s éppen a legremekebb és legkivá­lóbb dialektika következtében minden lehetősé­get előre bebiztosít magának benne, ami csak történhetik. Ez a professzori agy. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) De nem ez az óriási kérdés abban, hogy ki mit bizonyít. Én elisme rem a szegedi gondolatot tökéletesen. Azt is . ülése 1940. november 29-én, pénteken. megmondom, hogy miért. Mert amikor tökéle tesen feledésbe ment, szerény személyiségem volt az, aki óriási harcok közepette az egész li berális sajtóval szemben a szegedi szellem kul­tuszát a magyar újságírásban felelevenítettem (Taps a szélsőbaloldalon.) Ezt én bizonyítani tudom, itt semmi néven nevezendő hamisítás nem történhetik, mert az írott és nyomtatott betű beszél. De nem az a fontos, hogy valaki húsz esztendővel ezelőtt Szegeden volt-e vagy sem, mert ez egypárszáz, vagy tegyük fel, egypárezer embernek előnyét jelenti j,'i millió magyarral szemben, tën például abban az idő­ben rab voltam, a másik társam nem volt olyan szerencsés, hogy Szegedre juthasson. Ha valaki Szegeden ott volt és húsz esztendeig a legkeservesebb nacionalista harcokban nem vett részt, vagy zárt ajtók és ablakok mögül nézte, — amit nem a minisztere] nök úrról mon­dok, őróla mást fogok mondani ~ az hiába áll elő azzal, hogy »én szegedi harcos vagyok«, most, amikor annyira divat lett a szegedi gon­dolat előtérbe állítása. T. Ház! Itt Gömbös Gyula uralomra jutása előtt egy esztendővel és Gömbös Gyula kor­mányzása alatt történt meg az óriási belső át­alakulás, irgalmatlan harcokkal, amelyeket nemcsak a sajtóban, hanem itt a parlament­ben is vívtunk meg nap mint nap megújuló botrányok mellett, amikor tisztességes embe­reket kivégeztek és tényleg ki is tudtak gurí­tani a politikából, nevetségessé tették őket véglegesen egy-egy elszólásuk miatt, — ismét­lem, tisztességes, jóravaló magyar embere­ket. Itt zajlott le ez a harc. A politika nem az írott betűknek a tudománya, hanem a cseleke­deteknek, a harcoknak, küzdelmeknek a fog­lalata s én tisztelettel és meggyőződéssel is állítom, hogy ezekben a harcokban Teleki Pál gróf nem vett részt. (Ügy van! Ügy van! a szél­sőbaloldalon. — Bencs Zoltán: A harcokban nem, az országért való munkában annál in­kább. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Tények kellenek. — Bencs Zoltán; A kötetek beszélnek! — Palló Imre: Az nem elég!) Bocsánatot ké­rek, az igen t. miniszterelnök úrba lassanként talán a körülötte lévő uraknak a túlságos és mérhetetlenül eltúlzott rajongása vagy hízel­gése következtében, — hiszen éppen Benes t. képviselőtársammal történt meg, hogy kifej­tette beszédében, hogy elárulhatja, a minisz­terelnök úr nagyszerű nyomdász, mire a mi­niszterelnök úr azt mondotta: »Nahát, ez hal­latlan, én nem nyomdász vagyok, hanem tér­képész vagyok.« — (Derültség és zaj a szélső­baloldalon. — Palló Imre: Báakasztanak min­dent.) saj.nos, beleszuggerálják lassanként azt a gondolatot, hogy nincs most már a nemzeti életnek, a nemzeti politikának egyetlen terü­lete sem, ahol nem egyedül és kizárólag a mi­niszterelnök úr az egyetlen szakember. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a szélsőbalolda­lon.) Ez történik. A miniszterelnök úr kifej­tette, hogy a Pester Lloydnál azért van 4í> zsidó, mert ebben az országban magyar ember senki sem tud németül. (Csorba Sándor: Nem azt mondta, hogy senki sem tud. — Zaj a szélsőbaloldalon és a jobboldalon. — Csorba Sándor: Azt mondta, hogy kevesen vannak.) Azt mondta, hogy kénytelen ő maga a saját beszédeit németül megírni vagy korrigálni. (Zaj. — Felkiáltások a »zélsőbaloldalon; Ezt mondta.) Ehhez még hozzátette Bencs igen t. képviselőtársam azt, hogy nem lehet ezekről a zsidókról végeredményben így beszélni, mert hiszen Németországban is Jó szolgálatokat tesznek a mostani politikának Hát a t. kép-

Next

/
Thumbnails
Contents