Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1054

1054 Az országgyűlés képviselőházának 163, ülése 19W. november 29-én, pénteken. oldalon.) Ez az adminisztráció, a törvényhozás és az egész állami szervezet halála és elmaradás minden más» modernebb módszereket alkalmazó államrendózerrel szemben. Megnövekszik a lekésés veszedelme. A törvényhozás és a végrehajtás merev elkülönítése lassanként megszűnik az egész világon. A törvényhozók lassanként mindenütt kezdik ellenőrizni, hogy mi történik a végrehajtásban, mert ezt a kettőt egymástól elválasztani egy magasrangú rabszolgatartó esinovnikrend kifejlődése nélkül nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az a törvényhozási rendszer, hogy a törvényhozók törvényt hoznak, hogy a képviselők megszavazzák azt a törvényjavaslatot, amelyet nem ők alkottak, hanem amelyet a kormány nyújtott be, de annak további hatását többé az életben soha jogszerűen nem figyelhetik meg, nem ellenőrizhetik, megbukott az egész világon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben maradtunk el legjobban és ezért, nem pedig egyes emberek viselkedése miatt csökkent" a parlament tekintélye. Azoknak a szíves figyelmét, akik nagyon szeretnek a gyönyörűséges múltra hivatkozni szemben az eldurvult mai élettel, csak arra hívom fel, hogy nem ezekben a mostani veszélyes időkben történtek itt a parlamentben pofozkodások, verekedések, teremőrökkel való kihurcolások (Incze Antal: És lövöldözések!) és lövöldözések; itt most rend és fegyelem van, csak a belső es a külső helyzet romlott meg veszedelmesen. Sokan azt kérdezték a vitában, hogy ha Imrédy Béláék olyan sürgősnek tartották ezeket a feladatokat, miért nem csinálták meg akkor, amikor uralmon voltak. Ez lényegében ugyanaz a kérdés, mint amikor a derek, egyszerű magyar ember kint a falun azt mondja nekem: képviselő úr, ott bent ül a képviselőházban csinálja a törvényt, hát miért nem segít rajtunk, (Korláth Endre: Miért csmal rosszat!) hogy rendesebben, Dobban tudjunis megélni? Erre csak azt mondom, hogy a miniszteri hatalom is korlátozott — ezt természetesen a mai kormányzatról is elismerem — annál az egyszerű oknál fogva, hogy a regi rendszerben él. Ne áltassuk magunkat: mi a régi rendszerben élünk és arra próbálunk különböző új cirádákat felrakni. Ezer látható «s láthatatlan szála van ennek a régi rendszernek, amely leköti a lehetősegeket es ezért nem felszabadult erő még Magyarországon egyetlen miniszter sem. (Incze Antal: Így vann T Ház' Amikor én itt mint fiatal képviselő 'Gömbös Gyuja hitbizományi törvényjavaslatát erősen, kegyetlenül megtámadtam, ott ültem a hegypárton fent egyedül s akkor Magyarország miniszterelnöke felkelt székéből, beült mellém a padba és azt mondotta: Te meg fiatal vagv itt benn és nem tudod, hogyan születnek a törvényjavaslatok; gyere el velem sétálni és elmondom neked. Felvitt vitéz tömbös Gyula a Várba a Bástya-sétányra s el

