Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-632

632 Az országgyűlés képviselőházának 1, tor megjegyezni, a magam apró konkrétumait pedig a következőkben vagyok bátor előadni. Egyik képviselőtársam a borkérdésről beszélt. A földmívelésügyi tárca költségvetése is em­líti, hogy szőlőtelepítésre és felújításra na­gyobb lehetőséget, ad. Ezt helyesnek tartom, de ezzel kapcsolatban van egy kérésem. Azokon a vidékeken, ahol a nemes európai szőlők nem mennek, méltóztassék a kisparasztoknak meg­hagyni a maguk 100, 200 vagy 300 öl direkt­termő szőlőjét. Somogy megyében, Baranyá­ban és Bihar megyének egyes vidékein a kö­tött területeken már megpróbálkoztak minden lehetőt megtenni arra, hogy nemes európai szőlői a jtakat termeljenek, de nem megy, ez lehetetlen dolog. Ne méltóztassék elvonni azt a nagyon csekélyke örömet attól a falusi néptől. hogy a saját Noa-borát, direkttermő szőlőből termelt borát ne igya a meleg időben a poshadt víz helyett. Nem akarom a Noa-borról szólva a magyar bor hírnevét rontani, csak azt ké­rem, hogy a saját néhányszáz Öl szőlőföldjü­kön direkttermő szőiőt termeinessenek. So­mogy, Baranya és Bihar megye kisgazdáinak, általában a kötött vidékeken élő és kötött ég­hajlat alatt élő vidékek kisgazdáinak ez a kí­vánsága és nagyon fontos kívánsága. A költségvetésben látom a belvizek lecsa­polására felvett 400.000 pengő költségelőirány­zatot, aminek nagyon örülök és amit nagyon helyesnek tartok. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a földmívelésügyi miniszter úr figyel­mét arra, hogy ezek a belvizek nem abból áll­nak elő, hogy talajvizek vagy elvezethetetlen vizek vannak, hanem az egész országban, min­den község határában vannak olyan lapályok, olyan hajlatos földek, amelyek víz alatt álla­nak, különösen a mostani esős időben, de min­den nagyobb esőzésnél, minden hóolvadásnái, általában igen gyakran víz alá kerülnek. Ezek a földek mindig szegény kisparasztoknak egy­két holdas földjei, amelyekből 100—200 Öl víz alá kerül és e miatt nem lehet eladni. Azt kérem tehát, méltóztassék ezekben a községek­ben éppen az idei év tapasztalatai alapján megállapítani, hogy hol vannak ezek a víz­állások, hajlatok és víz jár ta földek, méltóztas­sék ezeket felvenni, bizonyos árokrendszerrel, vagy egyéb munkálatokkal az évek során, de minél előbb, ugyanúgy lecsapolni és használ­hatóvá tenni, mint ahogy a szegedkörnyéki vizeket most akarja a miniszter úr elvezet­tetni. Méltóztassék ezt abból a szempontból nézni, hogy a falu népe félhold^ vagy 200 öl földjének víz alatt állása és termésének elvesz­tése igen káros egy-egy kisemberre, ha pedig összeszámláljuk az egész országban tíz- és tíz­ezer holdra megy ezeknek a víz alatt álló föl­deknek a száma, ami a nemzeti termelésre igen káros dolog. A földmívelésügyi költségvetésben lá­tok egy összeget, amely a vadászat támoga­tására szolgál. Engem a vadászok ellenségnek tekintenek, mert én a vadaknak ellensége va­gyok. De én azt mondom és azt kérem a föld­mívelésügyi miniszter úrtól, hogy a vadkárok­nak és vad-dolgoknak legsürgősebb rendezé­sére most már tegyen valamilyen intézkedést. Láttuk, hogy az idei télen a vadak mi­lyen pusztításokat okoztak, hogy ezerszám­ra pusztultak el a gyümölcsfák és évtizedekre kiható, helyrehozhatatlan károkat okoz­ták, és a gazdák még kártérítést sem kaptak; ezzel szemben az államot terhelték meg azzal, hogy olcsó gyümölcscsemetéket kellett kiosztani s ugyanakkor kezdjük szapo­rítani az apró vadakat, Az apr"Ó vadkárok '. ülése IdUO november 20-án, szerdán. megtérítésére és általában az egész vadászati törvény úDJá szervezésére feltétlenül szükség van. Ha az érdekelt gazdák a vadtenyésztés­ből eredő károkért megfelelő kárpótlást kap­nának, akkor elismerném valami közgazdasági jelentőségét a vadtenyésztésnek és a vadászat fenntartásának, de amíg a vadtenyésztésnek, a vadászatnak az egész terhét a szegény kisem­berek viselik, addig én a szó szoros értelmé­ben kiirtandónak tartom a vadakat, mert sok­kal előbbrevalók a falusi gyermekek, a falusi szegény családok kis terményei, mint a vadá­szatból eredő passzió kielégítése. Egy másik igen fontos kérdés az állatte­nyésztéssel kapcsolatban, amit igen helyesnek tartok, a borjú- és tenyészállat-akció, azonban a kivitelnél igen sok baj van. Az én közsé­geimbe is hozattunk ilyen törzskönyvezett te­heneket, amikor azonban a gazdák megkapták az első szállítmányt, akkor a többit lemondot­ták és még fizettek azért, hogy ne kelljen nekik átvenni. Olyan törzskönyvezett teheneket kap-^ tak ugyanis, amelyeknél egy jobb kecske több tejet ad. ígéretet tettek, hogy 120—150 kilo­grammos borjúkat kapnak a gazdák és 70—80 kilogrammosokat kaptak igen drága áron. Én valahogyan az egész rendszer újjászervezését szeretném és lehetővé kellene tenni azt, hogy az ellenőrzés és a kivitel sokkal hatékonyabban szolgálja a kisgazdáknak azt az érdekét, amit voltaképpen a tehén- és borjú-akció lebonyolí­tásával céloztak. Azokról az elvi és nagyobb jelentőségű kér­désekről, amelyekről igen t. képviselőtársaim már beszéltek, nem akarok szólni, nem akarom ismétlésekkel tölteni az időt, egy kérdésre azonban — nem tudom, volt-e erről már szó — fel kell hívnom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét, amely éppen olyan fontos a föld­mívelésügyi igazgatás, mint az ország érdeké­ben, ez pedig az alsófokú földmívelésügyi igaz­gatás megszervezése. Lehetetlen dolog, hogy ebben a költségvetésben a minisztérium hatás­körébe tartozik a mezőőrök oktatása, a nyúl­ketrecakció támogatása és a trágyatelepek lé­tesítése: olyan piszlicsáré dolgok, amikkel egy minisztérium, egy kormányzat nem foglalkoz­hatok. Ha végig elolvassa az ember ezt az öt­hat oldalas költségvetést, szinte azt látja, nogy Magyarországon a mezőgazdaság íoljesen fii van maradva, mert mindent a miniszternek és a központi kormányzati hatóságnak kell in­téznie és a»a csoda, hogy nem fullad bele ezek­nek az apró-cseprő teendőknek az elintézésébe és látszik, hogy nem tud semmire sem jutni. Ennek következtében feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az egészen kicsi dolgok végre­valahára kikerüljenek a minisztérium kezéből és valamilyen intéző hatóság legyen alatta. Ezek pedig nem lehetnek mások, mint a mező­gazdasági kamarák, amelyeket hatósági jog­körrel kell felruházni, sőt tovább megyek, még a járási gazdasági bizottságokat is. A szerve­zetet át kell építeni. Ehhez megfelelő törvény­javaslatot kell idehozni. Annakidején, amikor a második mezőgazdasági kamarai törvényt, tárgyaltuk, akkor is nagyon kértem az akkori kormányzatot, hogy fordítsa ezt a kamarai törvényjavaslatot úgy, hogy a mezőgazdasági alsófokú igazgatásnak legyen egy hatósági szerve, mert hiszen ott vannak a közvetlenül érintett emberek, a munkások, a kisgazdák, akikkel mindent meg lehet csinálni és akkor tényleg lehet földmívelésügyi kormányzati po­litikát kívánni attól a földmívelésügyi minisz­tertől; így azonban, amikor a lehető legkisebb.

Next

/
Thumbnails
Contents