Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1055

Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1940. november %9-én, pénteken- 1055 derültség és taps a szélsőbaloldaton. — Palló Imre: Ez lesz soká!) Pártoktól függetlenül sokan voltunk és vagyunk, akik 15 esztendő óta bárhol és bárkinél állandóan a magyar jobboldaliság maradéktalan győzelméért küzdöttünk, mert beláttuk már Bethlen István gróf uralma alatt, hogy a pártkeretek nem fejeznek ki ebben az országban semmit sem, intézményeink tekintélye a nép előtt állandóan csökkent, a parlament és a nép eltávolodtak egymástól, kiütközött a magas technikával elnyomott új mozgalmakból a tartós magyar válság már abban az időben és azóta is csak a helyzet súlyosbodását érezzük, mert ha nem lennének itt ebben az országban szerves és ősi hibák, akkor revíziós sikereink, három országrész visszajÖvetele összeforrasztotta volna már ezt a nemzetet egyetlen hatalmas és acélos tömbbé. (Helyeslés és taps a s?Msőbaloldalon.) Jól mondotta Imrédy Béla, hogy olyan mély a lelki hasadás, hogy nincs közös nyelvünk, a szavak elvesztették közöttünk az értelmüket s hiába próbálja meg akár az én igen t. Hokky képviselőtársam, akár a kormány, ezért egyedül az ellenzékre hárítani át a felelősséget, mert egy egyszerű és általános kebelreborulással, amit mi itt a parlamoutben megrendezhetünk, egyetlen egy magyar kérdés sem jut nyugvópontra. (Taps a szélsőbaloldalon.) Ha mi mindnyájan beállunk Teleki Pál gróf háta mögé. állitom, hogy a helyzet sokkal rosszabb lesz, mert akkor tényleg illegális helyekről, illegális forrásokból tör elő az a töméntelen keserűség, baj, panasz, bánat, amely ezt a magyar népet nyomja. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Kár azt a csodálatos játékot megjátszani, hogy állandóan mindenben tökéletesen igaza van a kormányzatnak, — hiszen ezekből a vitákból ez következik — mert a feltámadó bajoknak a fészke kétségtelenül és megdönthetetlenül az uralmi rendszerben van. Ha mi itt a parlamentben ezt nem ismerjük el. ha mi egymás között meghamisítjuk azt, ami van, akkor a feszültség az országban csak nagyobb lesz. Azt mondják odaát: hatalcmra törnek. Engedelmet kérek, melyik kormány próbált már megbukni magától, (Derültség.) csakhogy példát adjon, hogy nem kell hatalomra törni? (Derültség a szélsőbáloldalon.) Micsoda beszéd az. hogy egy párt hatalomra tör? (Benes Zoltán: Természetes!) Ha egy párt nem tör hatalomra, megcsalja saját híveit, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) ha pedig nem képviseli fanatikusan azt, amit hisz, megcsalja önmagát. (Korláth Emire: Es a híveit! — Bencs Zoltán: Ez így van!) Békés és adminisztratív korszakokban azzal a »kérlekalássan«« politikával sok mindent el lehet intézni és át lehet hidalni, válságos időben azonban természetszerűleg nyersebb lesz a küzdelem formája, nem azért, — ismétlem — mert az emberek lettek nyersebbek, mert nagy és hatalmas szellemek voltak a mi kicsinységünkhöz képest a múltbeli politikusok, hanem azért, mert nehezebb íett az idő, nyersebb lett minden feladat és nagyobb 'tett, az aggodalom minden magyar ember szívében. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék elhinni, erre a sok vádaskodásra, gúnyos megjegyzésre, bekiáltásra mondom: nekünk is sokkal könnyebb lenne, urasabb lenne, előkelőbb lenne, nyugodalmasabb lenne úgy venni az életet, ahogyan van. nem . bírálni semmit, nem bírálni embertársainkat, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. nem bántani őket, mert egyéni panaszt saját sorsunk ellen tulajdonképpen egyikünk sem emelhet. En alázatosan megköszönném a jó Istennek, ha rosszabb dolgom sohasem lenne, ezért a biztonságért, hogy jobb ne is legyen, csak így maradhassak, sőt lalán le is adnék mai életnívómból is nagyon tekintélyes részt ezért az áldásért. Nincs nekem egyénileg a világon semmi bajom. Meg keli köszönnöm nemzetemnek azt, amit nekem adott. Nem irigylek senkit, aki hatalmi polcon ül, mert nagyon jól tudom, mit jelent a jelen körülmények között miniszternek vagy adminisztrátornak lenni. En, habár lassanként odaérünk, hogy a 7(í évesek kiabálnak át, hogy a fiatalok türelmetlenek, (Derültség.) már közelebb vagyok a halálhoz, mint a születéshez és láttam az egész világot. Megéltem hét forradalmat, nekem nem kell forradalom; én nem magyarországi poloska-forradalmat éltem mez, hanem tigrisek forradalmát éltem végig. Ültem 29 hónapot, halálos ítélettel, cellában és ültem Rockefeller asztala mellett ebédnél, társalogtam gyilkosokkal és genfi politikusokkal, (Derültség.) dolgoztam 40 fokos hidegben száraz kenyéren és kerestem súlyos százasokat egynéhány oldal írásommal,- nem idehaza, külföldön. Harmincötéves koromig albérleti szobánan éltem és cipőmet barátaim talpaltatták m^g: panaszkodni azonban soha senkinek sem panaszkodtam akkor sem. Sohasem mondottan*, hogy a nemzet uekem keyeset juttat, legfeljebb azt mondottam: csodálatos dolog, hogy rengeteg senkinek és korlátolt fráternek, mintha többet szabnának ki, mint amennyi jár neki. (Derültség.) Éppen ezeknek a tapasztalatoknak a birtokálban nagy megütközéssel látom, hogy menynyire szűkhomlokú, gyanakvó, önző és egyoldalú nálunk a becsületes ellenzéki politikának a hatalmi bírálata. (Szöllősi Jenő: Báncoshomlokú!) Én nem udvaroltam Imrédy Bélának, Jaross Andornak és Kunder Antalnak, amikor miniszterek voltak, de láttam — mert látó és tapasztaló ember vagyok, — a lihegő körüludyarlásokat (Derültség és mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.), szememben vannak a képek és fülemben a nagyságukról zengett himnuszok és őszintén fáj nekem, hogy ugyanazok a férfiak csodálatos színeváltozással gúnyolódni és hetykélkedni tudnak, — mert más beállítottság is lehetséges az ellenzékiség és kormánypártiság között — és teszik ezt csak azért, mert ezek a politikusok nehéz belső harcok és lelkiismeretvizsgálódás után úgy érezték, hogy nem arra látják Magyarország útját, amerre a kormány. Ez nem bűn t. Ház (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Egyelőre még,bűn. — Zaj a középen,), ez nem rablógyilkosság. Ezért jár a tökéletes elnyomás a sajtóban, jár. megengedhető a Népszavának, hogy ezeket a férfiakat gúnyolja (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), jár Peyer Károlynak a kormánypárti taps azért, hogy ezeket emlegeti. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szomorú! Szégyen! — Zaj a jobboldalon és a középen. — Maröthy Károly: Kommunistákkal is összefognak! — Palló Imre: Aki kötelet akar, ellenzéki politikusoknak! — Elnök csenget. — Csorba Sándor: Nem-kormánypárti taps volt! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon, — Zaj.) Jár a sok rágalmazás a közéletben, heves kifakadások a parlamentben, erkölcsi és in tel- • lektuális reifdreutasítások, csak azért, mert ellenzékbe mentek és vállalták ezt a nem irígylésreméltó sorsot és missziót is és kijöttek abból a pártból anélkül, hogy egyetlenegy urat is magukkal hívtak volna. (Ügy van! Ügy van! 154