: mondotta nekem, 'hogy milyen hitbizományi törvényjavaslatot csinált és milyen korulmenyek között mi maradt meg belőle. Azt mondotta akkor nekem vitéz Gömbös Gyula: Erre azt is mondhatnád a magad tapasztalatlanságában, hogy ha ez ígj van, miért nem megyek el a helyemről. És azt mondotta: JNem megyek el, mert nekem még misszióm van, nem megyek el addig, amíg a magyar nacionalista sajtót nem teremtem meg. Akkor még ez nagy féladat volt, amely előttünk állt. Nem szeretem túlságosan felelősségre vonni egyénenként a miniszter urakat azért, hogy bizonyos dolgokat miért nem csinálnak meg. Általában rejtélyes és csodálatos ez a magyar élet. Merem állítani, hogy ha szegény Gömbös Gyula nem halt volna meg, na egészséges ma radt volna, itt ülne közöttünk, de megbukott volna rövid félév vagy háromnegyed év múlva. (Incze Antal: Irgalmatlanul!) Utána Darányi Kálmán jött, a zsidóságnak és reakciónak csodálatos, mámoros fogadtatásával és mi kegyetlenül és elszántan támadtuk megboldogult Darányi Kálmánt, mert tudtuk, hogy ha ott olyan nagyon örülnek neki, akkor mi nem örülhetünk s az a kötelességünk, hogy támadjuk őt. Amikor pedig Darányi Kálmán mint óvatos ember is belátta, hogy utat kell választani és ez az út a nemzet feltámadt energiái, a gombosi szellem miatt nem mehet másfelé, csak jobbra, akkbr egyik napról a másikra kegyetlen roham indult meg Darányi Kálmán ellen a zsidóság és a reakció oldaláról, mi pedig odaálltunk Darányi Kálmán mellé s állítom, hogy Darányi Kálmán a nép körében való népszerűségének tetőpontján bukott meg. Utána a zsidóság és a reakció örömujjongása között Imrédy Béla jött. Imrédy Béla beült a miniszterelnöki székbe és mi kötelességünknek tartottuk, hogy kegyetlenül támadjuk Imrédy Bélát azért, mert annyira örültek neki a zsidók és a reakció, azt mondván, hogy most végre egy európai hírű nagy pénzügyi kapacitás, egy nyugodt ember a miniszterelnök, aki nem fog felfordulásokat csinálni és szélsőséges elveket hirdetni. Amikor mindenki ezt kiabálta s amikor pontosan tudtam, hogy abban az időben milyen erők mozdultak meg a Cityben és az arisztokráciában Imrédy Béla kormányrajuttatása mellett, akkor igenis, ellenzéke voltam Imrédy Bélának. Amikor pedig Imrédy Béla logikus gondolkozás után nem tudott mást csinálni, mint amit Darányi Ká'mán csinált és amikor fanatikusan keresve önmagában a kibontakozást, jobbfelé ment, abban a pillanatban a sajtóban, a kaszinókban, a társaságokban hihetetlen gyűlölködő roham indult meg Imrédy Béla ellen, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mi pedig, akik addig támadtuk, igenis mindannyian Imrédy Béla háta mögé álltunk. (Maróthy Károly: Ügy van! Mi támogattuk! Az ellenzék támogatta Imrédyt!) T. Ház! Csodálatos a magyar politika útja. Végtelenül sajnálom, hogy egyelőre még nem állhatok Teleki Pál gróf mögé, (Derültség.) mert a zsidóság mámoros és tolakodó szeretete veszi körül. (Zaj és élénk ellenmondások jobb felől.) • Méltóztassék megnézni az egész zsidó sajtót, tessék a zsidó szalonokat megnézni, tessék megnézni a reakciós köröket, (Maróthy Kártly: Az Esti Kúrirt nézze meg! —: Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az egész zsidó sajtót! A szociáldemokratákat!) mert ezek minden erejükkel támogatják — hozzáteszem: ha hívják őket, ha nem — Teleki Pál grófot. (Bencs Zoltán: Huszonegy évvel ezelőtt is szélsőjobboldali volt! — Palló Imre: Messze volt attól a szélsőjobboldaltól!) Majd felelek 21-re, tessék nyugodt maradni. (Bencs Zoltán: 1917-beu már a fajegészségügyi és népegészségügyi ... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Majd felelek 17-re is. (Maróthy Károly: Most Rajnisst szeretnénk hallani! — Palló Imre: Halljuk Rajnisst!) Mihelyt .Teleki Pál grófot ugyanazok az erők támadják meg komolyan, amelyek megtámadták és megbukr tatták Darányi Kálmánt és Imrédy Bélát, mi ott leszünk Teleki Pál gróf mögött is.. (Elénk